Jászapáti Petra: Egyelőre szépen sétálni, majd futni szeretnék 

–  Legyünk túl a nehéz pillanatokon: július végén egy sprintedzésen megsérült, elszakadt a bal térdében az elülső keresztszalag, műtét és rehabilitáció váltotta fel a felkészülését, s nem is lehet ott februárban pályafutása harmadik olimpiáján, Milánóban. Mi történt azon az edzésen?     
– A felkészülésünk sokrétű, ilyenkor nemcsak a jégen dolgozunk, hanem szárazföldön is: futunk, biciklizünk, konditeremben edzünk – kell az állóképesség, a gyorsasági állóképesség, a robbanékonyság. A felsoroltak mellett ­sprintedzéseink is vannak hetente kétszer, a rajtokat ilyenkor szárazföldön is gyakorolni tudjuk. Egy ilyen edzésen egy rossz ugrás miatt történt meg a baj. Nagyon gyorsan történt minden, hálás is vagyok az orvosi stábnak, Tállay András doktor úrnak különösen, aki már aznap este jelezte, műtétre lesz szükségem – mivel a térdem egyáltalán nem mozgott, kinyújtani sem tudtam a lábam, az operációt a doktor úr el is végezte nem sokkal később.

EGY IDŐ UTÁN EL KELL FOGADNI, AMI TÖRTÉNT

–  Viszonylag nyugodtan mesélte ezt el, s még az arca is majdhogynem derűs, de a lelkében a történtek és az azóta eltelt hetek bizonyára nyomot hagytak – a rehabilitációja szépen halad, a lelke hogy van?      
– Időbe kerül egy ilyet feldolgozni, még nem vagyok e folyamat végén, de segít a férjem, a családom, a barátaim. Nemcsak a jó, hanem a rossz pillanatokban is ott vannak velem, sokszor ők tartották fenn a fejemet, hogy ne csapjanak össze felettem a hullámok… A szövetség is végig mellettem volt és van, mindenben támogatott.

– A diagnózis felállítása után az szóba sem került, hogy valamiképp mégiscsak indulhasson az olimpián?     
– Három lehetőséget említettek az orvosok, valójában kettő szóba sem jöhetett. Az első az volt, hogy nem műtenek meg, hanem úgynevezett térdgépbe rakják a lábamat – ez a sportágunk jellegéből adódóan nem volt opció, hiszen ezzel fel sem mehettem volna a jégre. A második az volt, hogy műszalagot tesznek be az elszakadt helyére, de erről tudni kell, hogy viszonylag rövid ideig működőképes, hamar elszakad, és akkor újabb műtét következik. Ez volt tehát az a verzió, amelyikben esetleg ott lehetett volna az olimpiai indulás lehetősége, de ez sem volt biztos, meg ennek egészségügyi kockázata is  lett volna. Ezért úgy döntöttem, megyek a hagyományos úton: a térdhajlítóból vettek ki egy darabot, az került a keresztszalagom helyére.

– Sokan megjegyezték, például Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke vagy éppen világbajnoki ­ezüstérmes társa, a korábbi short trackes Heidum Bernadett is, hogy hihetetlenül nagy erőt tanúsít a mindennapokban. Biztos lenne olyan, aki elbujdosna, hogy a sebeit nyalogassa, ön viszont néha már mosolyogni is tud. Honnan ez az erő?     
– Nem szeretném elhallgatni: én is nyalogattam a sebeimet egy ideig, volt jó néhány viharos napom lelkileg, ám egy idő után az embernek el kell fogadnia azt, ami történt. Küzdhetek én ellene, de a térdemet akkor is megműtötték, és akkor sem lehetek ott az olimpián – ha lelkileg mégis szembemegyek ezzel, saját magamat is hátráltatom. Például abban, hogy a gyógytornát a lehető legjobban csináljam, hiszen azért mégiscsak az egészségem a legfontosabb, a térdemre pedig még évtizedekig szükségem lesz. Azt nem tagadom, hogy a lelki oldala iszonyatosan kemény, és még mostanság is akadnak nehéz napjaim. Ilyenkor jó, ha vannak olyanok az ember körül, akikre támaszkodni tud.

