Két méterről tekint a világra

Igaz, nem nehéz észrevenni őt, 201 centiméter magasra nőtt. Emlékezőtehetsége mindazonáltal nem az igazi, de hát ezt is meg lehet érteni, hiába, öregszik. Marc Rosset, az ATP Tour egyik markáns figurája az idén novemberben a 34. életévét tölti be.
Challengertornára érkezett hazánkba, a Római-parton ezen a héten zajló, 50 ezer dollár összdíjazású viadalra nevezett. Nem most jár először Magyarországon.
"Hogy őszinte legyek, nem tudom, mikor voltam itt, de az biztos, hogy sok-sok évvel ezelőtt. Egy szatellittornán szerepeltem, ennél többre nem emlékszem" - próbálta felkutatni a múltat. Arra viszont egyáltalán nem emlékszik, hogy a nyolcvanas évek elején - értelemszerűen még juniorként - Szombathelyen játszott, megmérkőzött többek között lapunk egyik munkatársával is, aki viszont a konkrét eredményre is emlékszik: 6:0, 6:0. Rosset-nak.

Fájó vereség Michael Stichtől

A hórihorgas svájci a nyolcvanas évek végén, tinédzserként csapott fel profinak, és bár élete első ATP-trófeáját már 1989-ben elhódította (ráadásul éppen szülővárosában, Genfben), az első jelentős eredményre 1992-ig kellett várnia, ebben az esztendőben ugyanis megnyerte a barcelonai olimpiát.
"Csodálatos emlék, bár jobban szerettem volna, ha a nagyobb versenyeken érek el ilyen jó eredményt - tört elő belőle a profi teniszező. - Nem mintha megbántam volna, hogy teniszező lettem, sőt, csak sajnos a Grand Slam-eredményeim nem az igaziak. Fájó, hogy a négy nagy torna közül egyiken sem tudtam diadalmaskodni."
Panaszkodnia mindenesetre nem kell, hiszen a Roland Garroson egy ízben az elődöntőig jutott. "Látja, erre sem emlékszem pontosan, kilencvenhatban vagy kilencvenhétben lehetett (1996-ban - a szerk.). Jó formában voltam, mindenképpen meg akartam nyerni a Roland Garrost, ám az elődöntőben csődöt mondtam, Stich pedig klasszis teniszező lévén könyörtelenül megbüntette a gyengeségemet. Azóta is bánt az a mérkőzés, különösen azért, mert a döntőben szerintem jó esélyem lett volna Kafelnyikov ellen, aki végül győzött a tornán."
Micsoda nevek. Stich, Kafelnyikov. És persze a többi európai: Krajicek vagy éppen Ivanisevic. Rosset hosszú éveken keresztül velük járta a világot, ő még mindig kergeti a labdákat, a többiek már nem. "Krajiceket nem kedveltem túlzottan, a többieket viszont igen, bár Ivaniseviccsel nem volt nehéz kijönni, hihetetlen figura. A legjobb haverom azonban nem ő volt, hanem Jim Courier, vele tényleg baráti a kapcsolatom." ---- Rosset egyébként nem gondolkodik a visszavonuláson, mint mondta, addig csinálja, amíg élvezi és ameddig bírja erővel, sőt konkrét céljai is vannak: csodát tenni a Davis-kupában. Ô a szövetségi kapitány, néhányszor magát is beteszi a csapatba, többek között a világelső Roger Federer mellé. Lelkiismeret-furdalás nélkül megteheti, elvégre a zseniális Federer mögött még mindig ő a második számú svájci játékos.
"Roger természetesen külön kategória, senki más sem játszik úgy, mint ő, rá lehet építeni a Davis-kupában - de önmagában kevés. Kellene egy jó második számú játékos. Most miért néz így? Nem én leszek az, tényleg találni kell valakit, mert ha sikerül, sokra viheti a svájci csapat."
Rosset kapitány nincs könnyű helyzetben, Federer ide vagy oda, Svájc nem "termeli" a klasszis teniszezőket, mint például Oroszország. "Szerintem a francia példát kellene követni, nem csupán nekünk, hanem más nemzeteknek is, ott ugyanis iskolát teremtettek a teniszre nevelésből. Nálunk nincs ilyen. Nincs külön intézmény, amely a tehetséges teniszezőkkel foglalkozna, szerintem ennek tudható be, hogy csak öt-hat évente tűnik föl egy-egy játékos, akiben mocorog valami. Federeren mindenesetre nem volt nehéz ezt észrevenni. Régről ismerem, annak idején velünk edzett a Davis-kupában, még egészen fiatalon. Furcsa, hogy most én dirigálok neki… Egyébként nagyon jó gyerek, kedves, közvetlen, figyel a másik ember szavára. Mielőtt elkezdte volna a profipályafutását, elláttam néhány jó tanáccsal, mutattam neki ezt-azt, és megpróbáltam elmagyarázni, mire számíthat az ATP Touron annyi kiváló játékos között."

Majdnem meghalt, de élvezte

És hogy a veterán Marc Rosset számára melyik mérkőzés volt a legemlékezetesebb? Nos, nem a barcelonai olimpia fináléja, még csak nem is a franciaországi hadjáratok címmeccsei (öt ATP-tornát nyert meg a franciáknál, háromszor Marseille-ben, kétszer Lyonban diadalmaskodott), hanem egy Davis-kupa-csata. Hogy nem emlékszik az évre, azon már meg sem lepődünk - holott nem volt régen, 2001-ben.
"Elképesztő mérkőzést vívtunk a francia Arnaud Clément-nal, csaknem hat órán keresztül nyúztuk egymást, végül ő győzött, a döntő szettet tizenöt tizenháromra megnyerve. Hogy milyen érzés volt elveszíteni egy ilyen csatát? Csodálatos. Annyi energiát adtam ki magamból, hogy majdnem meghaltam a pályán, de élveztem, hihetetlen sportélmény volt. Az ilyenekért érdemes teniszezni."
Végül Martina Hingisről faggattuk - illetve csak faggattuk volna, Rosset ugyanis semmit sem tud a két éve visszavonult svájci klasszisról. "Sohasem ismertem Martinát, viszont az újságokból mindent meg lehetett tudni róla, hol van, mit csinál, ki a barátja satöbbi. Nos, újabban már nem is cikkeznek róla odahaza. Elmúlt a világ dicsősége." ---- Marc Rosset az idén eddig négy versenyen tette próbára magát az ATP Touron, legjobb eredményét Marseille-ben érte el, ahol - többek között az argentin Guillermo Coriát legyőzve - a negyeddöntőig jutott. Összesen kilenc Tour-mérkőzésen van túl, négy győzelem mellett öt vereség áll a statisztikájában. Challengertornákon többször is szerepelt, a budapesti immár a 10. volt neki ebben az évben, viszont ezeken a versenyeken sem alkotott maradandót, csak Poznanban, illetve a Római-parton tudta beverekedni magát a legjobb nyolc közé - tovább azonban nem jutott.