Trónvadászat Szocsiban - a levegő ura, a sebesség megszállottja

Pljuscseko második olimpiai aranyét szerezheti meg Szocsiban (Fotó: vancouver2010.blogs.nytimes.com)

Jevgenyij Pljuscsenko

Nem lehetett boldog a kis Jevgenyij, amikor 11 éves korában bezárták azt a volgográdi jégpályát, ahol addig műkorcsolyázott. Az anyuka persze rögtön megoldást keresett, hogy segítse fiát, és meg is találta. Szentpétervárra került egy bizonyos Alekszej Misinhez. Ez a találkozás nagy karriert indított el.
No, meg egy igen komoly rivalizálást is. Szintén Misinnél készült a két és fél évvel idősebb Alekszej Jagugyin, akivel csak négy évig edzett együtt, mivel 1998-ban Jagugyin lelépett. Ez fontos momentum volt a hármas életében. Jagugyin úgy számolt, ha meglebegteti távozásának szándékát Misin előtt, akkor ejti Pljuscsenkót, és csak vele foglalkozik a jövőben. Azonban Misin csak annyit mondott: „Szép életet!”

Eleinte Pljuscsenko egyedül élt a hatalmas városban, és igencsak egyedül érezte magát. Önállóan kellett felvennie a ritmust, beilleszkednie az idősebbek közé. Szerencséjére Misin segítségével az anyuka is Szentpétervárra költözhetett, így biztosítva a megfelelő hátteret.

Pljuscsenkónak sokág védjegye volt a Bielmann-piruett, ami azért számított különlegesnek, mert ez elsősorban női elem, a férfiak közül nagyon kevesen képesek rá.

A 2002-es olimpián Salt Lake Cityben nyilvánvaló volt a kezdetektől fogva, hogy az aranyérmet Jagugyin vagy Pljuscsenko kapja. Nos, Jagugyin élete talán legjobb teljesítményével első lett, Pljuscsenkónak az ezüst jutott. A sajtótájékoztatón egyértelművé vált, hogy még bőven tart a „haragszomrád”, mert Jagugyin nem nézett sem Pljuscsenkóra, sem Misinre. Válaszaiban inkább új edzőjét méltatta, és nem is utalt arra, hogy azért fejlődésében Misin milyen jelentős szerepet játszott.

Csípősérülése miatt Jagugyin 2003-ban visszavonult, ettől kezdve Pljuscsenko lett legjobb orosz. 2001 után 2003-ban is világbajnok lett, majd 2004-ben szintén. Európa-bajnoki címek követték egymást, majd 2006-ban Torinóban a hőn áhított olimpiai aranyat is megszerezte. Szabadprogramjának zenéjét Csűry Lajos, ismertebb nevén Edvin Marton szerezte.

Pljuscsenko Torinóban

2006-tól versenyszünetet tartott, elsősorban sérülései miatt, de családapai teendőit is jobban el akarta látni. Azonban az orosz férfiak nagyon visszaestek, például a 2007-es vb-n Szergej Voronov csak a 19. lett, így elhatározta, hogy visszatér, és felkészül a 2010-es vancouveri játékokra is. Kanadába remek formában ékezett, de meglepetésre az amerikai Evan Lysacek alig több mint egy ponttal megelőzte.

Technikailag Pljuscsenko jobb volt riválisánál, de a zsűri ezt nem értékelte kellőképpen. Egy időre veszélybe került a pályafutása. Sérülés miatt nem vett részt a 2010-es világbajnokságon, ugyanakkor fellépett egy showműsorban, amit nem tehetett volna meg. Eltiltották a versenyzéstől, de hosszas huzavona után 2012 nyarán a nemzetközi szövetség ismét engedélyezte részvételét a világversenyeken. Ezzel együtt sérülései továbbra is hátráltatták. 2012-ben ismét Európa-bajnok lett, de a vb-t megint kihagyta rakoncátlankodó térde miatt.

