Közel egymillió dollárt fektettek be a spanyolok annak érdekében, hogy tető alá hozzák a Davis-kupa történetének legnagyobb nézőszámú párharcát, és miután minden jegy elkelt a sevillai stadionba, a többi csak a főszereplőkön múlik.
Balra a spanyol, jobbra az amerikai válogatott, középen pedig a Davis-kupa. A házigazdák másodszor, a vendégek harminckettedszer hódíthatják el a díszes trófeát
Balra a spanyol, jobbra az amerikai válogatott, középen pedig a Davis-kupa. A házigazdák másodszor, a vendégek harminckettedszer hódíthatják el a díszes trófeát
Az idény utolsó nagyszabású nemzetközi teniszversenyén, a Világcsoport döntőjében Spanyolország válogatottja a rekordbajnokot, a 31-szeres győztes Egyesült Államokat fogadja, naponta 26 600 szurkoló előtt.
Megdől az 1954-es nézőcsúcs
Láttak már ennyien a helyszínen teniszmérkőzést (1973-ban 30 472-en tekintették meg Houstonban a Nemek Csatájaként emlegetett meccset, amelyen Billie Jean King megverte a hímsoviniszta Bobby Riggst), a DK-ban viszont megdől az eddigi nézőcsúcs (25 578), amelyet még 1954-ben Sydneyben regisztráltak - és a spanyolok abban bíznak, hogy nem járnak úgy, mint anno az ausztrálok, akik a két tinizsenivel, Lew Hoaddal és Ken Rosewall-lal felállva kikaptak az amerikaiaktól. ---- Papíron a házigazdák a toronymagas esélyesei a nyilvánvalóan a "leglassabb" salakpályán rendezendő összecsapásnak - Jordi Arrese szövetségi kapitány ki is jelentette, mindenét feltenné a győzelemre, leszámítva a feleségét -, csakhogy ők is tisztában vannak azzal: a Davis-kupában bármi előfordulhat, sőt annak az ellenkezője is. Arrese egyébként már fel is forgatta a csapatát, a tavalyi Roland Garros-bajnok Juan Carlos Ferrero helyett a 18 esztendős Rafael Nadalt nevezte be együttesébe. "Ennek elsősorban taktikai oka van, hiszen amíg Ferrero egész évben sérülésekkel bajlódott, addig Rafa kiegyensúlyozottan játszott, arról nem is beszélve, hogy balkezes lévén sok gondot okozhat majd az amerikaiaknak. Meg aztán februárban ő nyerte meg a sorsdöntő meccset a csehek ellen, és az elődöntőben is ő húzta be a továbbjutást jelentő harmadik pontot, úgyhogy kabalának sem rossz" - állapította meg a kapitány. Spanyol részről Carlos Moyá játssza majd a másik egyest, aki talán még honfitársainál is motiváltabb, hiszen sérülés miatt nem lehetett ott a négy évvel ezelőtti bajnokcsapatban, ráadásul mindenképpen nyerni akar Andy Roddick ellen - az ugyanis még nem sikerült neki, sőt a spanyol együttes többi tagjának sem! "Eddig csak az ő felségterületén, kemény pályán játszottunk, salakon viszont én leszek előnyösebb helyzetben" - üzent amerikai vetélytársának Moyá, ugyanakkor érdemes figyelni Nadal szavaira is: "Andy a második helyen áll a világranglistán, vagyis ő a világ második legjobb teniszezője. És ez nem a pályaborítástól függ."
