Téli olimpia: címvédőként csak a döntőbe jutás lehet a cél

Egy, kettő, három, négy, öt: bár meglepetésként nem ér minket, mivel Bánhidi Ákos, a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott edzője és menedzsere előzetesen tájékoztatott minket arról, hogy ászaink, vagyis Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang és Krueger John-Henry kihagyja a csütörtöki jeges edzést, mégis furcsa látvány tárul elénk a pekingi versenyhelyszínen, ahogy olimpiai újoncunk, a férfiváltó negyedik tagja, Nógrádi Bence végtelen nyugalommal köröz a jégen.

Arcán nyoma sincs az izgalomnak (még...), s az is igaz, hogy amikor iramot fut a pályán, keményen odateszi magát, ám a pihenőkben karba tett kézzel csúszik a jégen.

De nyugalom árad a társakból, mi több, a szakmai stáb minden tagjából is: olajozottan megy a munka, mindenki teszi a dolgát.

Bánhidi kicsit másként, mint máskor.

A mester derékfájdalmaktól szenved, így ezúttal nem csatol a lábára korcsolyacipőt: a csapatorvos Zima Endre és az egyik masszőr, Bogó István társaságában követi az edzést.

És árgus szemekkel figyel – minden mozdulatra.

A sajátjaira is...

A mi történt kérdésre meg rövid választ ad: „Gyorskorcsolyázó voltam én is...”

Azt is tőle tudjuk meg, hogy nagyjaink azért kaptak némi feladatot az olimpiai faluban: „Egyéni indulóink kellően le vannak terhelve, ezért nekik a csütörtök másfajta nap volt – átmozgató edzést végeztek, a legfontosabb pedig az volt, hogy kiszellőztessék a fejüket.”

Hogy ez utóbbi pontosan mit takar, azt nem taglalja Bánhidi Ákos, de mert oly sokszor elmondta már, hogy ez a három fiú extraklasszis, és emellett profi versenyző, nyilvánvalóan értették az edzői utasítást.

Pátyolgatásra, bátorításra egyikőjük sem szorul – már hármójuk közül, hiszen Nógrádi hiába fejlődik rohamléptekkel, egyelőre más bánásmódot igényel.

„Nem tartottunk kupaktanácsot, nem volt, és az elődöntő előtt sem lesz kifejezett eligazítás: senkit sem kell arra figyelmeztetni, hogy ez olimpia, buzdítani sem amiatt, hogy mi a tét – mondja Bánhidi.– Bence esete némiképp más, vele eddig is külön foglalkoztunk, hiszen amíg társai jégre léptek már az olimpián, ő két hete csak edz a helyszínen. Ráadásul újonc, így vele biztosan váltok néhány mondatot, mert szeretném segíteni abban, hogy jól kezelje a téthelyzetet. De nem féltem őt: intelligens, a világra nyitott, s fiatal kora ellenére nagyon magas szintű tudással és ismeretanyaggal rendelkező fiú. Amúgy pedig borzasztóan erős srác – remélem, »tettünk bele« annyi munkát az elmúlt hónapokban, amennyire szükség van egy olimpián. Bence a szezon elején kéztörést szenvedett, úgy vágott neki a kvalifikációs világkupa-sorozatnak, hogy kimaradt két heti edzésmunkából, és mindezek után is jól teljesített a vk-viadalokon, pedig a versenyek alatt és között értelemszerűen nem tudtuk őt úgy edzeni, ahogyan otthon szoktuk. Azóta rengeteg gyakorláson van túl, bízom benne, hogy a legfontosabb pillanatokban, s azokban a szituációkban, amelyekben megy az adok-kapok a jégen, képes lesz tartani a lépést az ellenfelekkel.”

Az edzést a lelátóról követve továbbra is az a benyomásunk, hogy jól van összegyúrva a fiatal fiú: rövidebb beszélgetésre, sőt, viccelődésre is futja – és a társaihoz képest hamarabb le is engedik őt az edzők a jégről.

Bence tesz még egy kört a jégen, kicsit olyan, mintha körbenézne, és az járna a fejében: „Pénteken itt kell megmutatnom!”

Ha ezt gondolta, ha nem, a kijelentéssel vitatkozni nem tudunk, hiszen nagy feladat vár a pénteken jégre lépő férfiváltónkra: az olimpiára nyolc együttes szerzett kvótát, hat képvisel nagyjából egyforma tudást, kettő egy leheletnyivel elmarad tőlük – ez a kettő (Olaszország és Japán) a másik elődöntőbe nyert besorolást (Kína és Kanada mellé)...

Nekünk Dél-Korea, Hollandia és Oroszország jutott.

„Minden tudásunkra és a szerencsére is szükségünk lesz a továbbjutáshoz, mind egyénileg, mind csapatszinten” – jegyzi meg Bánhidi Ákos.

Amelynek úgy vágunk neki, hogy az őszi kvalifikációs világkupa-sorozat mind a négy állomásán érmet szereztek a srácok, s ezt csak azért hangoztatjuk, mert a pjongcsangi elődöntő előtt meg azt konstatálhattuk, hogy a vk-sorozat négy versenyén egyszer sem jutottak be a döntőbe a mieink.

De az elmúlt négy évben Liu Shaolin Sándorék már hozzászokhattak ahhoz, hogy mindig és mindenhol esélyesként lépnek jégre, ez pedig nem béklyót köt a srácok lábára, ellenkezőleg, kifejezetten élvezik az ilyen szituációkat.

Egyébként négy évvel ezelőtt Pjongcsangban a dél-koreaiakkal karöltve abszolváltuk az elődöntőt (másik két ellenfelünk Japán és az Egyesült Államok volt) – a magunk részéről ezzel a forgatókönyvvel ezúttal is kiegyeznénk...

A folytatásról meg majd beszéljünk utána.

Nők, 1000 m
12.00: negyeddöntő, elődöntő, döntő (Jászapáti Petra)
Férfiak, 500 m
12.18: selejtező (Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Krueger John-Henry)
Férfiak, váltó
13.04: elődöntő (Magyarország)

A Nemzeti Sportot tudósítja a helyszínről: Kohán Gergely, Kovács Erika (szöveg), Árvai Károly (fotó)