Szocsiban 31 évesen ismét elindul, de nem sokon múlt, hogy kihagyja az olimpiát. A férfiak versenyében az oroszok csak egy versenyzőt indíthattak, márpedig Makszim Kovtun legyőzte Pljuscsenkót az orosz bajnokságon. Azonban Kovtun csak az ötödik lett a budapesti Eb-n, így az orosz szövetség egy zártkörű megméretést rendezett, amelyen Pljuscsenko meggyőzőbben korcsolyázott, így ő indulhat el a hazai játékokon.

Gregor Schlierenzauer

Minden idők egyik legjobb síugrója, pedig még csak 24 éves. Fiatal kora ellenére ő nyerte a legtöbb világkupaversenyt, pontosan 52-t. Nem érdemes arra fogadni, hogy ez a szám nem fog emelkedni – annak ellenére, hogy az idei szezonban haloványabban teljesít. Majdnem mindent megnyert már a síugrásban, csak az egyéni olimpiai bajnoki cím hiányzik gyűjteményéből. Ő Gregor Schlierenzauer.
A kis Schlierinek ideális menedzsere lett Marcus Prock személyében. Az osztrák úriember nem csupán a nagybátyja Gregornak, hanem kétszeres olimpiai ezüstérmes és egyszeres olimpiai bronzérmes szánkós.

Nyolcévesen kezdett el foglalkozni a síugrással. Innsbrucki révén nem volt nehéz dolga, mondhatni, ideális terepre született. Ezzel együtt a gyermekkorára egyáltalán nem illik az ideális jelző. Bal fülére születése óta nem hall. Hagyományos iskolába járt, ám tanulmányait nehezen tudta összeegyeztetni a versenyzéssel, ezért szülei egy sportiskolába íratták át.

„Gyerekként fontos volt, hogy keményen és nagyon profin dolgozzak. De csak azt tettem, ami fontosnak számított." – emlékezett vissza Schlierenzauer.

Elég gyorsan kiderült, hogy hihetetlen tehetség. Nem sokkal azután, hogy betöltötte 16. életévét, aranyat nyert a junior világbajnokságon. Majd még abban az évben megnyerte élete első világkupaversenyét a felnöttek között Lillehammerben 2006. december 3-án. Nem egy kicsúszott eredmény volt, ez elég hamar bebizonyosodott a vetélytársak számára. Sorra követték a további győzelmek. Két állomást is megnyert a 2006–2007-es Négysáncversenyen, de az összetettben nem ő, hanem a norvég Anders Jacobsen végzett az élen.

Schlieri Vikersundban

Alexander Pointner, az osztrák válogatott vezetőedzője szerint egyáltalán nem könnyű vele dolgozni, mert Schlieri, mint a legsikeresebb versenyzők, a legjobbnál is jobb akart lenni. Mindig kereste az új utakat a fejlődése érdekében.

Azonban ez a hozzáállás meghozta az eredményeket. Ahogy arról már szó esett, összesen 52 vk-versenyt nyert meg. Egy évvel ezelőtt, mindössze 23 évesen érte utol és szárnyalta túl Matti Nykänen 46 győzelemből álló rekordját. Gyanítható, hogy az 52-es szám emelkedni fog, nem is kevéssel…
A sokak által a sportág legrangosabb viadalának tartott Négysáncversenyt is megnyerte kétszer egymás után, és az összetett világkupát is elhódította ugyanennyi alkalommal. Sorra döntögette tehát a rekordokat, folyamatosan nyerte a versenyeket, de ezzel együtt bőven maradt motivációja.

Minden fontos címet elnyert már. Egyetlen kivétellel. Bár hatszoros világbajnok (ötször csapatban, plusz egy egyéni cím), az egyéni olimpiai bajnoki titulus még hiányzik a gyűjteményéből. Vancouverben 2010-ben nagy favorit volt, ám a téli játékok specialistája, a svájci Simon Ammann a normál- és a nagysáncon is legyőzte őt – innen két bronza lett. Schlierenzauer a csapatarannyal vigasztalódhatott.