Roddick szervája kulcsfontosságú
Roddick az idén szettet sem veszített a Davis-kupában (bár salakon nem játszottak az amerikaiak…), az évek során is csupán három vereséget szenvedett (nyert viszont 14-szer), és minden vágya, hogy ha már Grand Slam-tornát nem tudott nyerni 2004-ben, legalább a Davis-kupát a magasba emelhesse. Ebben nagy segítségére lehetnek a Bryan ikertestvérek, a szombati párosmeccs esélyesei, akik megnyerték az idei világbajnokságot, tavaly a salakpályás Roland Garrost, a Davis-kupában pedig játszmaveszteség nélkül állnak. Tény viszont, hogy ha a félelmetes szerváiból jól megélő Roddick adogatása nem lesz elég hatékony a sevillai salakon, akkor a spanyolok kihúzzák a méregfogat - nem csupán Roddickét, hanem az egész amerikai csapatét. ---- A több mint százéves múltra viszszatekintő verseny históriáskönyvében jó néhány érdekességre bukkanni, íme, egy kis ízelítő! A Davis-kupa történetének legfiatalabb résztvevője eddig a liechtensteini Kenny Banzer, aki 14 évesen és 5 naposan léphetett pályára, míg a legidősebb Claude Butlin, aki 50 évesen és 105 naposan is a mexikói válogatott rendelkezésére állt. A "legfoglalkoztatottabb" játékos cím Nicola Pietrangelit illeti meg, az olaszok legendás teniszezője 66 párviadalon szerepelt, és összesen 164 mérkőzést játszott, egyesben 110-et, párosban 54-et. A rövidített játszmát csak 1989-ben vezették be a Davis-kupában, így azt gondolhatnánk, ennél korábbról származik minden idők leghosszabb meccse. Ez így is van, hiszen 1982-ben John McEnroe 6 óra és 22 percnyi játék után gyűrte le Mats Wilandert (9:7, 6:2, 15:17, 3:6, 8:6), csakhogy a "modern korban" egy páros meccs majdnem túlszárnyalta ezt is, a 2002-ben lejátszott Lucas Arnold, David Nalbandian (argentinok)-Jevgenyij Kafelnyikov, Marat Szafin (oroszok) derbi ugyanis 6 óra 20 percesre nyúlt, benne minden idők leghosszabb, DK-ban lejátszott ötödik szettjével (3 óra 5 perc). S ha már ötszettes: a legjobb ötjátszmás mérleggel Henri Cochet, a három francia muskétás egyike büszkélkedhet, 16 ötszetteséből 12-t megnyert, és további érdekesség, hogy akadt olyan párharc, mindjárt kettő is, amelyen mindegyik meccs döntő játszmába sodródott - 1946-ban Jugoszlávia és Franciaország, tavaly meg Románia és Ecuador hozta ki a legtöbbet az összecsapásból. Aki az egy mérkőzésen a legtöbb ászt ütő játékos nevére kíváncsi, nyilván megdöbben, ha eláruljuk: Gustavo Kuerten az. A brazil klasszis tavaly 47 ászt gyártott a kanadai Daniel Nestor ellen - más kérdés, hogy így is kikapott, 6:7, 7:6, 6:3, 6:7, 7:5-re… A bajnoki címeket tekintve az Egyesült Államok vezet (31), megelőzve Ausztráliát (28), Nagy-Britanniát, Franciaországot (9-9), Svédországot (7), Németországot (3), Oroszországot, Spanyolországot, Csehországot, Olaszországot és Dél-Afrikát (1-1).
Davis-kupa, világcsoport, döntő Spanyolország-Egyesült Államok (Estadio Olimpico De Sevilla, salakpálya) Péntek: Carlos Moyá-Mardy Fish; Rafael Nadal-Andy Roddick. Szombat: Rafael Nadal, Tommy Robredo-Bob Bryan, Mike Bryan. Vasárnap: Carlos Moyá-Andy Roddick; Rafael Nadal-Mardy Fish
Út a döntőig 1. forduló (február 6-8.): Csehország-Spanyolország 2-3; Egyesült Államok-Ausztria 5-0. Negyeddöntő (április 9-11.): Spanyolország-Hollandia 4-1; Egyesült Államok-Svédország 4-1. Elődöntő (szeptember 24-26.): Spanyolország-Franciaország 4-1; Egyesült Államok-Fehéroroszország 4-0 ---- 1994: Oroszország-Svédország 1-4 Az első két egyes, majd a szombati páros is ötszettes csatát hozott, és miután mind a három partit a Stefan Edbergre és Magnus Larssonra épülő vendégek nyerték meg, a finálé is eldőlt szombatra. Érdekesség, hogy az első napon Alekszandr Volkov és Jevgenyij Kafelnyikov is 0:2-es szettállásról egyenlített, hogy aztán az ötödikben alulmaradjon.
