Különleges magyar duplázók a téli olimpián

Az eddigi 22 téli olimpiai részvételünk során három alkalommal nem sportoló vitte a zászlót: az 1924-ben, Chamonixban és az 1956-ban, Cortina d’Ampezzóban megrendezett játékokon a házigazdák rendeltek ki egy-egy személyt erre a feladatra, míg 1960-ban, Squaw Valleyben Bartha János követségi tanácsosnak jutott ez a feladat.

Először tehát 1928-ban, St. Moritzban vitte magyar sportoló a zászlót, mégpedig Szepes Gyula sífutó. Vele kapcsolatban inkább öccse, Béla az érdekes, aki négy évvel korábban ugyancsak sífutóként szerepelt Chamonix-ban, 1928-ban viszont már atlétikában indult Amszterdamban és szerzett ezüstérmet gerelyhajításban. Mégsem ő volt az első magyar, aki téli és nyári olimpián is szerepelt, mert 1924-es csapattársa, az ugyancsak sífutó Déván István atlétaként már az 1912-es stockholmi játékokon is részt vett.

Na, de vissza a zászlóvivőkhöz: 1932-ben Szollás László személyében egy „nagyágyú” vihette a zászlót, aki Rotter Emíliával egy évvel korábban világbajnoki címet és Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett páros műkorcsolyázásban. A duó Lake Placidben is éremig vitte, s négy évvel később megismételte ezt a teljesítményt, a kettő között pedig begyűjtött még három vb-aranyat is.

Négy évvel később, 1936-ban Balatoni Levente alpesi sízőnek, 1948-ban Harangvölgyi András sífutónak, 1952-ben Lőrincz Ferenc gyorskorcsolyázónak jutott e nemes feladat. Ezt követően két olimpiányi szünet következett (lásd az első bekezdést), majd 1964-ben a jégkorongozó Koutny Lajos következett a sorban, majd 1968-ban egy újabb gyorskorcsolyázó, a már második olimpiáján szereplő Martos Mihály vezette fel csapatunkat.

Az 1972-es szapporói olimpián fordult elő először, hogy női sportoló vitte a magyar zászlót, igaz, nagy választási lehetőség nem volt, hiszen Almássy Zsuzsa alkotta az egyszemélyes magyar csapatot a távol-keleti országban. De Zsuzsa meghálálta a bizalmat, hiszen négy évvel korábban 6., míg Japánban 5. lett a női műkorcsolyázók között. Ami érdekes, hogy ezt követően egészen 1998-ig nem volt női zászlóvivőnk, azóta viszont csak a gyengébb nem képviselőit érte ez a megtiszteltetés.

A következő két olimpián is műkorcsolyázó vihette a zászlónkat, ami azért nem akkora durranás, mert ezeken az olimpiákon is csak e sportág versenyzői képviselték színeinket: 1976-ban Vajda László, 1980-ban Sallay András, aki Regőczy Krisztinával az ötkarikás játékokon ezüstérmet, néhány hónappal később a világbajnokságon aranyat szerzett.

Az 1984-es olimpián a sílövők közül egyedüliként, Mayer Gábor volt a zászlóvivő, majd következett az egyik duplázó, a jégtáncos Tóth Attila személyében, aki 1988-ban és 1992-ben is megtehette ugyanezt, és mindkét olimpián 7. helyen végzett Engi Klárival. A másik duplázó a gyorskorcsolyázó Egyed Krisztina volt, aki 1998-ban és 2002-ben vihette lobogónkat (a két duplázó között 1994-ben az alpesi síző Bónis Attilát érte ez a megtiszteltetés), s összesen négy olimpián képviselte színeinket.

A 2006-os torinói olimpián következett az első rövid pályás gyorskorcsolyázó, Darázs Rózsa személyében, s a sportág meghálálta a bizalmat, hiszen (igaz nem Darázs) két versenyzője is a legjobb hat között végzett. 2010-ben Európa-bajnok műkorcsolyázónké, Sebestyén Júliáé volt a megtiszteltetés, míg 2014-ben ismét egy rövid pályás gyorskoris, Heidum Bernadett vezette fel csapatunkat, aki négy évvel korábban 5., Szocsiban a 6. helyen zárt a váltóval.