– Úgy fogalmazott, hogy a gólvonalon gurult a labda, de nem lőttünk gólt…
– Nem azon ment el a futam, hogy a vége felé belépett két ember közé, és kizárták, sokkal inkább azon, hogy kikaptuk az ötös pályát, s már eleve azon, hogy öt résztvevős volt a futam, és Sanyi az első két-három körben kereste a helyzetet, hogyan és mikor tudna előrébb lépni. Talán ha megpróbál külső íven előrekerülni, hiszen ereje volt hozzá, és a sebesség sem volt még akkora, talán akkor jobban jöttünk volna ki az egészből. Végül a legrosszabb következett be…
– Kár, hogy éppen egy olimpiai döntőben történt meg ez.
– Végtelenül sajnálom, hogy az olimpiai döntőben és olyan távon történt, amelyben Sanyi vezeti a világkupa-pontversenyt. Ráadásul jó erőben is volt, neki állt a zászló. De ne feledjük, olyan fiúról beszélünk, aki ötvenből negyvenötször jól értékeli a helyzetet és jól dönt. Most nem így történt, ám nagyon nem hiányzott a futamba az az ötödik ember.
– Tényleg ezen múlt?
– Egyszerűsödött volna a futam taktikai felépítése, hiszen ott volt a két dél-koreai és az amerikai fiú, utóbbit álmából felébresztve is megveri, s akkor ott az olimpiai érem. Ha az a feladat, hogy Kruegert tisztán le kell győzni, nincs semmi gond, Sanyinak az olyan lett volna, mint egy fuvolaművésznek az alapskála.