Babos Tímea: Tényleg mindent megteszek, hogy jobb legyek

– Mi történt 2017-ben a legjobb magyar teniszezővel?
– Gödörben van – felelte lapunknak Babos Tímea, aki az előző hét egyéni mérkőzését elveszítette, legutóbb hétfőn, Mallorcán kapott ki Kristyna Plískovától az első fordulóban. – Nem gondolom, hogy a játékommal lenne hatalmas probléma, sőt, szerintem a tavalyihoz képest jobban is teniszezem.

– Akkor viszont mi a gond?
– Már a szezon eleje is nehezebben indult, azóta is küzdök, főleg a mentalitásommal. Elég negatív vagyok magammal szemben, ez megmutatkozik a pályán a mérkőzéseken, de még az edzéseken is. Ezen próbáltam változtatni az elmúlt hetekben, felszabadultabban tréningezem, de a meccseken még vannak problémáim. Rengeteget edzem továbbra is, bízom benne, hogy ez segít kilábalni ebből a hullámvölgyből.

– Hány órát dolgozik egy nap?
– Ez változó, de öt-hat óra az átlag. A Plísková elleni vereség másnapján például fel kellett futnom a hotel melletti négyszázhetven meredek lépcsőfokon, aztán lekocogni, majd megint fel. Sírtam, mire felértem, pedig azt hiszem, elég jó kondiban vagyok.

– Tehát nem a televízió előtt zokogva eszi a csokoládéfagylaltot.
– Egyáltalán nem. Tényleg mindent megteszek, hogy jobb legyek. Figyelek az edzésekre, a kondira, a teniszre, az étkezésre, teszem a dolgom. Itt, Mallorcán van vagy negyven fok, én mégsem a strandon nyaralok, hanem keményen edzek. Nincs olyan a mindennapjaimban, amit bánnék, hogy nem csinálok meg, és esetleg ezen múlik a győzelem.

– Sokkal pozitívabbnak kell lennem, büszkeséget érezni azzal kapcsolatban, amit eddig elértem, ahol most tartok. Türelmetlen vagyok magammal szemben, ez a probléma.

– Hogyan jutott el idáig? Hiszen tavaly még arról beszéltünk, hogy a pszichológusainak hála rengeteget fejlődött mentálisan.
– Valószínűleg tavaly, a szezon vége felé kezdődött ez a folyamat. Hosszú, nagyon nehéz év volt az egyénivel és a párossal, a US Open után kipukkadtam. Ennek ellenére kiváló téli alapozáson voltam túl, az első két versenyen ez meg is látszott. Jól játszottam, vezettem többször, de valahogy a lehetőségeknél nem úgy szaladt a kezem, talán túlizgultam.

– Megint ugyanaz a probléma, mint régen? Miért izgul?
– Ez teljesen új szituáció. A legutóbbi idényem ugyebár nagyon jól sikerült, a top harmincba is bekerültem, most harmincnyolcadik vagyok, talán ez változtatott a felfogásomon. Eddig akárhányszor új helyzetbe kerültem karrierem során, mindig szükségem volt egy kis időre. Amikor először a top százba jutottam, akkor is visszacsúsztam, idő kellett, amíg ismét felküzdöttem magam. Amúgy érett embernek tartom magam, de a tenisz szempontjából még éretlen vagyok, sokat kell tanulnom – ebből a mostani helyzetből bőven lehet.

– Plísková ellen nem érezte azt a döntő játszmában, hogy elveszített sorozatban hat meccset, most már nagyon kellene egyet nyerni is?
– Nem volt bennem ilyen, az volt a célom, hogy úgy jöjjek le a végén a pályáról, hogy ne érezzem azt, hogy na, ezt még meg kellett volna próbálnom. Nem azért hibáztam a meccsen, mert mentálisan szétestem, hanem szimplán belerontottam. Egyébként is az a helyzet az idén, hogy szinte mindenki ellen van esélyem, vezetek, eljutok bréklabdákig, de nem tudom kihasználni őket, a kudarc pedig mély nyomokat hagy bennem. Vannak fellángolásaim, a Roland Garros például szerintem a vereség ellenére pozitív volt Alizé Cornet ellen, az pedig jellemző a sorsolásaimra, hogy akiktől kikapok, többnyire nagyon jó eredményeket érnek el a tornán.

– Hogyan lehet ezt a helyzetet lelkileg elviselni? Hetek óta mindennap keményen edz, városról városra utazik, viszont nincs sikerélménye.
– Ez kemény része ennek a sportágnak. Olykor nagyon nehéz, hogy egy vereség másnapján is találjon motivációt az ember, és ugyanúgy odaálljon az edzésre. Szerencse, hogy a páros többnyire működik Andrea Hlaváckovával. Ugye a füves pályás szezonban nem tudnék hazamenni, muszáj itt maradni egy első körös vereség után is, ami azért elég nehéz. Így, hogy van páros, könnyebb.

– Mit mond az edzője, Thomas Drouet? Neki sem lehet könnyű hétről hétre a pálya szélén ülni.
– Technikai változtatásokra nincs akkora szükség, inkább annyi történt, hogy több edzőmeccset játszom. Rengeteget beszélünk a teniszről és az életről is, próbál segíteni. Eddig is sokat köszönhettem neki.

– Tehát nem fordult meg a fejében az edzőváltás?
– Abszolút nem. Ha úgy érezném, ő motiválatlan, vagy én nem tudok hallgatni rá, akkor nyilván elgondolkoznék rajta, de erről szó sincs. Amikor három évvel ezelőtt elkezdtünk együtt dolgozni, akkor is gödörben voltam, akkor sem tudtam meccseket nyerni, de rengeteget edzettünk. Ha akkor, sokkal rosszabb tenisszel fel tudtam állni neki köszönhetően, most miért ne sikerülne?

– A pályán kívül az amúgy vidám természetét mennyire változtatta meg a hét vereség?
– Kisgyerekkorom óta a tenisz az életem, sok mindenről lemondtam a sportért, ezért fáj, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretném. De tisztában vagyok azzal, hogy a tenisz csak az élet egyik szakasza, létezik a sporton kívül más is a világban. Muszáj pozitívnak maradnom, az nem segít, ha bezárkózom, és elveszett senkinek érzem magam.

– Pedig kritikákat kap bőven. Hogyan viseli?
– Azt nem tudom, és nem is akarom befolyásolni, hogy kinek mi a véleménye rólam. Persze van, akiről azt hinné az ember, hogy a barátja, aztán mostanában nem hall róla... De ilyenkor jobban előkerülnek az igazi szurkolóim. Rengeteg üzenetet kaptam az elmúlt időszakban, még a nagy nyilvánosságot kapó hollandiai videóm után is, hogy évek óta én képviselem a magyar teniszt a világban, a rosszabb periódus pedig nem azt jelenti, hogy az eddigi eredményeim semmissé válnak.