1995: Oroszország-Egyesült Államok 2-3 Pete Sampras emlékezetes alakításával kezdődött: az első meccsen drámai ütközetben, öt játszmában múlta felül Andrej Csesznokovot, a legendás amerikait úgy kellett lecipelni a salakról. Ehhez képest ő volt az, aki eldöntötte a finálé sorsát, mert Todd Martin oldalán megnyerte a párost, az első vasárnapi egyesben meg három szettben elintézte Kafelnyikovot.
1996: Svédország-Franciaország 2-3 Tizenegy évet kellett várni arra, hogy a DK-döntő ismét a legutolsó, ötödik mérkőzésen dőljön el. Thomas Enqvist 0:2-ről fordított Cédric Pioline ellen, 2:2-re alakítva a párharc állását, majd következett Nicklas Kulti és Arnaud Boetsch - végül utóbbi győzött, stílszerűen öt gyilkos játszmában, 7:6, 2:6, 4:6, 7:6, 10:8-ra.
1997: Svédország-Egyesült Államok 5-0 Sampras pénteken megsérült nagy mumusa, Larsson ellen, és ez rá is nyomta a bélyegét az amerikaiak szereplésére, mákszemnyi esélyük sem volt a göteborgi döntőben. A Davis-kupában tíz év után fordult elő ismét, hogy 5-0-val végződjön a finálé, ezt megelőzően az indiaiak kaptak ekkora verést - éppen a svédektől.
1998: Olaszország-Svédország 1-4 Ne szépítsük, az elmúlt évtized egyik legsilányabb befejezése volt, a nagy meglepetésre döntőbe jutó olaszok csak az utolsó, már tét nélküli mérkőzést tudták megnyerni, Diego Nargiso révén. Ilyen könnyed címvédésre talán még maguk a svédek sem számítottak.
1999: Franciaország-Ausztrália 2-3 Hiába "lassították le" a franciák a nizzai salakot, a nehézbombázó Mark Philippoussis, illetve a Todd Woodbridge, Mark Woodforde kettős megnyerte az ausztráloknak a Davis-kupát. Rájuk is fért, elvégre a sportág egyik nagyhatalma ezt megelőzően 1986-ban hódította el a puncsostálat.
2000: Spanyolország-Ausztrália 3-1 Megszületett az első és ez ideig egyetlen spanyol Davis-kupa-siker! Lleyton Hewitt az első meccsen őrületes küzdelemben, öt szettben legyőzte Albert Costát, a folytatásban viszont csak a spanyolok nyertek mérkőzést, Juan Carlos Ferrero kettőt is. Vasárnap ő verte meg Hewittot, kialakítva a 3-1-es végeredményt.
2001: Ausztrália-Franciaország 2-3 Az utóbbi évek talán legnagyobb meglepetése történt Melbourne-ben: a toronymagas esélyes ausztrálok odahaza - ráadásul füvön! - kaptak ki a franciáktól, akik egyszersmind rendezték a nizzai számlát. Nicolas Escudé napjai voltak ezek, hiszen az első meccsen legyőzte Hewittot, a sorsdöntő ötödik derbin meg Wayne Arthurst.
2002: Franciaország-Oroszország 2-3 Világelsőség, Grand Slam-trófeák, olimpiai aranyérem és immár Davis-kupa-diadal - teljessé vált Kafelnyikov "gyűjteménye", bár az is igaz, hogy a sokáig emlékezetes párizsi döntőben neki csak mellékszerep jutott. Marat Szafin két meccset nyert meg, hogy aztán a mindent eldöntő ötödiken az akkor még nem túl ismert Mihail Juzsnij 0:2-ről és brékhátrányból győzzön Paul-Henri Mathieu ellen; az oroszok először nyerték meg a Davis-kupát.
2003: Ausztrália-Spanyolország 3-1 Füves borítás ide vagy oda, rendkívül nehezen született meg az előzetesen könynyen megszerezhetőnek vélt ausztrál diadal. Carlos Moyá például legyőzte Philippoussist, Ferrero pedig mindkét egyesét öt szettben veszítette el, Hewitt, illetve Philippoussis ellen.