Pedig kifejezetten rosszul kezdett a nagy esélyes skandináv négyes: az oroszok első embere, Alekszej Cservotkin a teljes mezőnyt faképnél hagyta, a norvég Paal Golberg pedig még csak az első számú üldözőbollyal sem tudta tartani a lépést, így tizedikként közel egyperces hátrányt szedett össze. Viszont Emil Iversen nemcsak ledolgozta ezt a jelentős lemaradást a második klasszikus stílusú 10 kilométeren, hanem a finneken kívül mindenki mást le is szakított.
Innentől szabad stílusban simának tűnt a norvég diadal, mert a 15 kilométer világbajnoka, Hans Christer Holund és a világ leggyorsabb sífutója, Johannes Hösflot Klaebo volt hátra. Előbbi érvényesítette is a papírformát, közel félperces előnnyel indította honfitársát, aki mögött egy ötös üldözőboly alakult ki.
Ebből a csoportból az összetett világkupában élen álló, a 15+15 kilométeres vegyes stílusú szám orosz aranyérmese, Alekszandr Bolsunov meglépett, sőt, felért a kényelmesen tempózó Klaebóra is. A norvég világklasszis aztán pihent állapotát kihasználva az utolsó emelkedőn lerázta ellenfelét, így végül megszerezte az aranyérmet. A bronzéremért csatázó négy staféta közül a franciák bizonyultak a leggyorsabbnak.
Klaebo a váltó sikerével ugyanazt a triplázást érte el, mint két éve az előző vb-n, amelyen az egyéni és csapatsprint mellett ugyancsak a stafétával lett még aranyérmes.
A férfi síugrók nagysáncon rendezett versenyét Stefan Kraft nyerte. Az osztrák versenyző az első sorozat után élen állt a 132,5 méteres ugrásával, előnyét pedig 134 méteres második repülésével meg tudta őrizni a norvég Robert Johansson és a német Karl Geiger előtt a hóesésben rendezett viadalon.
A 27 éves Kraft 2017-ben is megnyerte ezt a számot, ezzel mindössze a harmadik síugró, akinek legalább kétszer sikerült diadalmaskodnia nagysáncon: az 1930-as években a norvég Birger Ruud háromszor győzött, míg 1999-ben és 2001-ben a német Martin Schmitt lett az első.