Kettős osztrák győzelem született Adelbodenben, Raich vezet összetettben

A férfiak mezőnye nagy múltú helyszínre, a svájci Adelbodenbe látogatott a hétvégén, szintén óriás-műlesiklás és műlesiklás szerepelt a programban. A 3000 lakosú falucska mellett fekvő Chuenisbärgli lejtője 1967 óta ad otthont Világkupa-futamoknak. Az abszolút csúcstartó a legendás svéd, Ingemar Stenmark, a maga 5 győzelmével.

Óriás-műlesiklásban reménykedett csupán svájci sikerben a szépszámú hazai közönség – hiába. A megtépázott osztrák csapat azonban örülhetett: Benjamin Raich ismét megmutatta, hogy ezen a lejtőn szinte verhetetlen. Raich azért is örülhetett, mert összetettbeli vetélytársai fekete napot tudhattak maguk mögött.

Az első futam első indulója a hullámvölgyből kilábalni próbáló Aksel Lund Svindal volt – ezúttal végre jó menetet mutatott be, 4. helyen zárt. Az utána következő Ted Ligety azonban nagyot betlizett, örülhetett, hogy végül befért a legjobb 30-va.

Harmadikként érkezett Raich, és a saját apja által tűzött pálya előnyét is élvezve verhetetlen lesiklást mutatott be. Az, hogy nem dőlt el egy futam után a verseny, az olasz Massimiliano Blardone érdeme, aki hasonlóan kiváló sízéssel mindössze 0,2 másodperc hátránnyal jött be a 2. helyre. A többiek tisztes távolból követték őket, csak egy másik osztrák, Christoph Gruber tudott 1 másodpercen belülre kerülni.

Az osztrákok örömét a 30-as rajtszámmal induló Hirscher 7. helye tette teljessé, igaz, Baumann és Reichelt kiesett. A franciák sem panaszkodhattak: az összetett elsőségért küzdő Grange 5, Cyprien Richard 6. helyen zárt. A svájci közönség azonban egyre fogyatkozó reményekkel nézhette a versenyt: Janka a 8., Berthod 9., Cuche 11., Albrecht 12. helyen zárt, Defago csak 26. lett, még a talán legkevésbé ismert svájci, Viletta is megelőzte (25.). Vagyis a győzelemről lemondhattak.

Még rosszabbul jártak az amerikaiak: Miller szokás szerint csak pár métert ment, Ligety 28. lett, így legjobbjuk a 27. helyen záró Jake Zamansky lett.

A második futam rendkívül szoros versenyt hozott a mezőnyben, azonban Raich és Blardone továbbra is külön klasszist képviselt. A 25. finn Leino és a 6. Berthod között kevesebb, mint 1 másodperc volt a különbség. Ennek megfelelően alaposan összekavarodott az első futam utáni sorrend.

Az osztrákok általában rosszul jöttek ki ebből, Hirscher a 11., Gruber a 13. helyre esett vissza. Ligety azonban feltámadt, a futam 2. legjobb idejét produkálva a 9. helyre jött fel. A svájci remények feléledni látszottak: Defago gyenge futamot mutatott ugyan be, de Sandro Viletta kitűnő lesiklással (a második futam legjobbja) hosszú ideig vezető helyen állt, végül 21 helyet jött előre, és 4.-ként zárt. Kevesen hitték volna, hogy pont ő lesz a legjobb hazai versenyző.

A 14. helyről induló norvég Kjetil Jansrud tudta még őt is felülmúlni, ezzel óriási meglepetésre meg is szerezte a 3. helyet. Kostelic a vártnál gyengébb napot tudhat maga mögött, 17. helyével alig gyarapította összetettbeli pontjait, és Svindal sem volt képes kilépni a gödörből, a pálya legvégét elrontva végül csak 10. lett. A hazai remények pedig eközben elszálltak: Albrecht borzalmasan, Janka rosszul, Cuche átlagosan jött, és Berhod sem bírta végig, csak a 6. helyen zárt. Grange sem tudta megismételni jó első futamát, a 19. helyre zuhant vissza. A franciák azonban összességében nem szomorkodhatnak: Richard 5., Missillier 7. lett. Jó ajánlólevél a hazai rendezésű vb előtt.

Blardone mindent megtett az olasz edző által tűzött pályán, ám a nagy akarásnak sok apró hiba lett a vége, persze így is elég volt 1,7 másodperces előnye ahhoz, hogy megelőzze Jansrudot. Raichnak könnyű dolga volt, biztonsági sízéssel, kizárólag előnye megtartására törekedve behúzta a győzelmet.