A SÉRÜLÉSSEL TÖRLŐDÖTT MINDEN, AZ OLIMPIA IS

– A társak viszont önre támaszkodtak… Hogyan fogadták a csapat legjobbjának sérülését és kiesését?      
– Minél hamarabb szerettem volna őket tájékoztatni arról, mi van velem, mert ezt nekik is fel kellett dolgozniuk, úgyhogy a sérülésem után egy vagy két nappal, de még a műtétem előtt kimentem hozzájuk a jégpályára, s az edzésük után elmondtam nekik, mi a helyzet – szerencsére éppen következett egy egyhetes pihenő, vagyis a felkészülés újabb szakaszának már úgy kezdhettek neki, hogy tisztában voltak mindennel.

– Ez sem lehetett könnyű önnek, ahogyan maga az eset sem volt az. Sokáig el is tűnt a nyilvánosság elől, és kérte a média munkatársait, adjanak önnek időt, mert ahogy a közösségi oldalán fogalmazott, ugyan az elmúlt tizenkét évben mindig voltak válaszai, ezúttal nincsenek. Már vannak?     
– Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy megkaptam ezt a türelmet, szükségem volt rá. Sportolóként éveken keresztül mindig megvoltak a rövid, a közép- és a hosszú távú céljaim, eszerint éltem a napjaimat: tudtam, mit szeretnék aznap a jégen csinálni, mit a következő edzőtáborban vagy versenyen, s azt is, mit szeretnék elérni az olimpián. A sérüléssel azonban minden törlődött. Törlődött az olimpia, már nem volt középtávú cél a kvalifikációs időszak és az sem, másnap hogyan fogok technikázni a jégen, vagy éppen milyen súlyokat akarok emelgetni a konditeremben. Utóbbit felváltotta az, hogyan jutok el otthon a konyhába vagy éppen a mosdóba… Továbbra sem látok magam előtt közép- és hosszú távú célokat, csak közelebbieket, amelyek között a rehabilitációm mellett ott van az is, hogy segítsem a csapatot, amiben csak tudom.

– Ez is nagyon megható: miközben azért küzd, hogy újra teljesen egészséges legyen, ott áll a társai mellett. Ön mellett meg továbbra is ott áll a brit vezetőedző, Nicky Gooch, aki korábban már élt át hasonlót…     
– Igen, hiszen például megsérült Elise Christie, a britek akkori legjobbja, de a vancouveri olimpia előtt összeállt a briteknek egy remek férfisoruk is, a játékok előtt világcsúcsot korcsolyázott a váltó, a vk-sorozat összetett győztese volt, amikor egyik tagjának eltört a lába, egy másiknak a könyöke. Nick rendkívül sokat segített, mert tényleg átélt már hasonlót, egyébként ő vetette fel először, ha van erőm, energiám, kedvem, segíthetnék a csapatnak – eközben ő meg abban támogatott, hogyan legyek túl a legnagyobb nehézségeken. Nick az az ember, aki nemcsak a jóban, a rosszban is ott volt és van mellettem.

– Többször elmondta, hogy Nicky Gooch érkezésével sok minden változott, másfajta felkészülést kezdtek el, és úgy érezték, több figyelmet kapnak a mindennapokban. Ezt kifejti bővebben?     
– Csang Csing Lina a kínai edzésmódszert alkalmazta, Nick viszont az úgynevezett nyugatit, már önmagában ez hatalmas különbség. És azt se felejtsük el, hogy Nick olimpiai bronzérmes rövid pályás gyorskorcsolyázó volt, vagyis korábbi sportolóként jobban bele tudja helyezni magát a helyzetünkbe. Sokat, sokszor lehetett és lehet vele beszélgetni, én is hamar megtaláltam vele a közös hangot. Reggelente például mindenkihez odamegy, egy „öklössel” köszön, s már ezzel jó hangulatot teremt, egyszersmind jelzi, itt vagyunk, együtt vagyunk, amellett, hogy magunkért, egymásért is dolgozunk – a közös célokért. Volt, hogy már-már feladtam egy-egy nehéz napon, de akkor odaállt mellém és megerősítette, nem, nem adjuk fel, megyünk tovább. Egyszerűen jól megtalálja, hogyan motiváljon minket.

