Ebből még akármi is lehet! A nyitónap után ArgentínaMagyarország 11. Egyetlen kellemes meglepetéssel szolgált a szombat: az argentin tél olyan arcát mutatta, hogy az még a helyieket is zavarba hozta.
Mandula egyenlített Argentína ellen (Fotó: Árvai Károly)
Mandula egyenlített Argentína ellen (Fotó: Árvai Károly)
Pénteken még az volt az egyik visszatérő beszédtéma a magyar lányok között, hogy ki milyen ruhadarabot ad kölcsön a másiknak. A legnagyobb gondot ugyanis a megfelelő melegítőalsó megtalálása okozta, mert a pályán szoknyához szokott hölgyeket zavarta a túl bő, esetleg susogó tréningnadrág. Ehhez képest a szikrázó napsütés úgy felmelegítette a levegőt, hogy ritka csodálatos időben teniszezhettek a főszereplők. Tudtuk, az első mérkőzésen nem a mi játékosunk az esélyes, de Kuti Kis Rita úgy kezdett a láthatóan ideges Fernandez ellen, hogy kezdtünk hinni a bravúrban. A magyar egymás után kétszer is elnyerte az argentin adogatójátékát, de sajnos egyszer sem tudta megtartani az előnyt. Hiába vezetett 3:2-re egy brékkel, sorozatban nyolc gémet bukott, és már csak a csodában bízhattunk, mert 6:3, 4:0 volt oda. Kuti Kis nem játszott rosszul, csak Fernandeznek "sült a keze”. A leglehetetlenebb, a legkiszorítottabb helyzetből is képes volt pontot érő, ráadásul lélekölő átemelést, rövidítést ütni, egyszerűen nem hibázott, hosszú lábaival minden labdát befutott. "A mérkőzés után vagy húsz percig nem nagyon tudtam, hol vagyok, nem értettem, mi történt. Úgy éreztem, jól megy a játék, jól ütöm a labdát, és mégis kikaptam” – magyarázta Kuti Kis Rita. Jött Mandula Petra és a tavaszi portugáliai euro-afrikai zónában már megszokott lecke: 0:1, tehát győzni kell. A lelátón ekkor már legalább ötven magyar szurkolt a mieinknek, nem hiába! Mandula repülőrajtot vett: keményen lőtte a labdákat, már-már megalázó macska-egér játékot adott elő az apró termetű, törékeny, megszeppent Gussonival. De ahelyett, hogy végképp megsajnáltuk volna az argentint, a világranglista-171. játékos kihasználta Mandula megingásait, hibáit, és kezdte meghálálni a kapitány, Ricardo Rivera bizalmát. Egyenlített (2:2) és mindent elkövetett, hogy izgalmassá tegye a találkozót, idegesítő, de ezzel időnként Mandula is így volt. Szerencsére a hullámvölgyek rövidebb ideig tartottak, mint a pazar szakaszok, így egy óra huszonkilenc perc alatt első számú játékosunk azért magabiztosan győzött 6:3, 6:4-re. "Végig magabiztos voltam, éreztem, hogy csak én nyerhetek, talán ez okozta, hogy időnként nem koncentráltam megfelelően. De Fernandez ellen ez nem fog előfordulni” – ígérte Mandula.