Putyin, Bach, herceg, hegedűs, zoológus - 17.14-től téli olimpia!

Az olimpiai megnyitó magyar idő szerint hivatalosan 17.14 órakor kezdődik. A különös időpont „megfejtése" az időeltolódásból fakad: az ottani kezdési időpontból (20.14) már érthető az időzítés. A műsor házigazdája két helyi televíziós személyiség, Ivan Urgant és Jana Kurikova lesz, s a szervezők ígérete szerint ízelítőt kaphatunk az orosz popénekesek színe-javából.

Ami a lelátót és a politikai nagyágyúkat illeti: Barack Obama amerikai elnök mellett David Cameron brit miniszterelnök és Angela Merkel sem lesz ott a megnyitón – utóbbi távolmaradása azért is érdekes, mert a német kancellár így nem teszi tiszteletét az első olyan olimpiai megnyitón, amely a német NOB-elnök, Thomas Bach mandátuma alatt veszi kezdetét. Vlagyimir Putyin orosz elnöknek ugyanakkor így is lesz társasága a top VIP-ben: többek mellett Hszi Csin-ping kínai elnök, Abe Sinzo japán miniszterelnök és Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök is jelezte, hogy részt vesz a ceremónián, de Olaszország és Hollandia is a legmagasabb szinten képviselteti magát Enrico Letta miniszterelnök, illetve Vilmos Sándor király révén. Az oroszok első emberének ugyanakkor amiatt nem kell aggódnia, hogy kellemetlen pillanatok érik, a grúzok a sportolóikon kívül semmilyen kormányzati szinten nem hajlandók képviselni magukat.

De félre a politikával, térjünk rá a főszereplőkre! Kezdjük az ilyenkor szokásos szemvetéssel. Szocsiban rekordszámú nemzet képviselteti magát: 87 ország indít versenyzőt az orosz városban, hattal több, mint az eddigi csúcsot tartó Vancouverben. A Dominikai Közösség, Málta, Paraguay, Kelet-Timor, Togo, Tonga és Zimbabwe most debütál a téli játékokon, ugyanakkor „bújócskázók” is vannak: Kolumbia, Etiópia, Ghána, Észak-Korea, Szenegál és Dél-Afrika 2010-ben indított versenyzőt, ezúttal viszont nem, míg az Indiai Olimpiai Bizottságot felfüggesztette a NOB, sportolói így az ötkarikás zászló alatt vonulnak be és szerepelnek a játékokon. Algéria (Mehdi-Szelim Kelifi), Dél-Afrika (Sive Speelman) és Puerto Rico (Kristina Krone) annak ellenére nem indul, hogy egy-egy versenyzője teljesítette a kvalifikációs szintet.

A legnagyobb küldöttség – talán némi meglepetésre – nem az oroszoké, hanem az Egyesült Államoké (230), az oroszok csak második helyen állnak a mennyiségi sorban (225). A harmadik, 200 fölötti résztvevővel induló nemzet Kanada (220), amely jól lovagolta meg a vancouveri sikerekből fakadó népszerűségi hullámot, és 14-gyel több versenyzőt állít rajthoz, mint négy éve hazai pályán! Említésre érdemes még, hogy Svájc (168) több indulót delegál, mint Németország (153), továbbá az eddig említettekkel együtt 12 ország vesz részt 100 fősnél nagyobb létszámú mamutküldöttséggel.

Összesen mintegy 2900 olimpikon versenyez majd 15 sportágban, hogy megküzdjenek a 16 nap alatt kiosztandó 98 aranyéremért. Az ötkarikás esemény megrendezésére az oroszok a becslések szerint az előzetesen tervezett összeg sokszorosát, 51 milliárd dollárt (11 300 milliárd forintot) fordítottak, ami még a 2008-as pekingi nyári játékok költségvetését is felülmúlja.

Pénteken különösen fókuszban lesznek a zászlóvivők – íme azok, akik a legnagyobb küldöttségek nemzeti szimbólumát lobogtatják! Érdekesség, hogy az orosz zászlót egy olyan sportoló, Alekszandr Zubkov viszi, akinek az arany még hiányzik az olimpiai éremkollekciójából: a bobos Torinóban ezüstöt, Vancouverben bronzot vehetett át. Hasonlóan, az amerikaiak választottja sem egyike a legnagyobb szupersztároknak: az északi összetettes Todd Lodwick ugyan az egyik legeredményesebb versenyző a sportágában, az ötkarikás arany azonban még hiányzik az ő gyűjteményéből is, négy éve ezüstöt nyert csapatban. A kanadai zászlót egy hokis cipeli, mondhatni, szinte természetesen, de annyira mégsem, hiszen nem egy férfi, hanem egy női játékos. Igaz, aki ismeri Hayley Wickenheiser dicsőséglistáját, aligha talál ebben kivetnivalót: három olimpiai arany- és egy ezüstérem mellett a vb-kről hét elsősége és öt második helye van, a 35 éves játékos már 20 esztendeje, 1994-ben világbajnok volt!

