Megszületik az első magyar érem

Bob: az amerikai bokszoló is olimpiai bajnok lesz

A téli olimpiák történetében először két számban, kettes és négyes bobban mérhették össze erejüket a sportág legjobbjai. Akárcsak az előző játékokon, ezúttal is kiemelkedtek a mezőnyből az amerikaiak, a házigazdák két arany-, illetve egy-egy ezüst- és bronzérmet szereztek. 

Érdekesség, hogy a számot megnyerő első számú amerikai négyes tagja volt Eddie Eagen, aki 1920-ban még nyári olimpián szerzett bajnoki címet – ökölvívásban, félnehézsúlyban.

A pálya rendkívül nehéz volt, ennek tudható be, hogy a világbajnok német kvartett edzésen súlyos balesetet szenvedett: két versenyző karja is eltört, míg egy harmadik gerincsérülést szenvedett. Az egyik német néző összeállított a jelenlévő német-amerikaiakból egy csapatot, és úgy indultak el a versenyben, hogy előtte még egyikük sem ült bobban…

Műkorcsolya: Rotter és Szollás felállhat a dobogóra

Rotter Emília és Szollás László 1931-ben világbajnoki címet nyert, olimpiai résztvételük azonban anyagi okok miatt kis híján meghiúsult. A páros végül társadalmi gyűjtéssel és bemutatókkal összegyűjtötte a szükséges összeget, így elindulhatott Lake Placidben.

Rotterék hiába mutattak be hibátlan gyakorlatot, a pontozóbírók szerint túl sok volt benne az akrobatikus elem. A magyar párosnak meg kellett elégednie a harmadik hellyel, de ezzel is a magyar sport első téli olimpiai érmét szerezték meg. Az Andrée Brunet, Pierre Brunet francia páros megvédte címét, míg az Orgonista Olga, Szalay Sándor duó negyedik lett.

A férfi egyéni versenyben Gillis Grafström a kötelező gyakorlat közben bukott, így ezúttal „csak" második lett, de ezzel együtt ő minden idők legeredményesebb (3 arany-, 1 ezüstérem) műkorcsolyázója az olimpiákon. A győztes ezúttal az osztrák Karl Schäfer lett.

A hölgyeknél már nem született ekkora meglepetés, Sonja Henie ismét maga mögé utasította Fritzi Burgert.

Jégkorong: ezúttal nehezen született meg a kanadai siker

A Lake Placid-i tornán csak négy válogatott vett részt, és várható volt, hogy a német és a lengyel csapat nem tud beleszólni az aranyéremért vívott harcba.

Így is lett, Kanada és az Egyesült Államok vérre menő csatákat vívott az első helyért. A nyitó találkozón hosszabbítás után az előbbi győzött, és ez a siker – mint később kiderült – tornagyőzelmet ért: második összecsapásuk ugyanis kétszeri hosszabbítás után 2:2-re végződött.

Északi sí: Gröttumsbraten megvédi címét

A 18 kilométeres sífutásban még elfogadható feltételek között indulhattak a versenyzők, az 50 km-esben azonban néha – az időjárás miatt – nem találtak havat a lábuk alatt…

A norvégok ezen az olimpián gyengélkedtek sífutásban: 18 km-en érem nélkül maradtak, 50 km-en pedig csak egy bronzérem jutott nekik, igaz, ez a versenyszám inkább tájékozódási futás volt. A rövidebb versenyen a svéd Sven Utterström diadalmaskodott, akinek annyi előnye volt, hogy egy évvel korábban egy film- és vadászexpedícióval már járt a környéken. Az 50 km-es távon a finn Veli Saarinen győzött, ő 18 km-en harmadik lett.

Síugrásban a dobogó mindhárom fokára norvég versenyző állhatott fel, a magát már győztesnek érző Hans Becknek végül meg kellett elégednie az ezüstéremmel a másodjára 69 métert ugró Birger Ruud mögött. Az északi összetettben is taroltak a norvégok, Johan Gröttumsbraten megvédte címét.

Gyorskorcsolya: az amerikaiak mérlege négyből négy

A gyorskorcsolyázók versenyeit botrányok és szabálytalanságok tarkították. Az amerikai csapat alkalmazkodott végül legjobban a körülményekhez, és mindegyik távon begyűjtötte az aranyérmet: a két rövidebben Jack Shea, a hosszabbakon Irving Jaffee diadalmaskodott.

Érdekesség, hogy a finnek lemondták a szereplést, így nem volt itt a sportág emblematikus alakja, Clas Thunberg sem.