Presztízs, buli, hagyomány: kezdődik a síugrók 70. Négysáncversenye

Ki gondolta volna 1922. január 1-jén, hogy a német síugrók által megálmodott újévi viadalt kereken száz évvel később is töretlen népszerűség mellett rendezik majd meg egy legendássá nemesedett torna keretében?

Az első két évtizedben az esemény még különálló versenyként zajlott, a második világháború után viszont – főleg osztrák részről – egyre nagyobb igény mutatkozott egy olyan közös torna megszervezésére, amely több egymást követő állomásból áll az új év első napjaiban. Az elképzelést eleinte ellehetetlenítette, hogy a németeket egy időre kitiltották a nemzetközi versenyekről, 1949-ben viszont végre megtört a jég, és szép lassan kezdett körvonalazódni a nagyszabású eseménysorozat tervezete.

Az illetékesek 1952 tavaszán ültek tárgyalóasztalhoz, hogy kidolgozzák a részleteket. A népszerű újévi ugrások helyszíne, a németországi (Garmisch-)Partenkirchen egyértelmű választásnak számított, míg az osztrákok ragaszkodtak egy-egy versenyhez Innsbruckban és Bischofshofenben. Bár a kezdetekben még nem volt nyilvánvaló, hogy a torna négy állomásból áll majd, az igazságosság miatt úgy döntöttek, a németek is két viadalt rendezzenek, így némi hezitálás után Oberstdorf is bekerült a programba.

A síugró-társadalom és a téli sportok szerelmesei körében óriási várakozás előzte meg a különleges tornát, amelynek első állomásán, 1953. január 1-jén több mint húszezren verődtek össze Partenkirchenben. A hat nemzet 50 indulójával zajló verseny nagy sikert aratott a többi helyszínen is, így egyértelművé vált, hogy lesz folytatás. Az ötvenes évek feszült politikai viszonyai, a vízummal kapcsolatos problémák és az időjárási viszontagságok sokszor óriási kihívás elé állították a szervezőket, a torna azonban évről évre egyre nagyobb érdeklődést generált, amit csak tovább növeltek a televíziós közvetítések.

 

1960-tól már nemcsak az újévi versenyt, hanem más állomások viadalait is élőben sugározták a

német és osztrák adók, így a nézettség és az indulók létszáma is folyamatosan emelkedett. A kezdetben még hezitáló klasszisoknak szép lassan magától értetődővé vált a részvétel, a Négysáncversenyen aratott diadal presztízse így kezdte megközelíteni a világbajnoki és az olimpiai aranyét. A néhány nap különbséggel megrendezett versenyek százszázalékos koncentrációt igényelnek az indulóktól, vagyis még győztes helyzetből is simán el lehet bukni a tornagyőzelmet az utolsó állomáson is.

A csaknem hét évtized során számos drámát, meglepetést és szenzációt hozott a négyversenyes viadal, amelybe még azok közül is sokan belenéznek, akik egyébként nem követik a síugrást. A karácsonyi és újévi időszak azért is optimális, mert ilyenkor jóval kevesebb sportesemény zajlik a világban, mint az év többi részében, így a hetven évvel ezelőtti osztrák-német kezdeményezés utólag is minden szempontból telitalálatnak bizonyult. A népszerűség és a presztízs ráadásul tucatjával vonzza a gazdag szponzorokat, vagyis anyagi szempontból sem lényegtelen, ki hogyan szerepel a Négysáncversenyen. A győztesnek járó pénzjutalom évről évre nő, az idei kiírás összetett első helyezettje nem kevesebb mint 100 ezer svájci frankkal és a ma már ikonikusnak számító aranysastrófeával gazdagodik.

A szervezők a kezdetek óta arra törekednek, hogy minél látványosabban, minél izgalmasabban alakuljanak az események, ezért is vezették be időközben a vk-versenyektől eltérő KO-rendszert, amelyben párokba sorsolva bonyolítják le az első kör ugrásait, tehát továbbjutásos alapon alakul ki a legjobb helyezésekről döntő második kör mezőnye (kiegészülve a „szerencsés vesztesekkel”). Az ugrásokért a távolság, a kivitelezés, a szélfaktor és a beülő magassága alapján állapítják meg a pontokat, a tornagyőzelem pedig azé, aki a legtöbb ponttal zár a négy viadalt követően. A verseny néhány korábbi kivételtől eltekintve hagyományosan Oberstdorfban kezdődik, az újévi garmisch-partenkircheni versennyel folytatódik, majd az innsbrucki állomás után Bischofshofenben avatnak győztest január 6-án.

Bár napjainkban a járvány megköveteli a létszámbeli korlátozást (sőt, a németországi helyszínekre ezúttal nem engednek be nézőket), az elmúlt évtizedekben a versenyzők mellett a rajongóknak is mindig igazi ünnepet jelentett a Négysáncverseny, amelynek minden állomásán valódi bulihangulat uralkodott. A csodálatos helyszínek, a tekintélyparancsoló sáncok és a különleges atmoszféra Európa szinte minden pontjáról vonzza a nézőket, akik egy bögre forralt borral a kezükben olykor még táncra is perdülnek a hangfalakból üvöltő zenék hallatán – ezúttal ugyanakkor csökkentett létszámban.

A világ rengeteget változott az elmúlt száz évben, de az újévi ugrást – immár a hetvenedik Négysáncverseny állomásaként – 2022. január 1-jén is ugyanúgy megrendezik, az ikonikus torna pedig már szerdán elrajtol.