Edzés közben rabolták el az amerikai biatlonsport nagy reménységét

Mint megszokhatták, ebben a rovatban az amerikai sportmúlt felemelő, mulatságos vagy történelmi jelentőségű eseményeit elevenítjük fel minden héten. A mai történet ezek közül egyik sem lesz.
Hátborzongató viszont igen.

Főhőse, mint a legtöbb horrorsztorinak, egy fiatal nő. A neve Kari Swenson, foglalkozására nézve sílövő. Nem is hétköznapi, az 1984-es világbajnokságon nemcsak a sportág első érmes USA-váltójában szerepelt, de a 10 kilométeres egyéni versenyben is bejött ötödiknek, az akkor 26 éves biatlontörténelem legjobb amerikai eredményét elérve. Minden lőállásban vett egy nagy levegőt, aztán ahogy a tanult technikának köszönhetően lelassult a szívverése, a megfelelő pillanatban meghúzta a ravaszt.

Négy és fél hónappal később, a montanai vadonban is ugyanígy tett: lassan szívta be az orrán a levegőt, és még lassabban engedte ki a száján át, a szívverését is visszafogva. Ám a ravaszt ezúttal nem ő húzta meg.

Kari Swenson ugyanis lőtt sebbel a mellkasában kuporgott egy hálózsákban egy tisztáson, nem messze a fától, amelyhez korábban hozzáláncolták. A legapróbb mozdulatnál is kegyetlen fájdalmat érzett, és a sebéből minden lélegzetvételnél vér bugyborékolt fel. A biatlonversenyeken alkalmazott meditatív módszerrel próbálta lelassítani életfunkcióit és megőrizni az eszméletét – ha elájult volna, az összeeső, szép lassan vérrel megtelő tüdeje és az egyre kevesebb vért pumpáló szíve alighanem csakhamar feladja a küzdelmet. Jó ismerőse, a segítségére induló Alan Goldstein holtteste valahol Kari látóterén kívül feküdt a bokrok között.

Az utóbbi tizennyolc óra során először Karinak szembe kellett néznie a gondolattal, hogy talán nem éri meg a következő reggelt.

LÁTNI AKARTA A GRIZZLYT

Pedig 1984. július 15-én is csak edzeni indult, a szokásos útvonalán rótta a mérföldeket a több mint 3500 méter magas Lone Mountain oldalában az esti műszak előtt – a vacsoráknál ugyanis ő pincérkedett egy szállodaként szolgáló közeli farmon. A magas, vékony, gesztenyebarna hajú lány a szokásosnál is kíváncsibban figyelt körbe-körbe futás közben, mert előző este az egyik szállóvendég azt mesélte, egy grizzlymedvét látott a környéken, és Kari is meg akarta lesni a nemes állatot.
Egy kanyarulatban két hálózsákot talált, és amikor megállt megvizsgálni őket, gazdáik is kiléptek a bokrok közül: egy szakállas, öregedő fickó koszos terepruhában, meg egy fiatalabb. Mindkettőnek puska volt a vállán.

MEGLÁNCOLVA, MEGLŐVE TALÁLTA

Amikor Kari még vacsoraidőre sem ért vissza a szállóba, mindenki aggódni kezdett. Amúgy nem féltették a lányt, mert mindent tudott az erdei életről, a környéket is úgy ismerte, mint a tenyerét, plusz egészségügyi iskolát végzett és állatorvosnak készült. Épp ezért volt furcsa, hogy most nem bukkant fel, és mivel grizzlylesre indult, mindenki a legrosszabbtól tartott. Kezdett sötétedni, a hegyekben nyár közepén is fagy éjjelente, Kari pedig csak rövidnadrágban és egy széldzsekiben indult útnak, úgyhogy a helyiek keresőcsapatot szerveztek, hogy a lehető leghamarabb a nyomára jussanak.

Indulás után a harmincéves Jim Schwalbe és a 36 esztendős Alan Goldstein leváltak a csapattól, tudtukon kívül abba az irányba haladva, ahol Kari a két puskással találkozott. Előbbi egyszer csak ordibálást és egy lövést hallott, és mikor közelebb ért, felismerte a földön fekve, egy hálózsákban sebesülten kiáltozó Karit. Az első gondolata még az volt, baleset történhetett, és a vadászok a grizzly helyett a lányt találták el, de aztán észrevette Kari csuklóján a láncokat, amelyekkel egy fához kötözték, és hallotta, amint a fiatalabbik fegyveres a tűz mellett ülve azt motyogja, „Istenem, nem akartam meglőni. Nem akartam.”

