Már a 46 percig tartó első játszmában világossá vált, hogy Murraynek nem lesz könnyű dolga, ha igazolni akarja a papírformát. Ami mondjuk eleve nem billent nagy különbséggel a javára. A játszma közepén a sokat hibázó spanyollal szemben Murray brékelőnybe került ugyan, azt viszont riválisa rögtön visszavette. A veszélybe kerülő Ferrer alaposan megmozgatta a vonalon ellenfelét, ejtett, lecsapott, szélesre tárta a repertoárt. Az 5:4-hez saját adogatójátékában két bréklabdát is hárított, 0:30 után 37(!) ütésből csinált pontot. Ezután a saját maga által összehozott újabb brék következett, s ezzel szettelőnyhöz jutott.

A második játszmában Murray is elvette ellenfele adogatását, de rögtön vissza is adott egyet. Sorrendben akkor már a harmadikat. A bátor, kezdeményező Ferrer igazi támadójátékot mutatott be – nullra is nyert adogatást –, miközben a skót nem igazán kapta el a fonalat. Keményen megdolgozott minden pontért, de miután a kezdeményezés és az első, fontos pontok általában Ferrernek sikerültek, neki kellett futnia vetélytársa után. 4:4 után a spanyol a saját adogatójátékában megint lenullázta Murrayt, majd ismét brék- és játszmalabdához jutott, amit a brit egy nyerő erejű szervával hárított. Talán ezt volt a szett, még inkább a mérkőzés fordulópontja. Murray ugyanis egalizált, majd brékhez jutott, de így is rövidítésig küzdöttek a felek, amelyben aztán a 6–0-val bekezdő brit ellen nem volt orvosság. Murray kiegyenlítette a szetthátrányát.

A harmadik játszmában pedig 42 perc alatt lerendezte a vitás kérdéseket. Játéka ellenállhatatlan volt ekkor, míg Ferreren egyre inkább a fáradtság jelei mutatkoztak. Már közel sem tudott olyan agresszívan támadni, mint az első szettben, és lábbal sem dolgozott annyit. Murray ellenben stabilabbá, kiegyensúlyozottabbá vált.

A negyedik szett ilyen előzmények után váratlan fordulatot vett, hiszen hiába kezdett brékkel és húzott el 2:0-ra Murray, Ferrer 3:2-re fordított. Onnantól kezdve az adogatójátékok valóban előnyt jelentettek, így másodszor is eljutottak az érintettek a rövidítésig. Ahol aztán az elsőhöz hasonlóan ismét csak egy játékos volt a pályán: Murray 6–1 után öt mérkőzéslabdához jutott, és már a másodikból bebiztosította a helyét a fináléban.

A skót teniszező harmadszor játszhat GS-döntőt, de először nem Roger Federerrel találja szembe magát, mint tavaly ugyanitt az Australian Openen, vagy 2008-ban a US Openen. A brit kiválóság eddigi pályafutása során már hét alkalommal találkozott Djokoviccsal, és a szerb 4–3-ra vezet ellene. Kemény pályán viszont 3–3 a mérleg. Ráadásul amíg az első négy találkozón riválisa diadalmaskodott, addig az utóbbi három összecsapáson Murray.

Érdekesség, hogy a hét eddigi meccs közül csupán az elsőn vesztett szettet a mérkőzés későbbi győztese, míg a Murray által megnyert három találkozón három játszma csak a rövidítésben dőlt el, egy pedig 7:5-tel végződött. A döntő előtt az erőviszonyok tehát igazán kiegyenlítettek.