Ovecskin: Ez sz.r volt; Dacjuk: Belül teljesen üres vagyok

„Nem tudom elmondani, amit most érzek, belül teljesen üres vagyok – mondta a csapat kapitánya, Pavel Dacjuk. – Csalódást érzek, hogy csalódást okoztunk az értünk szurkolóknak, a tőlünk sokat váróknak, és nem tudtuk beváltani a hozzánk fűzött reményeket."

„Ürességet és csalódottságot érzek. Nehéz megmondani, hogy ez most mekkora kudarc, a kudarc az kudarc, hogy lehetne ezt még mérni?" – értetlenkedett Szergej Bobrovszkij. Míg az első számú orosz hokis, Alekszandr Ovecskin nem finomkodott a magyarázattal: „Ez szar volt, ennyit tudok mondani."

Mindezt az ország vezető politikusa, Vlagyimir Putyin elnök jelenlétében, amit egyik hírportál sem felejt el külön kiemelni.

Ovecskin, Dacjuk és Jevgenyij Malkin mind korszakos, akár rangadót egyedül is eldönteni képes egyénisége a sportágnak, de ezúttal nem tudtak húzóemberek lenni. Nemcsak ma, hanem úgy egészében a tornán. Különösen Ovecskin és Malkin maradt el messze legjobbjától. Mellettük és mögöttük pedig nem volt olyan erős a KHL-mag (Ilja Kovalcsuk és Alekszandr Radulov), amely kirántotta volna a beragadt orosz szekeret a kátyúból. Márpedig a klasszisok átlagos teljesítményével elérhetetlen vágyálom maradt a végső győzelem, sőt még az olimpiai érem is.

A kapus, Szemjon Varlamov megbízható hálóőr ugyan, de a sovsport.ru elemzője szerint nem bajnok típus. Ha nincs előtte csapat, vagy nem túl kellően hatékony a védők teljesítménye, ő bizony a kapuban nem fog meccset nyerni. Márpedig ez az igazi klasszisok sajátossága. De nem Varlamové... Olimpiai bajnokcsapat kapusa csakis hős lehet, márpedig a Colorado Avalanche orosz légiósa – aki öt évre közel 30 millió dolláros szerződést körmölt alá – nem ez a szint.

Persze, Zinetula Biljaletgyinov szövetségi kapitány sem maradhat ki az osztásból. A szakembernek az róják fel hibaként, hogy túlságosan védekező taktikát akart elsajátítani annál az orosz válogatottnál, amelyben hemzsegnek a kreatív támadójátékosok, ellenben a fegyelmezett, kiegyensúlyozott védőkkel. Ebből a taktikai összevisszaságból aztán nem is lehetett eredményt kovácsolni. A lap megelőlegezi, hogy ezek után a kapitány már csak pár napig maradhat a helyén. Nos, az orosz hokiban ehhez a jóslathoz olyan különösebb bátorság nem is szükségeltetett.

Aztán szóba került az is, hogy hiába számítottak házigazdáknak, éppen olyan idegenül mozogtak az orosz hokisok Szocsiban, mint bármelyik másik válogatott. A helyszínt tekintve ugyanis nem tradicionális helyről van szó, ahol a sportág alapjait évtizedekkel korábban rakták le, márpedig ez a tompított atmoszféra nem inspirálta a csapatot.

Így hiába minden esélylatolgatás, amely az oroszok végső győzelme mellett szólt a riválisok ellenében – Ovecskin a XXI. század legjobbja, Dacjuk a galaxis legmegbízhatóbbja, Malkin bármikor, bárki ellen képes villanni, akár a semmiből –, végeredményben ez mit sem ért.

És még csak nem is egyedi botlásról beszélhetünk esetükben. Az oroszok címvédőként vettek részt a tavalyi vb-n, amelyen szintén a negyeddöntőben búcsúztak. Ráadásul az egyik örök riválistól, az Egyesült Államoktól kaptak méretes zakót: a tengerentúliak óriási nemzetközi visszhangot kiváltó teljesítménnyel 8–3-ra győztek. Az oroszok a csoportküzdelmek során is okoztak negatív szenzációt, a franciák történelmi sikert arattak felettük (2–1), de kikaptak a végül negyedik finnektől is (3–2).

A finnek ugye most is megoldhatatlan feladatot jelentettek a 42 vb-éremmel büszkélkedő orosz válogatott számára. (Említsük meg, 34 medáliát még a szovjetek szereztek, de oroszként is van már nekik nyolc, köztük négy arany.) Az oroszok sorozatban a harmadik olimpián maradnak érem nélkül, győzniük pedig legutóbb 1992-ben, Albertville-ben, még Független Államok Közössége néven sikerült nekik. Azóta egy-egy ezüst- (1998) és bronzérem (2002) a mérlegük.

Otthon különben a legutóbbi vb-n sem jött össze nekik a győzelem, a 2007-es tornát Kanada nyerte meg (rá egy évre azért vissza tudtak vágni pont a juharleveleseknél vendégeskedve), őnekik pedig be kellett érniük a harmadik hellyel. De akkor legalább az érem összejött, 2000-ben, szintén rendezőként még az sem...