Fucsovics Márton edzője nemhogy tragédiát, még hullámvölgyet sem lát, mert tanítványa a fájó monte-carlói vereség ellenére magas színvonalon játszott. A legjobb magyar teniszező legközelebb a budapesti ATP-tornán lép pályára.
– Az Australian Open-nyolcaddöntőt követő felhajtás után is higgadtan, visszafogottan nyilatkozott. Jól sejtem, hogy most, a kevésbé sikeres időszakban sem lát tragédiát? – Nemhogy tragédiát, még hullámvölgyet sem, főleg a vasárnapi mérkőzést látva – jelentette ki Sávolt Attila, akinek tanítványa, Fucsovics Márton az említett napon óriási csatában szenvedett 6:7, 6:2, 7:5-ös vereséget az orosz Danyiil Medvegyevtől a monte-carlói mestertorna főtáblájának első fordulójában. – Persze ettől még a vereség fájó volt, különösen, hogy a döntő szettben öt négynél fogadóként semmi harminca volt, tehát két labdára került a győzelemtől. Akkor úgy éreztem, meglesz a továbbjutás. Nem sikerült, de így is kifejezetten jó meccset láttam, hosszú, magas színvonalú labdamenetekkel. Én mindig azt mondom, a játék színvonala a legfontosabb, hogy tükrözze a teniszező aktuális ranglistahelyezését.
– Tehát Fucsovics úgy teljesített, ahogyan egy világranglista-59.-nek kell? – Így van, és ebből kell erőt merítenie. Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, mondtam neki, hogy Marci, tényleg úgy játszol, mint egy kétszázötvenedik helyezett. Aztán amikor bekerült a legjobb százba, nemcsak a ranglistát, hanem a játékát tekintve is szintet lépett.
– Ettől még nyilván nem lehet könnyű elfogadni az első fordulóbeli vereségeket. – Nem lepett meg, hogy a salakszezon nehezebben indult. Tavaly is volt egy időszak, amikor öt-hat tornán kikapott az első vagy második körben, de jó játékkal. Akkor is azt mondtam neki, hogy tovább kell folytatni a munkát, a jó teljesítmény pedig idővel az eredményein is meglátszik. Szerintem a következő hetekben, a nagy salakos versenyeken látunk majd nagy eredményt Marcitól.
– Ezt ő is elhiszi? – Mindig azt mondtam róla, hogy jól viseli a vereségeket, ami azt jelenti, hogy kiváló versenyzőtípus, nem rágódik a múlton, ez pozitív. A vasárnapi vereség után viszont nagyon le volt törve, ritkán látom ilyennek. De hétfőn már edzettünk egy keményet, előre kell tekintenünk. Én a múltban többször elmondtam neki, mikor és mi vár rá, ezek be is váltak, szóval a jelenlétem és a tanácsaim remélhetőleg segítenek. Ebből a szempontból jó sportág a tenisz, hiszen minden hét egy új esély.
– Ráadásul a következő esély éppen a Gazprom Hungarian Open. Segíthet a hazai pálya? – Igen, az mindig nagy segítség, közel áll a szívéhez a hazai verseny, ám nehéz megtippelni az esélyeket, mert annyira kiegyensúlyozott a mezőny, hogy néha magam is meglepődöm, milyen színvonalon teniszezik mindenki a top százban. A napi forma dönt, Marci a mezőnyből képes bárkit legyőzni, de ki is kaphat ugyanúgy, még akkor is, ha jól játszik. Remélem, a közönség a kritikus pillanatokban tud segíteni, és hozzáad, mondjuk, tíz százalékot Marci teljesítményéhez.
– Miben kell még feltétlenül fejlődnie? – Ebből a szempontból a Medvegyev elleni mérkőzés is tanulságos volt. Az egyértelműen látszik, hogy Marci csak akkor tud eredményes lenni, ha övé az agresszívabb tenisz, főleg tenyeresoldalról. Ha ez nem sikerül, passzívvá válik, s akkor baj van. Ez a továbblépés kulcsa, de azért szükség van a bátrabb hálójátékra, erőteljesebb és kiegyensúlyozottabb adogatásokra, illetve látok apróbb taktikai, technikai jellegű javítanivalókat. Sok mindenben tud még fejlődni, játékban, fizikailag és mentalitásban is. Bár sokszor elmondtam, a legjobb százban maradás a cél erre az évre, azonban szerintem a mostani helyezésénél is feljebb juthat még.
– Mi az oka annak, hogy a kellő agresszivitás hiányzik a játékából? – A salak ebből a szempontból kicsit más borítás, azon nem lehet annyira nekirontani a másiknak. De sokszor érzem, hogy amikor nehéz szituációból visszajön jó védekező játékkal, ott lenne a lehetőség, hogy átvegye a labdamenet irányítását, ám nem teszi meg, passzív marad. Többet kell kifarolós tenyeresekkel próbálkoznia, mert bár rengeteget fejlődött a fonákja, még mindig a tenyeresre van szüksége az irányításhoz. Ő viszont néha túl kényelmesen játszik fonákkal, ezen muszáj változtatni.
– És az adogatásokkal mi a helyzet? Huszonhat évesen képes lehet még látványos javulásra? – Nem is kérdés, persze. Az életben is szinte a haláláig tanul az ember, a teniszben sincs akadálya a javulásnak, kortól függetlenül. Ahogy mondtam, Marcinak rengeteg területen kell fejlődnie, az adogatás is köztük van, és biztos vagyok benne, hogy képes is rá.
Fucsovics Márton eredményei, amióta visszatért combsérüléséből