Roland Garros: Most ez milyen kérdés? – Babos Tímea

– Hogyan élte meg ezt a vereséget a pályán, min múlt a továbbjutás?
– Szimplán elszúrtuk – jelentette ki Babos Tímea a mérkőzést követő sajtótájékoztatón. – Ott volt a kezünkben az első játszma, öt három, harminc semmi, azt a gémet talán Kiki rontotta el, aztán a következőben is voltak szettlabdáink, de nem tudtuk összerakni. Egyszer ő nyert pontot, egyszer én, ám összességében rengeteg lehetőségünk adódott az első szettben, és sokkal könnyebben kellett volna megnyernünk, erre elveszítettük... Aztán persze a másodikban jobban játszottak, ez ennyire egyszerű. Jobbak voltak, mint mi.

– Máskor néha azért elmosolyodik a pályán, most végig komor volt. Mi ennek az oka?
– Ezt nem tudom megválaszolni.

– Meglepték valamivel a japánok?
– A hálónál nagyon jól játszottak, ez a része meglepett. De ehhez idővel hozzá lehet szokni, hozzá is szoktunk, ezzel nincs gond. Öt három és harminc semmi volt, még egyszer mondom, ezen múlt.

– A második játszmában, a hátrány miatt éreztek plusz nyomást?
– Nem. Visszajöttünk, semmi negyvenről egy nagyon fontos gémet megnyertünk, aztán viszont az én adogatójátékom úgy ment el, hogy három könnyű röpte volt egy méterre a hálótól... Ilyen jól teljesítő játékosok ellen ezt nem lehet megengedni.

– Mennyire nehéz megélni a pályán, amikor ilyen helyzetekben jönnek a hibák?
– Pláne, hogy könnyű hibák... Amennyit rontottunk az egész meccsen, nem is volt meglepő. Az első szett volt a kulcs.

– Szavakba lehet önteni a csalódottságát?
– Nem csalódott vagyok, hanem nagyon ideges az elmaradt lehetőség miatt. Ezt a mérkőzést meg kellett volna nyerni.

– Többször említette a hibákat. Mi lehetett az oka, ez egy ilyen...
– Mi az, hogy mi lehetett az oka? Most ez milyen kérdés? Mi az, hogy mi lehetett az oka? Direkt el akartam rontani...

– Nyilván nem erre gondoltam. Inkább arra, hogy a hálónál ez a sok hiba eddig nem volt jellemző a párosukra. Rossz napjuk volt, vagy a japánok kényszerítették ki ezeket a hibákat?
– Ön szerint, ha ezt meg tudnám válaszolni, akkor a meccsen nem próbáltam volna meg javítani? Nyilván próbáltam változtatni a mozgásomon, a fogadásomon. Most nagyon rosszul fogadtam az adogatásokat, ami tőlem egyébként ritka. Szóval nem tudom. Nem éreztem az ő játékstílusukat, megleptek a hálónál, megleptek az adogatásaik. Nem szerváltak nagyot, azonban jól helyezték. De megint azt tudom mondani, öt három, harminc semmi, könnyű labda... Mindegy, mennyit hibázunk, ha ott volt a kezünkben a lehetőség.

– A második játszmában miben voltak jobbak a japánok, vagy miben kellett volna önöknek javulniuk?
– Jobban játszottak, lazábban, tét nélkül. Minden fontos helyzetben jót ütöttek, egyszer sem hibáztak. Nekünk meg amikor nem szabadott volna rontani, akkor hibáztunk, például az én szervámnál két könnyű röptét... Egy kiélezett meccsen ezt nem engedhetjük meg magunknak.