– Mit érez most? Düh, csalódottság, üresség...?
– Nehéz ezt megfogalmazni. Először is, szomorú vagyok, mert ez a meccs mindkét irányba eldőlhetett volna – felelte a Cori Gauff elleni mérkőzés után a Nemzeti Sport érdeklődésére Babos Tímea. – Talán a döntő szett elején nekem volt több lehetőségem, a második játszma elején viszont neki, óriásit kellett küzdenem, hogy visszajöjjek a meccsbe.
– Azt kapta ellenfelétől, amit várt?
– Nem, meglepett a játéka. Tizenöt évesen így szerválni... Az elmúlt hetekben jól fogadtam az adogatásokat mindenki ellen, most viszont egyszerűen nem tudtam belépni a pályára. Annak örülök, hogy sikerült megtalálnom a megoldást és nem adtam fel. A verseny előtt valószínűleg aláírtam volna, hogy feljutok a főtáblára, és egy ekkora stadionban játszom a második fordulóban. Sokat lehet tanulni ebből a mérkőzésből.
„Az első játszmát én irányítottam, a másodikban viszont ellenfelem emelt a játékának színvonalán, és nem tudtam befejezni a mérkőzést. Tímea elképesztően játszott, de én is jól teljesítettem, azt hiszem. Nagyszerű meccs volt – jelentette ki Gauff a sajtótájékoztatón. – Kevésbé voltam ideges, mint az első fordulóban, hiszen akkor először játszottam az Armstrongban, most már ismerősebb volt a környezet, tudtam, mire számíthatok. A közönség megint elképesztő erőt adott, bár még mindig fura megszokni ezt az óriási támogatást.” |
– A döntő játszmában négy bréklabdája volt, de Gauff nagyszerűen teljesített a kulcsszituációkban. Van olyan labdamenet, amit jobban sajnál?
– Igen, az egyiknél én támadtam, a fonákjára ütöttem, és utólag azt mondom, tarthattam volna a tenyeresén. Jól adogatott, nyomás alatt meglepő a női mezőnyben kifelé ászt ütni... A fontos pillanatokban remek megoldásokat választott.
– Az utolsó játékban mennyire tudta kizárni az izgalmat, a fáradtságot?
– Ebben a gémben ő is visszafogott volt, ami meglepett az első két pontban, mert előtte támadni próbált. Semmi harmincról visszahoztam a játékot, utána balszerencsés labdamenetet buktam el, az utolsó pontot meg nagyon sajnálom, azt elrontottam. Persze, bennem volt, hogy végig nekem kellett futnom az eredmény után, fáradt is voltam, de nem mondom, hogy ez bármiben is akadályozott volna.
– Az első játszma után szinte új mérkőzés kezdődött. Miben kellett változtatnia?
– Az első szettben próbáltam a második szerváját is közelebbről fogadni, jobban letámadni, de semmire nem mentem vele – szerintem az egyik legnagyobb második adogatást üti a női mezőnyben. Utána inkább hátrébb álltam, próbáltam variálni a játékomat, többet pörgetni, nyesni. Igyekeztem a saját szerváimat tartani, és várni azt a pillanatot, amikor esetleg ő is elbizonytalanodik – ez meg is történt, és utána sikerült végig jól adogatni a második szettért.
– Az első forduló után azt mondta, innentől minden bónusz. A vereség ellenére lehet azt mondani, hogy ez a meccs bónusz volt? New York-i főműsoridőben játszott élvezetes találkozót, a centerpályánál elhelyezett óriáskivetítő előtt tele volt a tér emberekkel.
– Abszolút! Szerintem jó meccset játszottunk, a stadionban is rengetegen néztek minket. Biztosan sokat jelentett neki, rengeteg erőt adott, hogy ennyi ember állt mögötte. Szomorú vagyok, de attól még ez egy nagy mérkőzés volt.
– És jön az újabb feladat – párosban, Kristina Mladenovic oldalán. Mennyire lesz nehéz pályára lépni ezután?
– Kiki volt az első, akit felhívtam.
– Neki sem volt jó napja.
– Neki még nehezebb volt, olyan lánytól kapott ki, akivel szemben korábban szettet sem bukott még. Ő nagyon csalódott. Ez egy új kihívás lesz. A tenisz ilyen, minden nap teljesíteni kell, hétről hétre. Nekünk fontos a páros, de olykor nehéz is: az elődöntőnél, döntőnél már látod a célt, a trófeát, de addig még sok meccset kell nyerni, és mindenki minket, az első kiemelteket akarja legyőzni. Biztosan kemény lesz, de mint csapat, mint barátnők megpróbáljuk megoldani a nehézségeinket. Nem számítok jó játékra, de mindent megteszünk a győzelemért.
US OPEN, NEW YORK (57 238 700 dollár, kemény pálya)
NŐI EGYES, 2. FORDULÓ
Gauff (amerikai)–Babos (magyar) 6:2, 4:6, 6:4