Itt, Pekingben is érezni a Liu Shaolin Sándorra zúduló népharagot – érezzük mindannyian: a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott minden egyes tagja, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok sportoló is.
Nem tisztünk sem ügyésszé, sem védőügyvéddé avanzsálni ebben a helyzetben, ám ha érteni is véljük azokat, akik ellenérzésüket fejezték ki a témában, értsük kicsit a másik oldalt is.
És engedjük, hogy valaki őszinte legyen…
Liu Shaolin Sándor a szombatot regenerálódással töltötte, s erre minden tekintetben szüksége is volt, hiszen vasárnap kőkemény negyeddöntős futam vár rá 500 méteren, s a viszonylag gyengébb előfutamos időeredménye miatt (amellyel egyébként futamgyőztes lett…) a négyes helyről rajtol.
Lehetőleg úgy, hogy – ha csak időlegesen is – elfelejti a pénteki történéseket. Amelyeket egyébként Nógrádi Bencével megbeszéltek egymással.
Az idősebbik Liu testvér a Nemzeti Sportnak kissé más világításba helyezte a sokak által támadott pénteki megnyilvánulását:
„Kevesen vannak ugyan, de akik igazán ismernek, tudják jól, szinte mindenből viccet csinálok, mert így érzem jól magam. Ám ha a short trackről van szó, nem ismerek tréfát: szóvá teszek minden kis hiányosságot és mulasztást, mert csak az őszinteség visz előre. Magamtól is elvárom, hogy mindig a lehető legtöbbet adjam ki magamból. Igen, elmondhattam volna a váltóelődöntő utáni értékelésemet név nélkül is, de az jobb lett volna…? Nagyon szerettem volna, ha Bence elbírja a terhet, hiszen ő az egyik olyan versenyző a csapatban, aki rengeteget dolgozott az elmúlt hónapokban, aki nagyon komolyan vette a feladatát, és beleállt a munkába – innentől még többet, még jobban edzünk, hogy Milánóban már úgy állhassunk fel a jégre, tényleg van esélyünk az éremszerzésre. Bencével együtt!”
XXIV. TÉLI OLIMPIA, PEKING
RÖVID PÁLYÁS GYORSKORCSOLYA – VASÁRNAPI PROGRAM
12.00: férfiak, 500 m, negyeddöntő, elődöntő, DÖNTŐ (Krueger John-Henry, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor)
12.35: női 3000 m váltó, DÖNTŐ
Van nekem egy barátom: szoktam mondani, hogy Pjongcsangnak a történelmi téli olimpiai aranyat és őt köszönhetem – hasonlóan gondolkodunk a világról, mindketten az őszinteséget nagyra tartva éljük az életünket. És mindketten imádjuk a short tracket. Ismerjük a közeget, a csapatot – edzőt és versenyzőket egyaránt. Amikor olvastam a megnyilvánulását a férfiváltónk elődöntője után tett nyilatkozatok kapcsán, úgy éreztem, levegőhöz jutok, s nem fulladok meg a nagy hullámokban. S nem azért idézem őt, mert nem tudnék én megfogalmazni valami hasonlót, hanem mert felesleges újat írni – minden szót, minden mondatot a magaménak érzek: „Azt a kérdést tették fel, hogy min ment el. Erre vagy mellédumál valaki, vagy kimondja, hogy nincs negyedik embere a váltónak. Nem (Nógrádi) Bence hibája, hogy ő a negyedik legjobb, ettől még igaz. Ha nem ezt mondja, akkor mellédumál, én meg azt nem szeretem. Vannak helyek, ahol a közhelyes nyilatkozatok vannak divatban, máshol meg akár a nyilvánosság előtt is szembenéznek a problémával. Fel nem foghatom, miért kellene hazudni egy kérdésre, vagy direkt nem megválaszolni…? Miért élünk olyan világban, amelyben az igazság kimondóját szemétnek, a közhelyeket pufogtatókat szimpatikusnak tartják…?” Tényleg: miért? |
A Nemzeti Sportot tudósítja a helyszínről: Kohán Gergely, Kovács Erika (szöveg), Árvai Károly (fotó)