A 31 éves Benjamin Raich pályafutása 33. vk-győzelmét aratta (ebből tizenharmadszor nyert óriásban), 2006 és 2007 után harmadszor diadalmaskodott Adelbodenben, korábban csupán Gustavo Thoeninek, Pirmin Zurbriggennek valamint Hermann Maiernek sikerült ez a bravúr. „Mindenki tudja, mit jelent Adelboden az óriás-műlesiklásnak. Ez a győzelem jól jött a pontversenynek és a hangulatomnak. Karácsony és Újév között végig edzettem, nagy önbizalommal vágtam neki a januárnak, ami szerencsére eddig bejött.”

A 30 éves Massimiliano Blardone 16. alkalommal állhatott dobogóra (minden alkalommal óriásban), ebben a szezonban Val d’Isére után 2. helynek örülhetett. Érdekesség, hogy Blardone 2005-ben megnyerte itt a versenyt, emellett háromszor végzett a második helyen, legeredményesebb versenyhelyszínén.

Kjetil Jansrud a fiatalabb generáció tagja, 23 éves, 68. Világkupa-indulásakor szerezte meg élete első dobogós helyezését. Érett már ez a dobogó, hisz egy hónapja Beaver Creekben már elért egy 4. helyet.

Győzelmével átvette a vezetést Benjamin Raich a szakági Világkupában, az eddigi első, Daniel Albrecht visszacsúszott az ötödik helyre.

A másnapi műlesiklás szintén hallatlan izgalmakat tartogatott, ugyanis nem egy klasszikus műlesiklópálya az adelbodeni, jóval meredekebb, ami a korábbi versenyek két meghatározó alakjának, Grange-nak és Kostelicnek kevésbé kedvezett, annál inkább az osztrákoknak. Raich a mezőny egyik legjobb meredeksíelője. A hazaiak sok mindenben nem bízhattak, esélyes versenyzőjük nem volt, noha Marc Berthod a tavalyi szezonban duplázni tudott Adelbodenben, idei formája azonban csapnivalónak minősíthető.

A verseny egyértelműen az osztrákokról szólt. Már az első futam után két osztrák állt az élen, és ugyanez volt a helyzet a második futam után is – csak az egyik személy változott. Mégsem lehet teljes az örömük, hisz épp legnagyobb csillaguk, Raich esett vissza a második futamban.

Az időjárás itt kevésbé volt kegyes a versenyzőkhöz – legalábbis egy részükhöz. A fagypont körüli hőmérsékletnek köszönhetően a pálya a mezőny utolsó fele számára már gyakorlatilag síelhetetlen volt: az utolsó 36 versenyzőből 23 kiesett. Az élmenők szerencséjére viszont az első 30-at még elbírta a pálya, sőt, a 20-as rajtszámmal induló Manferd Pranger szerezte meg a futam első helyét.

A sokadik számú osztráknak nevezhető Pranger közel 0,3 másodpercet adott az addig vezető Raichnak, ami a rendkívül szoros mezőnyt figyelembe véve tetemes előnynek számított. 3. helyre a pálya alsó harmadán némiképp belassuló Lizeroux jött be, a végre egy futamot végigbíró Bode Miller pedig szokásos rodeózás ellenére jó volt a 4. helyre. Kostelic is elégedett lehetett 5. helyével, és Hirscher is örülhetett volna 6. helyének – de hát így is csak a 3. volt az osztrákok között.

A sógorok örömünnepét a 10. Herbst (közel 1 másodperc hátrány – ez később még fontos lesz!), a 14. Matt és a magas rajtszámmal 19. Hörl tette teljessé. Az összetett győzelemre hajtó Grange 11. helyről várhatta a második futamot. Kiemelendő a japán Naoki Juasa teljesítménye, a japán műlesiklóspecialista az idény során most először került be a Top 30-ba (végül a 19. helyen zárt).

A svájciak viszont talán történetük legpocsékabb napjaként fogják emlegetni a mait. Már tegnap sem termett nekik túl sok babér, ma pedig sikerült az egyébként műlesiklásban úgyis mérsékeltebb várakozásokat is jóval alulmúlni. Dani Albrecht kiesése alapozta meg a napot, ezt követte Berthod és Zurbriggen esése (ők azért végigmentek), kettejük közt Gini ugyan célba ért, ám ideje nem kecsegtetett túl sok jóval.

Utolsó előtti reményük, a tegnap bravúrt okozó Viletta is kiesett, Gini pedig szép lassan a 30. helyre csúszott vissza. Majd jött a már-már használhatatlan pályán 54-essel Mermillod-Blondin, és bejött a 30-ba – kiszorítva ezzel Ginit. Maradt ugyan még egy svájci versenyző hátra, ám az utolsók közt induló alig ismert Caviezelnek esélye sem volt teljesíteni a pályát. A svájciak tehát érdektelenül szemlélhették a második futamot, már amennyiben a moldáv színekben versenyző helvétnek, Urs Imbodenért nem szorítottak.