Gregor Schlierenzauer Szocsiban is aranyesélyes, habár az elmúlt időszak eredményei alapján nem feltétlenül az első számú. „Szocsi a motivációm – jelentette ki. – Olimpiai aranyat nyerni az egyik legnagyobb dolog egy versenyző életében. Másrészt viszont a megfelelő formaidőzítésről is beszélünk ilyenkor, és a széllel kapcsolatos szerencséről is. Megnyerheted az olimpiát így, de az összetett világkupát már nem. Ezért mondom azt, hogy egy olimpiai bajnok a király, de a legtöbb világkupavereny-győzelemmel automatikusan te vagy a császár. Már megnyertem a Négysáncversenyt és enyém a legtöbb megnyert világkupa-viadal, így már csak az olimpiai arany van hátra. Ez egy igazi kihívás.”

Martin Fourcade

A klasszikus, családilag determinált sportkarrier a 25 éves sílövő Martin Fourcade esetében is megvolt. Bátyja, a 29 esztendős Simon Fourcade szintén tagja a biatlonosok táborának, és ő sem amolyan (sí)futottak még kategória. Simon váltóban világbajnok és kétszeres ezüstérmes, továbbá egyéniben is van egy második helye vb-ről. Tehát Martinnak volt kire felnéznie.

Sportszeretete már kiskorában megmutatkozott, de azt nem lehet kijelenteni, hogy első pillanattól kezdve a sílövészet töltötte ki mindennapjait. Honlapja szerint gyerekként jégkorongozott, cselgáncsozott, úszott és hegyikerékpározott is, vagyis mindenféle környezetben, felületen kipróbálta képességeit. A legerősebben viszont bátyja sportága vonzotta. Ennek érdekében a Pireneusokban található Cerét városából (itt született) követte bátyját az Alpokba, hogy megfelelő környezetben készülhessen. Itt találkozott Thierry Dusserre-rel, akinek szemléletével elindulhatott a sikerek útján.

Mindazonáltal nehezen indult be a karriere, ennek többek között a honvágy is oka volt. Rövid időre visszament szüleihez és a barátokhoz, és triatlonozni kezdett, de aztán ismét a havon kötött ki Prémanonban, ahol végre megnyugvást talált. Együtt készült Simonnal és a francia válogatott többi tagjával, kiváló hangulatban. Martin később elmondta, ez az időszak nagyban hozzájárult, hogy olimpiai ezüstérmet szerezzen 2010-ben Vancouverben a tömegrajtos versenyben.

Ez az ezüst óriási lökést jelentett számára. Még 2010-ben megnyerte az üldözéses szakágat a világkupa-sorozatban. Az ezt követő szezonokban egészen máig nem volt olyan szakág a világkupában, amelyen rosszabb helyen végzett a negyediknél.

A 2011–2012-es évadban teljesült egyik nagy álma: megnyerte az összetett vk-t. Ez a titulust nem akárhogy védte meg 2012–2013-ban: minden szakágban (összetett, sprint, üldözéses, egyéni indításos, tömegrajtos) Martin Fourcade végzett az élen. Eddig összesen 28 alkalommal nyert világkupaversenyt!

Martin Fouracde östersundi győzelme 2013-ban

„Azt hiszem, nehéz lenne nekem, vagy bárki másnak ennél kiegyensúlyozottabban teljesíteni – nyilatkozta az összetett vk 2013-as megvédése után. – Mindazonáltal pusztán a teljesítményt nézve még mindig van mit javítani minden szakágban. Egyetlen műfajban sem vagyok százszázalékos, és ez az, ami tovább hajt. Nem éreznék motivációt, ha azt gondolnám, hogy már elértem képességeim maximumát."Ötszörös világbajnoknak vallhatja magát. Hanti-Manszijszkban 2011-ben egy, Ruhpoldingban 2012-ben három, Nové Mestóban ismét egy aranyat nyert. További hat vb-ezüst és egy vb-bronz birtokosa.

Martin Fourcade volt az, aki megdöntötte az Ole Einar Björndalen, Emil Hegle Svendsen, Tarjei Bö fémjelezte norvégok uralmát. Azért Szocsiban ugyanúgy a skandináv nemzet képviselői lesznek a legnagyobb ellenfelei. A legjobb úton halad afelé, hogy túlszárnyalja a négyszeres összetett vk-győztes honfitárs, Raphaël Poirée egyébként szintén csodálatos pályafutását.

