Három mérkőzés az ATP Touron, három vereség - ezzel a lehangoló mérleggel szerénykedett Carlos Moyá Andy Roddick ellen a sevillai Davis-kupa-döntőt megelőzően, érthető tehát, hogy a spanyolok egykori világelsője úgy készült a negyedik összecsapásra, mintha az élete múlna rajta. Ennyire súlyos azért nem volt a tét, "csupán" Spanyolország második DK-sikere.
Moyá mindenesetre megcsinálta. A három, egyaránt tengerentúli kemény pályán, ráadásul mindig a döntő szettben elszenvedett vereség után odahaza, salakon legyőzte a világranglista második helyén álló amerikait, és ezzel a hazaiak behozhatatlan, 3-1-es előnyre tettek szert a fináléban. Vagyis minden eldőlt: az elmúlt egy évtized Davis-kupa-sorozataiban általában "töltelékszerepre" kárhoztatott, legutóbb 1995-ben diadalmaskodó amerikaiaknak továbbra is várniuk kell a 32. bajnoki címükre, míg a spanyolok - 2000 után - másodszor hódították el a díszes trófeát, sorozatban immár a 12. hazai párharcukat megnyerve.
Carlos Moyá (képünkön) szerezte meg a spanyol diadalt eredményezô harmadik pontot
Lássuk be, minimális esélyük volt a vendégeknek a csaknem 30 ezres tömeg által buzdított spanyolokkal szemben, egyszerűen azért, mert nincs jó salakpályás játékosuk. Legfeljebb Roddickban bízhattak, bár miután az ifjú Rafael Nadal tulajdonképpen leiskolázta őt az első játéknapon, a maradék reményt is elveszítették Patrick McEnroe emberei, hiába hozták a kötelezőt a Bryan testvérek a szombati páros meccsen. Nadal nagyon jó játékos, Moyá - egyelőre - nála is jobb, nem is volt sansza vasárnap Roddicknak. "Felkészültem erre a napra, tudtam, hogy most eldönthetem a finálé sorsát. A salakpálya nekem kedvez, nem Roddicknak, és éltem is a lehetőségekkel. Rendkívül boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek a csodálatos diadalnak" - örvendezett a négy évvel ezelőtti döntőt sérülés miatt kihagyó Moyá.
Az eddigi bajnokok Egyesült Államok – 31 alkalommal (1900, 1902, 1913, 1920–1926, 1937–1938, 1946–1949, 1954, 1958, 1963, 1968–1972, 1978–1979, 1981–1982, 1990, 1992, 1995) Ausztrália – 28 (1907–1909, 1911, 1914, 1919, 1939, 1950–1953, 1955–1957, 1959–1962, 1964–1967, 1973, 1977, 1983, 1986, 1999, 2003) Nagy-Britannia – 9 (1903–1906, 1912, 1933–1936) Franciaország – 9 (1927–1932, 1991, 1996, 2001) Svédország – 7 (1975, 1984–1985, 1987, 1994, 1997–1998) Németország – 3 (1988–1989, 1993) Spanyolország – 2 (2000, 2004) Dél-Afrika – 1 (1974) Olaszország – 1 (1976) Csehszlovákia – 1 (1980) Oroszország – 1 (2002)
Tényleg élt a lehetőségeivel. Amíg Roddick nyolc bréklabdából mindössze egyet értékesített, addig Moyánál ez a mutató 3/6, ráadásul mindkét rövidítésben "Charlie" volt az, aki kezdeményezőbben lépett fel, az első tie-breakben például csupán egy pontot engedélyezett vetélytársának. "Gratulálunk a sikerükhöz, megérdemelték a győzelmet. Nincs értelme azon rágódni, hogy mi döntött a két csapat között, hiszen nagyon egyszerű: ennyivel jobbak voltak a spanyolok" - magyarázta az idén üres kézzel záró Roddick (se Grand Slam-trófea, se DK-serleg). Jordi Arrese legénysége kétségkívül erős csapatot alkot, salakon bármilyen ellenféllel szemben győzelmi eséllyel lép pályára jövőre is - a bajok legfeljebb akkor kezdődnek, ha idegenben szerepelnek Nadalék, abban az esetben ugyanis nem valószínű, hogy a számukra kedves salakkal lesz beborítva a harcmező.
Davis-kupa, világcsoport, döntő Spanyolország-Egyesült Államok 3-2 Estadio Olimpico De Sevilla, salakpálya. Péntek: Carlos Moyá-Mardy Fish 1-0; Rafael Nadal-Andy Roddick 2-0. Szombat: Juan Carlos Ferrero, Tommy Robredo-Bob Bryan, Mike Bryan 1-2. Vasárnap: Carlos Moyá-Andy Roddick 6:2, 7:6, 7:6; Tommy Robredo-Mardy Fish 6:7, 2:6