A királynő búcsúja – vasárnap egy korszak véget ért

„Még egyszer utoljára beállok a rajtba. Még egyszer utoljára érzem áradni a testemben az adrenalint. Még egyszer utoljára mindent felteszek egy lapra. Még egyszer utoljára. Amire örökké emlékezni fogok.”

És ebben az utolsó 62 másodpercben tényleg minden benne volt, ami meghatározza Lindsey Vonnt: a végtelen akaraterő, a töretlen hit és a mindent felülmúló sikeréhség.

Az arei világbajnokság vasárnapi női lesiklószáma után egy korszak véget ért, hiszen az alpesi sí történetében nagyon kevesen gyakoroltak akkora hatást a sportágra, mint a most vb-bronzzal visszavonuló klasszis.

De hogyan is hódította meg ezt az alapvetően mégiscsak európai közeget egy lány a messzi Egyesült Államokból?

Lindsey Kildow-t sífanatikus édesapja, aki korábban maga is ifjúsági bajnok volt, már kétéves korában lécre állította, így hamar eldőlt a sorsa.

A síelés csínját-bínját aztán nagyapjától leste el, és ahogy cseperedett, tehetsége úgy vált egyre nyilvánvalóbbá. A kislány motivációjának nagy lökést adott, amikor tízévesen találkozhatott példaképével, az olimpiai bajnok Picabo Streettel, és ekkor már egyre komolyabban fontolgatta a profi karriert.

MÁR TINÉDZSERKÉNT MEGGYŐZTE A VILÁGOT A VAKMERŐSÉGÉVEL

Ez idő tájt a család sokszor járt Coloradóban, és Lindsey is ott kezdte bontogatni szárnyait a Ski Club Vailben, ezért az ingázást kiküszöbölve a család át is költözött.

Bár nehezen élte meg a barátoktól való elszakadást, a sikerek és a szakemberek dicséretei egy idő után kompenzálták a negatívumokért, főleg amikor az amerikai csapat már 16 évesen bizalmat szavazott neki, hogy felnőtt világkupán induljon.

Ekkor nemcsak gyorsaságával, hanem bátorságával is kitűnt, amit lesiklómenetein lehetett igazán megcsodálni.

Amikor a 2002-es olimpián 17 évesen a hatodik helyen végzett kombinációban, mindenki tudta, csak idő kérdése, mikor tör be a világelitbe.

Lesiklásban már 2004 januárjában dobogóra állhatott világkupaversenyen, aztán decemberben Lake Louise-ban az aranyérmet is a nyakába akasztották.

A világot lenyűgözték az alig húszéves lány vakmerő csúszásai, és a következő években már folyamatosan számolni kellett vele a gyorsasági számokban.

A világkupában egymást követték a győzelmek és a dobogós helyezések, majd a 2006-os olimpián azzal vívta ki a sítársadalom tiszteletét, hogy egy hatalmas bukás után a fájdalmakkal dacolva néhány nappal később visszatért.

A 2007-es vb-n már két ezüstérmet szerzett, hogy aztán a következő idénytől eljöjjön az egyeduralkodás korszaka.

Erőtől duzzadva, fiatalos lendülettel hagyta faképnél ellenfeleit újra meg újra, sorozatban három összetett világkupa-elsőséget ünnepelve.

ELŐFORDULÁSI HELYE: A DOBOGÓ TETEJE VAGY A MŰTŐASZTAL

Miután 2007-ben feleségül ment a korábbi válogatott Thomas Vonnhoz, teljesen kerek volt számára a világ, és a továbbiakban Lindsey Vonnként érte el káprázatos sikereit.

Ekkor úgy tűnt, a 2010-es olimpia nem is jöhetne jobbkor, és mindenki előre elkönyvelte, hogy a játékok helyszínét akár át is keresztelhetik „Vonncouver”-re, hiszen ekkorra már a technikai szakágakban is betört a világelitbe.

A megannyi sikert és győzelmet hozó „mindent vagy semmit” hozzáállás azonban most először babrált ki vele igazán.

Közvetlenül a torna előtt sérült meg, és végül hiába „drótozták össze”, nem tudott formába lendülni, így „csupán” egy arannyal fejezte be szereplését Kanadában.

S innentől kezdetét vette egy teljesen új pályafutás, amelyben a folyamatos sérülések utáni hatékony rehabilitáció legalább akkora erőfeszítést igényelt, mint maga a versenyzés.

Vonn ugyanis ezután sem vett vissza, így a következő években két helyen volt felfedezhető: vagy a dobogó tetején, vagy a műtőasztalon…

Azokban az időkben, amikor elkerülték a sérülések, továbbra is legyőzhetetlen volt, amit tökéletesen jelez a 2010 és 2016 között megszerzett hat szakági világkupa-diadala lesiklásban, de a szenzációs győzelmeket egyre gyakrabban szakították meg fájdalmas bukások.

Az agyrázkódások, a zúzódott testrészek, a törött csontok és az elszakadt térdszalagok némi túlzással mindennapossá váltak, gyötrelmeit ráadásul az is fokozta, hogy házassága tönkrement, és utána sem volt igazán szerencsés a szerelemben.

ÖRÖKRE BEÍRTA MAGÁT AZ ALPESI SÍ TÖRTÉNETÉBE

A bosszantó sérülések sokszor a nagy tornákon vagy közvetlenül előtte következtek be, így a legnagyobb célja az maradt, hogy megdöntse Ingemar Stenmark 86 győzelmet számláló rekordját a világkupában.

Bár agyonhajszolt, sérülések tucatjaitól terhelt, kizsákmányolt szervezete már nehezen bírta a gyűrődést, csak ment és ment előre – 2019. február 10-ig.

Minden másnál jobban szerette volna elérni az áhított rekordot, amelytől már csupán négy győzelemre volt – de ahogy ő fogalmazott, a teste már „üvöltött” , hogy hagyja abba, és végül nem is lehetett más választása…

A végletekig maximalista klasszis persze a világkupa-csúcs elszalasztása miatti hiányérzettel tekint vissza pályafutására, pedig kétség sem férhet hozzá, hogy sportszakmai és marketingszempontból is megreformálta az alpesi sít, örökre beírva nevét a sportág történetébe.