Martin Fourcade minden számban indul Szocsiban. „Kaptam hat esélyt, és mindegyik versenyen a legjobbamat nyújtom majd. Egyik szakágat sem akarom jobban a többinél, úgy foglalkozom velük, ahogy jönnek. Oda kell mennem, és azt kell tennem, amit egy férfinek kell!"

Aksel Lund Svindal

A norvég alpesi sísport első számú embere a most 31 éves Aksel Lund Svindal. Hosszú évek óta tagja a legjobbak mezőnyének. Vancouverben már megtapasztalta milyen érzés olimpiai bajnoknak lenni, ezen kívül öt világbajnoki cím birtokosa. Ezzel együtt sikeréhsége nem csökkent, feltett szándéka, hogy Szocsiban is gyarapítja éremkollekcióját, lehetőleg nem csak egyetlen darabbal.

Svindal sztorijában minden klasszikus megtalálható. Kiemelkedő tehetség, gyors fejlődés, nagy sikerek, súlyos sérülés, parádés visszatérés.

Aksel Lörenskogban született, közel Oslóhoz, egy nem túl hegyvidéki, inkább dimbes-dombos környéken, igazi sportos családba. Édesanyja, aki tragikus körülmények között Aksel testvérének megszülése közben életét veszítette (sajnos az újszülött is meghalt), szintén versenyszerűen síelt. Édesapja, aki Aksel legnagyobb rajongója, szinte minden versenyén megjelenik. Öccse, Simen szintén részt vett nemzetközi alpesi síviadalokon.

Svindal, hogy minél jobb képzést kapjon, Oppdalba költözött egy síiskolába. Tagja lett a junior válogatottnak is.

Ambiciójával, becsvágyával soha nem volt gond. Egy svéd televíziós csatorna pár éve feltette neki a nagy kérdést: ki minden idők legjobb téli sportolója, a norvég sílövő Ole Einer Björndalen vagy a svéd alpesi síelő Ingemark Stenmark? Aksel mosolygott, majd kijelentette: Mindig Stenmark a király! Aztán csendesen hozzátette, egyszer talán Svindal letasztítja őt a trónról...

Első vk-versenyét 2005-ben nyerte a kanadai Lake Louise-ban. Ezt a szocsi olimpiáig még további 24 követte, 2007-ben pedig végleg megérkezett a világ élvonalába. Az arei vb-n lesiklásban és óriás-műlesiklásban nyert aranyat. Ha egy üzlet beindul... – szól a jól ismert mondás, de Svindal esetében kicsit máshogyan alakultak a dolgok. 2007 novemberében súlyos sérülést szenvedett a Beaver Creek-i lesiklóedzés közben, és csak egy év után térhetett vissza. Nemes bosszút állt Beaver Creeken a 2008–2009-es szezonban, hiszen két vk-versenyt is nyert. A világkupában kétszer nyerte el az összetett győzelemért járó nagy kristálygömböt, 2006-ban és 2009-ben utasította maga mögé a teljes mezőnyt.

Ami az olimpiai szerepléseit illeti, 2006-ban már ott volt Torinóban, akkor ötödik lett szuper-G-ben. Négy éve Vancouverbe viszont már kellő rutinnal felvértezve érkezett, és ennek meg is lett az eredménye: egy-egy arannyal, ezüsttel és bronzéremmel zárt.

Svindal olimpiai bajnoki címet érő szuper-G futama Vancouverben

2010-től 2013 őszéig egy párt alkotott a szintén olimpiai bajnok alpesi síelő amerikai Julia Mancusóval.

Ami Szocsit illeti: nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy ő viheti a norvég zászlót a megnyitón. Ami pedig a szakmai részt illeti: elsősorban a gyors számokban, lesiklásban és szuper óriás-műlesiklásban szerezte győzelmeit eddigi ragyogó pályafutása során, így ebben a két szakágban tartozik a legnagyobb esélyesek közé.