FELESÉGET FOGOTT A FIÁNAK

Kari addigra már egy egész éjszakát töltött ébren, előbb fiatalabb elrablójához, majd egy fatörzshöz láncolva, a csodában reménykedve. Amikor futás közben találkozott a férfiakkal, azok megragadták, és közölték vele, hogy magukkal viszik, és megnézik, hogy tetszik neki a hegyi élet. Erre sikoltozni kezdett, mire az idősebbik arcon ütötte, majd leteperte, és utasította a fiatalabbat, hogy kötözze meg a nő kezét. Utána kicsit kóboroltak vele az erdőben, miközben az öreg végig rajta tartotta a fegyverét, majd estére tábort vertek, és megláncolták. A lány próbálta meggyőzni elrablóit, hogy keresni fogják, amire az idősebbik csak annyit közölt, majd lelövi őket, a foglyot azonban biztosította róla, nem fogják megölni, csak maguk mellett tartják.

Az idősebb férfit Don Nicholsnak hívták. Megkeseredett fickó volt, aki évek óta a hegyekben élt, elképzelése szerint harmóniában a természettel. Ebbe a harmóniába azonban belefért, hogy fegyvereket, pénzt és mindenféle túléléshez szükséges eszközt lopjon a megvetett civilizációból, ahogy az is, hogy az iskolából kibukott fiát, Dant is magával rángassa a vadonba, és időnként barlangokban lakva, vadászva éljenek már évek óta. Kari elrablása is az öreg ötlete volt, miután hallott róla, hogy 300 mérfölddel odébb egy hozzá hasonló hegylakó is talált magának feleséget, aki beköltözött vele az erdőbe. Csak ő a fiának szánta a titokban már figyelt sportolót, Dan ugyanis nem kedvelte a vadont, le akart lépni, csak erős akaratú apja mellett nem volt hozzá bátorsága.

Akkor is engedelmeskedett az atyai parancsnak, mikor hajnalban Jim Schwalbe megjelent a tisztáson, Kari pedig kiabálni kezdett neki, hogy meneküljön, mert lelövik: „Hallgattasd el a nőt!” – szólt az öreg, a fia pedig mellbe lőtte a lányt, majd azonnal kétségbe esett szörnyű tettétől. A zűrzavarban Schwalbe a hátizsákját letéve kezdte volna ellátni Kari sebét, mikor Alan Goldstein is megérkezett. Előbb rádión próbált segítséget hívni, majd elővett egy pisztolyt, és felszólította a túszejtőket a megadásra, mondván, kétszáz ember veszi körül a kis tábort.

Az öreg válaszul hat méterről fejbe lőtte. Alan eldőlt, mint egy zsák, Schwalbe felpattant és menekülni kezdett. Másfél mérföldet rohant, mire belefutott a keresőcsapat karjaiba. Nem tudta pontosan megmondani, hol találta meg a lányt, így a kis társaság méterről méterre haladva igyekezett átfésülni a környéket. Végül érkezett egy helikopter, amellyel körözve Schwalbe észrevette a tisztást, ahol Swenson már négy órája küzdött az életéért.

A gyilkosság után ugyanis apa és fia menekülőre fogták a dolgot. Karit kirángatták a hálózsákjából, eloldozták, majd a sebesültet sorsára hagyva eltűntek. A sportoló elképesztő lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve elkúszott Schwalbe otthagyott csomagjához, kiszedett belőle egy másik hálózsákot, ivott egy keveset a talált limonádéból, és várta a megmentőit, miközben igyekezett eszméleténél maradni – és végül valóban megérkeztek a megmentői.

Kari Swenson mindössze nyolc napot töltött kórházban, fél év után pedig az edzéseket is újrakezdte. Ám folyamatos fájdalmakkal küzdött. Bár 1986 februárjában így is negyedik lett Norvégiában a holmenkolleni sífesztiválon, ahol a bronzérmes maga mellé állította a dobogóra, Kari érezte, már nem volna helye a világ legjobbjai között, ezért inkább még azon a tavaszon felhagyott az élsporttal, és azóta is állatorvosként él Montanában.

Don és Dan Nicholsot öt hónapos hajtóvadászat után kapták el. Előbbi 85, utóbbi 20 év börtönt kapott, ám a fiút még 1991-ben, apját pedig 86 évesen, 2017-ben kiengedték.

Mindketten jó magaviseletüknek köszönhetően szabadultak.