Lássunk még néhány szupersztárt, akikkel könnyű dolguk lesz a riportereknek az ünnepségen – jöjjenek azok, akiknek bemutatása aligha okoz majd nehézséget! Aksel Lund Svindal (Norvégia) például teljes éremkollekciót gyűjtött be Vancouverben, és a lejtők nagy sztárjai közé tartozik Ivica Kostelic (Horvátország) is, aki ugyan alighanem örökre húga, a már hét éve visszavonult Janica árnyékában marad, ám három olimpiai ezüstje, vb-aranya és összetett vk-elsősége alapján egyáltalán nem sorolható a futottak még kategóriába. Németország zászlaját is egy alpesi síző sztár, Maria Höfl-Riesch lobogtathatja, az osztrákoknál ugyanakkor – némi meglepetésre – végül nem síző az első ember. Benjamin Raich ugyanis végül úgy döntött, később utazik el Szocsiba, így az északi összetettes Mario Stecherre esett a választás. A csere ellenére egyébként a zászló „családon belül” maradt, a kétszeres olimpiai bajnok Stecher ugyanis hat éve nem más, mint Raich sógora, miután elvette Benjamin húgát, a korábban ugyancsak síző Carinát.

Kiemelkedő egyéniség „kezeli" a szlovákok zászlóját: könnyen elképzelhető, hogy a 206 centis Zdeno Cháránál (jégkorong) senki sem emeli magasabbra a zászlót téli olimpiai megnyitón. Az olaszok élő legendájukra, a szánkós Armin Zöggelerre, a svájciak ötkarikás aranyemberükre, Simon Ammannra (négyszeres olimpiai bajnok síugró), míg a franciák reménységükre, Jason Lamy-Chappuis-re (északi összetett) bízták a nemes feladatot.

A 16 fős magyar küldöttséget a 25 éves rövid pályás gyorskorcsolyázó, a második olimpiáján szereplő, 2010-ben a váltóval 5. Heidum Bernadett vezeti fel. Ugyanakkor nem hazánk zászlaja lesz az egyetlen, amely magyar kézben lengedez: a román zászlót a 35 éves erdélyi Tófalvi Éva kezében láthatjuk. A csíkszeredai biatlonista az egyetlen versenyző Romániából, aki a sílövők között világkupaversenyt tudott nyerni (2008, Hochfilzen), és 2010 után immár másodszor jut neki a megtisztelő feladat.

Korábban beszámoltunk már néhány különc figuráról, amolyan „csodabogárról”, akik ott lesznek Szocsiban, mint például a szponzori név, egészen konkrétan egy alsógatyát jelölő márka alatt szánkózó tongai Bruno Banani, a dominikai színeket képviselő jótékony amerikai olasz házaspár, a kelet-timori sísportot megalapító francia hölgy és fia, vagy Vanessa Vanakorn, alias Vanessa Mae, aki a hegedűvonót sílécre cserélte – közülük is lesznek zászlóvivők. De rajtuk kívül is akadnak olyanok, akikről érdemes lesz beszélni. Itt van mindjárt Hubertus Rudolph von Fürstenberg-von Hohenlohe-Langenburg, a német főnemesi családból származó herceg, aki popénekesi és fotóművészi hivatását az elmúlt hetekben ismét háttérbe szorította, hogy alpesi sízőként már a hatodik olimpiáján képviselje Mexikót, egyedüliként – ráadásul ő az ötkarikás játékok egyik legmenőbb arca lehet.

Nem kell azonban feltétlenül hercegnek születni ahhoz, hogy valaki színes olimpiai egyéniség legyen. Tucker Murphynek köszönhető, hogy 2010-ben a világ megcsodálhatta a bermudaiak autentikus nadrágját a vancouveri megnyitón, de a 32 éves sífutó az agytekervényeit sem akárhol edzette: előbb a dartmouthi egyetemre járt, majd Oxfordban végzett zoológusként. Hongkong első férfiversenyzője lesz téli olimpián a short trackes Lui Pan-To Barton, akinek a kijutása már csak azért is elismerést érdemel, mert az országnyi városban nincs olyan olimpiai méretű pálya, ahol gyakorolni tudna, ezért Kínában és Szöulban készült fel a játékokra. Nepált sorozatban harmadik alkalommal képviseli egyedüliként Dahhiri Serpa, és a 43 éves sportember javuló formát mutat: 2006-ban 94., 2010-ben 92. lett 15 km-en, előbb klasszikus, majd szabadstílusú sífutásban – mielőtt azonban valaki mosolyra húzná a száját az eredményeit hallva, gyorsan hozzátesszük, hogy 2003 óta övé a Mont Blanc alpesi ultramaratonijának rekordja 20 óra 5 perccel. Paraguay történetének első olimpikonja lesz téli játékokon Julia Marino: az Egyesült Államokba adoptált 21 éves lány hat hónapos kora után tavaly járt először a szülőhazájában, ahol már akkor nemzeti hősként fogadták. Nem véletlenül: Marino nyert már vk-érmet slope style-ban, így a paraguayi (v)érmes reményeknek még alapot is szolgáltat. Az lenne ám csak a filmbe illő sztori!