Segíti a társakat – a palánk külső oldaláról is

Elképzelhető, hogy Jászapáti Petra a palánk külső oldaláról, esetleg a lelátóról segíti majd a magyar rövid pályás gyorskorcsolyázókat Milánóban, egyelőre azonban még az Európa-bajnok sem ezzel foglalkozik, sokkal inkább azzal, hogy minél több társa lehessen ott az olimpián.   „Két versenyen vagyunk túl a kvalifikációs sorozatban, tudom, hogy a lányok mindent megtesznek azért, hogy a váltóval kijussanak az olimpiára. Nem jött jól nekünk, hogy a második viadalon a japánok a harmadikok, az amerikaiak az ötödikek lettek, de van még két állomás a négyből, a legrosszabb eredmény pedig kiesik, vagyis ha a két európai versenyen a lányok bejutnak a nyolc közé, és minimum B-döntőt futnak, annak meg az elején végeznek, akkor meglehet a kvóta – mondta Jászapáti Petra. – Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy Nicky Gooch cserélgeti majd a lányokat a csapatban, ha a különböző felállásokat jól begyakorolják a következő hetekben. Amiben csak tudom, segítem őket, eddig is jöttek, kérdeztek, meghallgatták a tanácsaimat, ezután is ott leszek velük, mellettük.”

CSAK A TELJES FELÉPÜLÉS UTÁN DÖNT A JÖVŐRŐL

– A milánói lett volna a harmadik olimpiája: Pjongcsangban hatodik lett ezerötszázon, négy évvel később Pekingben bronzérmet szerzett a vegyes váltóval. Az eredményekkel és azokon túl is, mit jelent önnek az olimpia?
– A csúcsok csúcsa. Az a verseny, amelyikért négy éven keresztül dolgozol. Szerettem mind a kettőt. Peking „covidos” olimpia volt, Pjongcsangban viszont zengett a csarnok – mindkettő nagy élmény volt, de a 2018-as a nézők miatt persze másként volt az.

– A pjongcsangi hatodik hely mellett a váltóval elért negyedik, meg az a még ma is szenzációsnak számító 4:04-es idő vagy a pekingi bronz kívánkozik az első helyre?     
– Pjongcsangban még zöldfülű voltam, ennek ellenére büszke vagyok az ottani eredményeinkre, ahogyan persze a pekingi harmadik helyre is. Nem választanék a kettő közül, de tény, éppen a két olimpián átéltek miatt nagyon vártam Milánót.

– Lesz, lehet még Jászapáti Petra életében újabb olimpia – sportolóként a jégen?     
– Nem gondolkodtam még ezen. A sportolók többsége négyéves ciklusokban gondolkozik, s bármi is történt velem, a mostaninak márciusban lesz vége. Ráadásul a figyelmemet teljes mértékben a rehabilitáció köti le, már csak ezért sem tudok messzebbre nézni. A teljes felépülésem kilenc hónap-egy év lesz körülbelül, vagyis júliusban lehetek újra teljesen egészséges. Addig nem erőltetném a korcsolyázást, egyelőre az a legközelebbi célom, hogy szépen tudjak sétálni, a következő meg az lesz, hogy fussak. Na nem hosszú köröket a Városligetben, hanem mondjuk egy percet. Ahhoz, hogy egyáltalán újra jégre léphessek, még előbb ezeket a mozgásformákat kell újra visszahozni az életembe. Ha felépülök, az orvosokkal is egyeztetek, biztos, hogy nem hozok elhamarkodott döntést: minden oldalról körüljárom, átgondolom, és a saját magam számára legjobb utat fogom választani.