A szlovén szakembernek még egy lapáttal sikerült rápakolnia a pályára, embert próbáló kombinációk, szűk kanyarok várták a legjobbakat. Rögtön az elsők között megfutotta a legjobb 2. menetes időt a svéd Mattias Hargin, 52,51-es idejét – különösen a pálya alsó részén – senki nem tudta megközelíteni, sokáig az ő neve díszelgett a lista élén, végül a rendkívül előkelő 7. helyen végzett (29-ről feljőve), beállítva eddigi legjobbját; holtversenyben az egészen korrekt futamot teljesítő Matt-tal.

Andre Myhrer legjobb napjait idézve előzte meg honfitársát, a negyedik helye bizakodásra adhat okot: erős lesz a svéd csapat a technikai számokban. Byggmark tovább folytatta viszont vesszőfutását, komoly hátrányt szedett össze, a pálya végén pedig rálépett az egyik kapura, idei szokását követve nem ért célba. Veszélyben van a vb-csapatba kerülése. Grange másodjára sokkal jobban ment, rá jellemző stílusos síeléssel valamelyest javított helyzetén – ekkor még nem tudta, hogy igazi riválisaira ezzel is pontokat fog tudni verni.

Herbst aztán valósággal sziporkázott, senki nem tudta megismételni azt az alsó szakaszt, mint amit produkált. Az őt követő Rocca és a betegeskedő Ted Ligety sem tudott javítani, az utolsó kapuknál súlyos tizedeket vesztettek, ahogyan Moelgg is, ám a dél-tiroli az utána következők hibái miatt mégis feljebb lépett. Előbb Ivica Kostelic fordult túl nagy íven az egyik kapura, amit csak nagy időveszteséggel tudott kompenzálni, majd Bode Miller mentett az utolsó akadályok egyikén egy akkorát, amire még sokáig fogunk emlékezni.

Reálisnak tűnt az osztrák söprés, ezt Lizeroux akarta meggátolni, ám akárcsak egy hete Zágrábban, most is csúnyán elrontotta a második futamot, ismét a középmezőnyben végzett. Raich túl finoman próbálta megoldani a neki igazán kedvező alsóbb részt, ráfizetett, végül a dobogó is elúszott, sőt csak Grange mögé érkezett.

Végül Pranger próbálkozott, úgy tűnt, elegendő lesz számára az a majd’ 1 másodperces előny egy biztonsági futamra, az első és második időmérési pontnál is vezetett több mint 7 tizeddel, néhány kapuval a vége előtt azonban hibázott, de Millerhez hasonlóan nagy bravúrral mentette a helyzetet, így a második helyet meg tudta csípni hosszú sérüléséből visszatérve.

A szám olimpiai ezüstérmese, Reinfried Herbst pályafutása negyedik műlesiklósikerét könyvelhette el. Gyenge formája miatt Zágrábig EK-futamokon indult, úgy fest sikerült önbizalmat gyűjtenie, hiszen az ottani 7. helyét hatodik vk-dobogója követte.

„Egyszerűen egy álom. Az első futamot követően erre nem gondoltam volna. Tudtam, hogy jó formában vagyok, s hogy a második futamban mindent ki kell préselnem magamból. Büszke vagyok magamra, hogy Hargin kiváló eredménye hallatán nem estem túlzásokba” – értékelt a 31 esztendős salzburgi.

13 hónapos kihagyás és egy súlyos térdszakadás után elsőrangú visszatérés volt Manfred Pranger nyolcadik pódiuma. Ezzel már gyakorlatilag ő is kivívta a csapattagságot a világbajnokságra. „Végtelenül boldog vagyok, azt le se lehet írni. Súlyos sérülésem után ezzel a szezonnal már úgy volt kalkuláltam, hogy talán ismét gyors lehetek. Bízom a hasonló folytatásban.”

Felix Neureuther a múlt héten megnyert moszkvai „paralell-szlalomon” már jelezte, feltétlenül számítani kell rá. 5. vk-pódiumát szerezte meg a 25 éves, csapatban világbajnok német versenyző.

A műlesiklás vk-ban továbbra is Grange vezet Kostelic előtt, míg összetettben, elsősorban a tegnapi sikerével Raich két helyet előreugorva, átvetette a vezetést.

A férfiak a folytatásban Wengenbe költöznek, ahol január 16. és 18. között sorrendben szuper-kombinációra, lesiklásra, végül műlesiklásra kerül majd sor.