Olimpiák a terror és a politika árnyékában

Vágólapra másolva!

2014.01.23. 20:40

Címkék

Lassan az egész világ érdeklődésének középpontjába a Szocsiban február 7-én kezdődő téli olimpia kerül, azonban egyelőre sajnos nem a sporteredmények kapcsán, hanem mert az orosz városban egyre nagyobb a terrorfenyegetettség. A közelmúltban pár száz kilométerre onnan véres bombamerényletet hajtottak végre, az orosz hatóságok „fekete özvegyekre" vadásznak, még a MOB is kapott fenyegető emailt (utóbbi szerencsére – mint később kiderült – nem hordoz valós veszélyt). Nem először vetül a terror árnyéka a béke és a barátság legkiemelkedőbb rendezvényére.

Az olimpiák történetének legsötétebb napja 1972. szeptember 5., amikor a Fekete Szeptember nevű palesztin szervezet izraeli sportolókat ejtett túszul a müncheni olimpiai faluban. A terroristák 234, Izraelben bebörtönzött társuk, továbbá a hírhedt német Baader-Meinhof csoport vezetőinek szabadon bocsátását akarták kicsikarni, illetve szabad távozást követeltek Egyiptomba. Izrael azonnal közölte, hogy nem hajlandó terroristákkal tárgyalni, így a megoldás a németekre maradt. A német rendőrség sikertelen túszmentő akciója során tizenegy izraeli sportoló (közülük ketten már korábban), öt terrorista (mindössze egy élte túl) és egy német rendőr halt meg. Azóta zajlanak a játékok mindig fokozott biztonsági ellenőrzések közepette.

Mindezek ellenére 1996. július 27-én, az atlantai olimpián újabb sötét folt került az ötkarikás krónikákba. Az Olimpiai Parkban, egy éjszakai koncerten táskában elrejtett csőbomba robbant fel, amely megölt egy nézőt és megsebesített 111 másikat, míg egy török operatőr az események nyomán futás közben kapott szívinfarktust és hunyt el. A tettest, a később újabb terrorakciókat végrehajtó Eric Robert Rudolphot csak hét évvel később kapta el az FBI. A szélsőséges ideológiai hátterű merénylő jelenleg a többszörös életfogytiglani büntetését tölti.

Az atlantai olimpián történt robbantás után – a bal alsó sarokban a sérült épület, a köves téren vérfoltok

ROBBANTÁSOK ÉS LÖVÖLDÖZÉSEK
Az olimpiák történetében ugyan valóban csak két terrorcselekmény zajlott le, a közelmúltban azonban több más sportesemény is áldozatul esett a terroristák vérszomjának. Tavaly április 15-én, helyi idő szerint délután 14.50-kor két pokolgép robbant fel a bostoni maratoni céljának közelében, aminek következtében hárman életüket vesztették és 144 személy szenvedett sérüléseket. A cselekmény elkövetésével két csecsen származású személyt, a 26 éves Dzsohar Carnajevet és 19 éves öccsét, Tamerlant gyanúsították. Előbbit a rendőrök menekülés közben agyonlőtték, utóbbit sebesülten elfogták. A 2010-es Afrikai Nemzetek Kupájára utazó togói labdarúgó-válogatott buszára pedig fegyveresek lőttek. A sortűznek három halálos áldozata és nyolc sebesültje volt. A terrorakció elkövetését a Cabindai Enklávé Felszabadító Erői (FLEC) nevű szeparatista szervezet vállalta magára. 2009. március 3-án a pakisztáni Lahore városában nyolc – hat rendőr és két civil – ember halt meg, amikor egy tucatnyi fegyveres rátámadt a Srí Lanka-i krikettcsapatot szállító buszra. A 12 támadó majdnem fél órán át tartó tűzharcot vívott a pakisztáni biztonsági erőkkel. Az együttes tagjait – akik közül ketten súlyosan, öten pedig könnyebben sérültek meg – végül a pakisztáni légierő menekítette ki a helyszínről. A városban hatástalanítottak két, autóba rejtett bombát is a támadás után. A rendőrök gránátokat, három kilogramm robbanószert, és egy méter gyújtózsinórt foglaltak le. A terrorcselekmény kísértetiesen hasonlított a 2008 novemberében az indiai Mumbaiban történtekre, amikor 165 ember halt meg, miután tíz fegyveres két és fél napon át ostromállapotot okozott: több épületet megtámadtak és az ott tartózkodókat túszul ejtették.

Eddig ez a két terrorcselekmény került az olimpiák történetének sötét lapjaira. Írhatnánk azt is, hogy csak, de még ez is sok, pláne ha azt nézzük, hogy annak idején miért hozták létre magát az olimpiai mozgalmat. És bár több hasonló eset valóban nem köthető az ötkarikás versenyekhez, a politika már jó néhányszor rávetette árnyékát a játékokra.

Három alkalommal – 1916-ban, 1940-ben és 1944-ben – a világháború miatt nem is tudták megrendezni, míg 1920-ban az első világháború vesztes államait (így többek között minket, magyarokat) nem hívták meg. Az 1936-os berlini játékokat meg a náci rendszer használta fel saját propagandacéljaira. 1948-ban „csak" a németek és a japánok nem lehettek ott a vesztesek közül, na meg a Szovjetunió maradt távol – ők ideológiai okokból –, négy évvel később azonban már teljes volt az olimpiai család, igaz, német sportolók csak az önálló csapattal akkor egyedül részt vevő Saar-vidék színeiben indulhattak.

A müncheni túszdráma után a bojkottok korszaka következett. Azt megelőzően 1956-ban, a magyar forradalom véres leverése miatt tiltakozott visszalépéssel több nemzet, ám 1976-ban (ekkor számos afrikai ország nem ment el, mert az új-zélandi krikettválogatott a fajüldöző politikája miatt eltiltott Dél-Afrikában szerepelt), 1980-ban (ekkor a rendező Szovjetunió afganisztáni inváziója miatt hiányzott több olyan sportnagyhatalom, mint az Egyesült Államok, az NSZK, Kanada, míg a nyugat-európai országok zöme nem volt hajlandó a saját zászlaja alatt szerepelni) és 1984-ben tömegesen maradtak távol (ekkor meg a szocialista országok – Románia kivételével – mondtak nemet a részvételre, hivatalosan terrorfenyegetettség miatt, de igazából válaszul a négy évvel korábban történtekre).

Az 1988-as szöuli olimpián már csupán Kuba és Észak-Korea (valamint a hozzájuk csatlakozó Albánia, Madagaszkár és a Seychelle-szigetek) döntött úgy, hogy bojkottál, majd ezt követően már ők is csatlakoztak, s úgy tűnt, megint helyreállt a rend, amikor következett az atlantai merénylet. A 2008-as pekingi olimpia előtt a Tibet függetlenségéért zajló tüntetések vérbefojtása miatt voltak komoly diplomáciai bonyodalmak és tüntetések, sőt a napokkal a nyitóünnepség előtt kirobbanó orosz–grúz háború is árnyékot vetett rá.

Ezzel szemben a téli olimpiákat eddig szerencsére elkerülték a politikai csatározások, de úgy tűnik, mostantól sajnos már ezek sem feltétlenül lesznek kivételek.