KVÓTÁS PÁROSUNK AZ ÉLMEZŐNYBEN VÉGEZHET

Gyorskorcsolyában és rövid pályás gyorskorcsolyában még csak ezután dől el, kik indulhatnak a 2026-os téli játékokon.     

A rövid pályás gyorskorcsolyázóink november végén Gdanskban és Dordrechtben veselkedhetnek neki ismét a rövid pályás gyorskorcsolyázók a kvótaszerzésnek: jelenleg a három váltó közül a vegyes csapat áll kijutó helyen, és egyéniben is több indulási helyet birtokolnak a mieink.

A Pavlova Maria, Sviatchenko Alexei páros márciusban a bostoni világbajnokságon a nyolcadik helyen végzett, s bár ezzel elmaradt a várakozástól, hiszen egy évvel korábban, a montreali vb-n negyedik lett, amiért ment, azt elhozta: onnantól milánói kvótásként dolgozhatott tovább.

Akkor is és azóta is főként Szocsiban készül a duó egy legendás műhelyben, amelynek egyik vezetője a sportág nagy ikonja, Dmitrij Szavin. A páros október közepén az angers-i Grand Prix-viadal bronzérmével indította a szezont – a folytatásról már csak babonából sem írunk többet…

A nagypályás gyorskorcsolyázók között a tavaly honosított, korábban dél-koreaiként három olimpiai ­bronzérmet is szerző Kim Minseok juthat a legmesszebbre Milánóban, már persze azután, hogy a kvalifikációs viadalokon megfutja a szintet: november 14. és 16. között Salt Lake Cityben indul a „buli”, Kim Minseok a tervek szerint 1000 és 1500 méteren, valamint a tömegrajtos versenyszámban próbálja meg kivívni az olimpiai indulás jogát.

Várakozások feletti sífutókvótaszám

Az északi és az alpesi szakág mellett várhatóan hódeszkában is lesz kinek szurkolni.      2002 után ismét négy sífutó jutott ki a téli olimpiára, ami egyértelműen felülmúlta a Magyar Síszövetség várakozását. Legjobbjaink az előző idényben a sportág őshazájában, Norvégiában megrendezett világbajnokságon szépen helytálltak, a világkupában is jól szerepeltek, Kónya Ádám pedig első magyarként a Tour de Skit is teljesítette. Veszprém első téli olimpikonja mellett Büki Ádám, Pónya Sára és Laczkó Lara szerezte meg a jogot a részvételre. Az alpesi szakágban a női indulónk Tóth Zita lesz, aki tavasszal még kézsérüléssel bajlódott, de az áprilisi műtétje után májusban már ismét a lejtőkön volt. Fő versenyszáma továbbra is a műlesiklás, de az eredményes felkészülése alapján óriás-műlesiklásban is kiharcolhatja az indulást. Az új évadban már az élmezőnyből rajtolhat az Európa-kupában, ami jó lehetőséget teremt neki a felkapaszkodásra a ranglistán. A férfiak között szintén egy kvótánk van, amelyért óriási csata várható. A szervezet szerint Úry Bálint és Leitgeb Richárd a ­legesélyesebb ennek megszerzésére, de Bányai Attila, Kékesi Márton és Trunk Tamás is beleszólhat a küzdelembe.     A hódeszkások közül az előző, pekingi téli olimpiára is kijutó Kozuback Kamilla ismét bizakodhat, jelenleg kvótát érő helyen áll slopestyle-ban és big airben a 2026. január 18-án záruló kvalifikációs ranglistán. Krosszban Brunner Blanca világranglistás eredményei már megvannak a kvótához, de még hiányzik a kvalifikációs szabály szerint előírt FIS-pont megszerzése. Sílövészetben 93 női és 93 férfikvótát már kiosztottak, a maradék 12-12 helyet 2026. január 18-án, a ruhpoldingi világkupa után ítélik oda. Olyan országok versenyezhetnek ezekért a még kiadó kvótákért, amelyeknek még egyetlen sportolójuk sem szerzett indulási jogot – ilyen Magyarország is.  SZ. Z.