Pokolból a mennybe: Liu Shaoang útja a pjongcsangi kizárásoktól az olimpiai aranyig

Négy éve nagyon nehéz időszakot élt meg az élete első olimpiáján részt vevő, akkor még csak 19 éves Liu Shaoang, miután 500-on, 1000-en és 1500 méteren is a kizárás sorsára jutott. Pedig már akkor is klasszisnak és éremesélyesnek számított az olimpián, hiszen az előző két évben is világbajnoki ezüstérmes volt.

Szerencsére klasszisát azért meg tudta mutatni a váltóban, ahol több bravúros előzést is végrehajtott, ő teremtette meg a lehetőséget arra, hogy bátyja az élre kerüljön és a csapat megnyerje az aranyérmet.

Kettőjük közül egyébként mindig is ő volt a visszafogottabb, szerényebb, csendesebb, igazából tökéletesen megfelelt neki az a szerep, hogy bátyja, Liu Shaolin Sándor „árnyékában” éljen. Pedig idővel egálra hozta az eredményeket kettőjük között, sőt, aztán át is vette a vezető szerepet – a szakemberek nem véletlenül mondták évekkel ezelőtt, hogy még a bátyjánál is tehetségesebb.

Még 2018-ban, az olimpia után megnyerte a világbajnokságot 500 méteren és összetettben is, s bár a 2019-es Európa-bajnokságon egy hajszállal megint fivére felé billent a mérleg (Shaoang 500-on, Shaolin Sándor 1500-on és összetettben győzött, na meg persze az aranyérmes váltónak is tagjai voltak), egy évvel később már megint ő volt a jobb, nyert aranyat 1500-on és összetettben, s lett második testvére mögött 500 és 1000 méteren.

Aztán jött a Covid és sok minden megváltozott: sorban maradtak el a világversenyek, amiket megrendeztek, ott meg foghíjas volt a mezőny, szóval igazából csak találgatni lehetett, hogy hogyan is állnak a világ élmezőnyéhez képest. Az első igazán komoly fokmérő, ahol tényleg mindenki ott akart lenni, az éppen a pekingi olimpia volt...

Ahová nem tudott időben elutazni, mert az indulás hetében pozitív koronavírus-tesztet produkált. Napokig az is kétséges volt, hogy egyáltalán ott lehet-e a kínai fővárosba, aztán szerencsére megkapta a zöld jelzést, de akkor meg azon kellett izgulni, hogy nem érkezik-e későn, lesz-e elég ideje az átállásra, egyáltalán milyen formában lesz?

Kicsit tartottunk is attól, amikor a vegyes váltó elődöntőjében Krueger John-Henry helyén bekerült a csapatba, mert az 1000 méteres selejtezőben még nem volt minden kétséget kizáróan meggyőző a teljesítménye. A váltó két futamában viszont már jelezte, minden rendben van, és végül ennek bronzérem lett a jutalma.

Aztán 1000-en is egészen a döntőig menetelt, igaz, volt, amikor bírói döntés segítette tovább és a fináléban is visszaállt egy ütközés után. Mondjuk éppen ez a visszafogottság segítette végül az éremhez, mert Liu Shaolin Sándor kizárása után végül ő örökölte meg a bronzot.

1500 méteren is bejutott a fináléba, ahol sokáig bátyja mögött haladt az ötödik helyen, de aztán ő bírta jobban a hajrát, s lett végül negyedik, nem sokkal lemaradva itt is a dobogóról. De aztán jött a „fekete péntek”, amikor az 500-as selejtezőben sem sikerült túl jó időt mennie, a címvédő váltó meg elszállt az elődöntőben.

Innen kellett felállni két nap alatt, ráadásul úgy, hogy az előző két negyeddöntőben látta testvérét és Krueger John-Henryt is kiesni. De egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy már csak ő maradt, sőt, talán még doppingolta is az, hogy neki kell helytállnia, s imponáló magabiztossággal nyerte saját negyed- és elődöntőjét is.

A döntőben pedig történelmet írt, hiszen ő az első olyan sportoló, aki magyar színekben egyéni olimpiai bajnok lett téli olimpián és ő az első kétszeres bajnokunk is a téli játékokon, ráadásul egyedül neki van négy érme is honfitársaink közül.

Tegyük hozzá rögtön azt is, hogy ő volt az egyetlen, aki Pekingben mindhárom egyéni számban a döntőbe tudott jutni. Igencsak komoly fordulat ez a pjongcsangi három kizáráshoz képest...