Aus. Open: Itt nem lehet kibekkelni egy meccset – Fucsovics

– Miként készültek Sávolt Attilával erre a mérkőzésre anélkül, hogy Roger Federer a gondolataikba férkőzzön?
– Úgy, hogy szót sem ejtettünk róla, csakis Kickerre figyeltünk – válaszolta Fucsovics Márton a Nemzeti Sportnak. – Péntek este kezdtünk el komolyan foglalkozni vele, a meccs délelőttjén viszont tanácsot kértem Attilától, mert ami most kialakult, az számomra teljesen új helyzet. Olyan ellenféllel játszottam, aki mögöttem áll a világranglistán, ez volt életem legnagyobb lehetősége, hogy Grand Slamen a legjobb tizenhat közé juthassak, Roger Federerrel játszhassak a Rod Laver Arenában... Úgyhogy kicsit izgulva ébredtem fel, ezért kértem tanácsot, hogy helyre tegyen.

– És mit mondott?
– Én kezdtem azzal, hogy elmondtam neki: nagyon jólesett, amit a második forduló előtt mondott, hogy ez az én versenyem, az én pillanatom, most kell ragyognom, most mutassam meg, hogy ide tartozom – azóta is ebből merítek erőt.

– Mentálisan vagy taktikailag volt nehezebb ráállni, hogy ezúttal alalacsonyabban rangsorolt ellenféllel játszott?
– A tenisz azért más, mint a csapatsportok, például a foci, mert itt nem lehet kibekkelni, egy nullal lehozni egy meccset. Itt minden egyes pontot, az utolsót is neked kell megnyerni.

– Az újévi, 6:3, 6:0-s Kicker feletti győzelme eszébe jutott?
– Nem, csak arra figyeltem, hogy most hogyan játszom majd. Tudtam, hogy két jó teniszezőn jutott túl, és az első játszmában kicsit meglepett, keményen bekezdett és stabilan játszott, szinte lenyomott a pályáról, úgyhogy nekem kellett eggyel feljebb kapcsolnom, keményebben megütnöm a labdákat. Sikerült is brékelnem, onnan pedig én irányítottam.

– A harmadik játszmában 5:0-nál mi történt?
– Semmi, ott sem volt nagy megingásom, csak ő játszott két jó gémet. Az természetesen igaz, hogy akkor először veszítettem el az adogatásom, és talán átfutott rajtam, hogy Jézusom, ezt meg is nyerhetem, ám utána ezt a helyzetet is jól kezeltem: leültem, majd a következő fogadójátékra úgy álltam oda, hogy nem kivárásra kell játszanom, hanem nekem kell megnyernem!

– Ez a nyolcaddöntőbe jutás vissza nem térő alkalom, vagy csak az első a sok közül?
– Már egy éve megváltozott valami, de a legutóbbi fél évben biztosan. Javuló tendenciát mutat a játékom, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, már a hatvanhoz közel leszek a világranglistán, játszhatom az ATP-versenyeket, mindegyiken főtáblás leszek, immár ez az alap – de remélem, hogy lesz még feljebb.

– Biztos nem lesz már ismeretlen...
– Hát, igen, most biztos megismerték a nevem a topjátékosok is, ám az a következő cél, hogy bekerüljek az első ötvenbe.

– Mindenesetre immár beszélhetünk Federerről – már amennyiben Gasquet nem ejti ki este... De azért feltételezve, hogy a címvédő továbbjut, különleges mérkőzés következik: az Australian Openen a címvédővel, este, a Rod Laver Arenában...
– Biztosan óriási élmény lesz, nagyon várom, izgatott vagyok – bár Federernek tényleg nyernie kell még Gasquet ellen, ami biztos nem lesz egyszerű. Sosem játszottam még Federerrel, sosem jutottam még Grand Slamen a legjobb tizenhatba, sosem játszottam még GS-torna legnagyobb stadionjában, úgyhogy izgatott vagyok, kicsit izgulok is, de úgy szeretnék felmenni a pályára, hogy nyerni akarok. Attilával néhány szót beszéltünk róla az öltözőben, és mindketten azon vagyunk, hogy ne azzal a gondolattal menjek fel a pályára, hogy ez nekem csak élmény, megtiszteltetés, hogy vele játszhatok, hanem hogy van olyan jó a formám, hogy akár le is győzhetem.

A MECCS LEGSZEBB JELENETEI