Téli olimpia: Néha az is lehetséges, ami lehetetlennek tűnik – Pónya Sára

Vágólapra másolva!

2022.02.10. 10:54

Címkék

A női 10 kilométeres klasszikus stílusú sífutás egyetlen magyar indulójaként a 97. helyen végzett Pónya Sára, aki szeptemberben térdműtéten esett át, és még január közepén sem tudta, hogy ott lehet-e a pekingi olimpián. A célba érkezése után Pónya arról is beszélt, hogy még most sem igazán tudja felfogni, hogy teljesítette a távot.

– Kisebb csoda, hogy egyáltalán itt van, Pekingben, és lefutotta a tíz kilométert, hiszenszeptemberben térdműtéten esett át, az indulás előtti napon pedig pozitív tesztet produkált, és az sem volt biztos, egyáltalán utazhat.
– Éppen ezért nagyon boldog vagyok,még mindig hihetetlen,hogy itt vagyok – szerintem még fel sem fogtam teljesen – válaszolta Pónya Sára. – Még decemberben, sőt, január elején sem tudtuk, hol fogom tudni megfutni a kvalifikációs szintet, hiszen sorra mondták le a versenyeket. Mindezek tükrében tényleg hihetetlen, hogy most itt állok a tíz kilométer teljesítése után.

– A lába hogy bírta?
– Nagyon rosszul.Afogó sajnos nem volt jó, amiről el kellett volna lépnem,pedigamikor megpróbáltama verseny előtt,jónak tűnt.Közbenviszontéreztem, hogy folyamatosancsúszik ki,emiatt pediga lábamatsokkaljobban igénybe kellett venni: nagyobb mozgástartományban kellett behajlítani, kinyújtani, ezpedig alaposan kikészítette.

– Lőrincz Tímea azt mondta az előbb, ráadásul még a pálya is roppant nehéz volt. Önnek?
– Rettentően nehéz! Nekemeddiga tavalyi, oberstdorfi világbajnokság volt a topilyen szempontból, de eza mostani pályamég azt is lekörözte. Alapvetően az állóképességetisnagyonigénybe vette, illetve az emelkedőkön és a lejtőkön is olyan éles kanyarok voltak, amelyeket nagyon nehéz bevenni, amikor be vagy savasodva.

– Mi a legnagyobb tanulsága ennek az olimpiának?
– Számomraleginkább az, hogymindig erősnek kell lenni –mentálisan is – és kitartani, mert olyankor néha az is lehetséges, ami lehetetlennek tűnik.

– Hogyan tovább?
– Legelőszörisa térdemetszeretnémrendberakni –pontosabban, a térdeimet, ugyanis a másik is rossz azóta, hogy a műtétet követő mankózás alatt csak azt terhelhettem. Most felváltva mind a kettőt rehabilitálják. Szeretném, hogy a regenerációm minél gyorsabban befejeződjön, hiszen utána már ugyanúgy el kell kezdeni készülni a következő olimpiai ciklusra!

LŐRINCZ TÍMEA 86. LETT HARMADIK, UTOLSÓ OLIMPIÁJÁN
Volt még egy magyar a mezőnyben: a román színekben versenyző gyergyószentmiklósi Lőrincz Tímea(ha már itt tartunk: Pónya Sára edzője a korábbi kiváló sílövő, a kétszeres olimpikon csíkszeredai Szőcs Emőke). A 29 éves sportolónőnek ez már a harmadik olimpiája volt – az első édesanyaként –, a kőkemény pályán a 86. pozícióban zárt. „Nem mondhatnám, hogy elégedett vagyok, de jelenleg csak ennyi volt bennem, örülök, hogy vége van – nekem iszonyatosan nehéz volt… – árulta el a célba érést követően Lőrincz Tímea. – Nem volt idő pihenni, emelkedők, lejtők váltották egymást végig. Ettől még persze leírhatatlan élmény, hogy itt lehetsz, illetve maga a versenyszellem is; ahogy próbálsz az előtted lévő után menni – ezek mindenképpen pozitív érzések. Most úgy érzem, az olimpiai pályafutásom befejeződik, országos szinten versenyezek még tovább. Nem is a kor a fő gond, hanem hogy azt érzem, a csúcsformát már nem, vagy nagyon nehezen tudom elérni, és nem vagyok képes megvalósítani azt, amit elterveztem. Ettől még szeretnék a sísportban maradni otthoni szinten, hiszen ez az életem, mindig is ez volt. Igaz, hogy nem vagyok topversenyző, de három olimpián vehettem részt, ezt nem sokan mondhatják el magukról – ez mindenképpen jó érzés és tapasztalat!”

PÓNYA BEFUTÓJA

TÉLI OLIMPIA, PEKING 2022
SÍFUTÁS, NŐI 10 KM (KLASSZIKUS STÍLUS)
1. Therese Johaug (Norvégia) 28:06.3 perc
2. Kerttu Niskanen (Finnország) +0.4 mp hátrány
3. Krista Pärmäkoski (Finnország) +31.5
4. Natalja Nyeprjajeva (Orosz csapat) +31.6
5. Katharina Hennig (Németország) +43.4
6. Ebba Andersson (Svédország) +50.9

97. PÓNYA SÁRA +13:07.3 perc

A Nemzeti Sportot tudósítja a helyszínről: Kohán Gergely, Kovács Erika (szöveg), Árvai Károly (fotó)