Magyar színekben: „Nem veszem el a lehetőséget a magyaroktól!”

– Miért jó az nekünk, ha ön magyarként versenyez tovább?
– Azt remélem, közreműködésemmel az egész magyar alpesi sí előrelendül, erősebbé válik, és nagyobb jelenléttel képviselteti magát a nemzetközi porondon. Ha jól síelek, és jönnek az eredmények, abból mindenki profitál, mert Magyarországot jobban megismerik és komolyabban veszik a síelés világában. Azt szeretném, ha eredményeimmel meg tudnám szilárdítani a magyar alpesi sí alapját, amelyre a jövőben más versenyzők is építkezhetnek. Nem találni mindenhol olyan sízőt, aki közel tíz évig együtt edzhetett a világ egyik legjobbjával, Ivica Kosteliccsel, ez a tapasztalat és kapcsolat is hasznos lehet a magyar sísport jövőjére nézve.

– Mit gondol azokról a véleményekről, miszerint érkezésével elveszi a lehetőséget a magyar versenyzők elől?
– Szerintem én nem elveszek, hanem hozok nekik lehetőségeket. Hogy miért? Már bizonyítottam, hogy a világkupafutamokon képes vagyok a legjobb harminc között végezni, és egy újabb pontszerzéssel még nagyobb publicitást kapna a magyar sísport. Mindemellett egy pontszerzéssel plusz egy helyet biztosítanék a világkupákon egy további magyar indulónak, akire már valószínűleg eleve nagyobb figyelem irányulna. Az a célom, hogy ha valaki megjelenik egy versenyen a magyar címeres kabátban, arra tisztelettel nézzenek, és úgy tekintsenek rá, mint egy jó sízőre. Húsz éve Horvátország sem állt jobban a sportágban, Janica és Ivica Kostelic sikerei óta azonban minden horvát síelőt nagy tisztelet övez. Szerintem ezt Magyarországon is el lehetne érni.

– Mit üzen azoknak, akik azt mondják, semmiképp sem tudnak egy magyar színekben induló horvát sikeréért szurkolni?
– Azt, hogy ha kicsit visszatekintenek a történelemben, láthatják, hogy a magyarok és a horvátok hosszú ideig ugyanazon birodalom tagjai voltak. A történelemkönyvekben olyan neveket találhatnak, mint például Zrínyi Miklósé és sok más kiemelkedő személyiségé, akik összekötik a két nemzetet. Tehát azért nem az a helyzet, hogy idejöttem mondjuk Srí Lankáról, és magyarként versenyzek tovább. Ha az elmúlt kétszáz-háromszáz évet vizsgáljuk, ez idő alatt rengeteg horvát telepedett le Magyarországon, akik mára magyarként élnek. Szerintem mindez csak nézőpont kérdése. Ugyanúgy fogok küzdeni Magyarországért, ahogy Horvátországért tettem.

– Szóval fordított esetben ön is tudna szurkolni egy „magyar horvátnak"?
– Természetesen. De a világban más példákat is láthatunk erre. A világbajnok német futballválogatottban is sok külföldi gyökerű játékos szerepel, az emberek mégis ugyanúgy szurkolnak nekik. Nálunk a brazil Eduardo da Silvát sokan még jobban is kedvelték, mint más válogatott futballistákat, mert látszott, megszakad a pályán a csapatért. Ha valaki szívvel-lélekkel küzd azért a nemzetért, amelyet képvisel, igenis lehet szorítani érte.

HA KÍVÁNCSI RÁ, MILYEN ROKONI SZÁLAK FŰZIK MAGYARORSZÁGHOZ SAMSAL DALIBORT, HOGY JÖTT KÉPBE AZ ÚJ LEHETŐSÉG, MILYEN VOLT EGYÜTT EDZENI IVICA KOSTELICCSEL, ÉS MIVEL INDOKOLJA SOK KIESÉSÉT A VERSENYEKRŐL, KERESSE A SZOMBATI NEMZETI SPORTOT!