– Elégedett az Európa-bajnokságon elért eredményekkel?
– Igen, az vagyok. Nem voltak könnyűek a verseny előtti hetek, hiszen Liu Shaoang sokat kihagyott a hátsérülése miatt, a szakmai stáb minden tagja azon dolgozott, hogy helyrejöjjön. Shaoang fantasztikus sportember, hihetetlenül mélyről állt fel, és lett összetett Európa-bajnok! De csak jót mondhatok bátyjáról, Shaolinról is.
– Hét érmet, négy aranyat és három ezüstöt szereztünk Debrecenben – de mindegyiket a Liu testvérek.
– Nem hiszem, hogy magyarázkodni kellene amiatt, ha egy csapat hét éremmel zárja az Európa-bajnokságot, úgy pláne nem, hogy azért a kontinensen is akadnak kiváló rövid pályás gyorskorcsolyázók. Igaz, jelenleg inkább az európai női mezőny tartozik a világ élvonalába, a férfiak között Európából nemigen rúg labdába senki sem Shaolin és Shaoang mellett. Kettejükön kívül nem is volt esélye senkinek a győzelemre egyetlen távon sem.
– Győzött a férfiváltónk is, csak aztán kizárták...
– Nem érdekelt, ezt őszintén mondom. Annyira gyönyörűen korcsolyáztak a fiúk, olyan nagyszerű futamot nyertek meg, olyan magas szintű volt a teljesítményük, hogy nem érdekelt a bírói döntés. Lehet, hogy rosszul ítélte meg az esetet a kanadai főbíró, de megítélte, méghozzá úgy, hogy minket kizárt, nekünk pedig ezt tudomásul kellett vennünk. Edzőként a nyugalmat kellett képviselnem, ám büszke voltam a fiúkra, hiszen ha nem próbálod megragadni az esélyt, vesztes vagy. Az benne van a pakliban, hogy kizárást kapsz egy ilyen esetért – de nem számít. A produktum, az, amit a fiúk odatettek a pályára, sokkal fontosabb.
– Boldog csak nem lehetett a döntés miatt!
– Tényleg nem érdekelt a kizárás, a számszerű eredmény, mert az előadás nagyszerű, már-már tökéletes volt. Ha nem próbálják meg, legközelebb sem fogják, mi több, az eset által mindannyian csak többek lettek, hiszen ezt már átélték, ezt már tapasztalatként viszik tovább, ebből már tanultak.
– A hölgyek is jó formában várták a versenyt, ám mintha mindig hiányzott volna valami a jobb helyezéshez. Mi volt az?
– Nemcsak az Európa-bajnokságon, hanem azt megelőzően, a világkupaversenyeken is előfordult többször, hogy eljutottak az elődöntőkig, ám onnan nem tudtak továbblépni. Ez legtöbbször nem azért történt, mert fizikailag nem voltak képesek felvenni a küzdelmet az ellenfeleikkel – mentálisan nem voltak elég erősek. Tudomásul kell venni, hogy egy bizonyos szint felett agresszívebbnek kell lenni.
– Ezt hogy lehet megtanulni?
– Egy sportoló mindig győzni akar, legalábbis akkor jó versenyző, ha így érez. Hinnie kell magában, ha nem így van, az sok jót nem jelent. De ugyanez igaz ránk, edzőkre is. Amikor ott állsz a palánk külső oldalán, hinned kell magadban, hinned kell a korcsolyázóidban, különben hogy akarsz nyerni? Nekünk, edzőknek is magabiztosnak kell lennünk, hiszen magukon kívül bennünk hisznek a versenyzők. A siker egyik titka, hogy megtanuld, hogyan lehet győzni. És ezt meg lehet tanulni. Az edzéseken gyakorolniuk kell, hogyan kell agresszívnak lenni a jégen – még akkor is, ha kizárnak, akkor is, ha esés lesz belőle. Ha a legnagyobbak elhatározzák, hogy előznek, akkor megindulnak. Az, aki meg sem próbálja, vesztes. Harcolni kell! Jászapáti Petra fizikailag ott van a legjobbak között, az edzéseken kiválóan teljesít, a versenyeken képes együtt menni a legjobbakkal, most jön a következő szint: ha mentálisan erősödik, könnyebben eljut a döntőkig és az érmekig.
– És a legfontosabb: marad Magyarországon, a jövőben is ön lesz a short track válogatott vezetőedzője?
– Nehéz kérdés... Még nem dőlt el. Most csak a munkámra koncentrálok, és azt a legjobban akarom végezni. A bizalmat továbbra is érzem, ez éppúgy igaz a szövetség vezetőire, mint a kollégáimra és a versenyzőinkre. Nem kételkedik ebben a csapatban senki sem, mindenki tudja, hogy keményen dolgozunk, ezt az eredmények is mutatják. Vannak országok, amelyek bizonyos területeken jobbak, mint mi, ám a hit, amely minket jellemez, a kölcsönös bizalom, amelyre a munkánk épül, azt eredményezi, hogy ott tartunk, ahol.