– A ranglisták befagyasztásakor egyesben és párosban is karriercsúcsot jelentő helyen vagy annak közelében állt. Ebből a szempontból kijelenthetjük, hogy nem jött jól a leállás?
– Igen, a ranglista szempontjából valóban nem jött jókor – felelte a 20 éves Marozsán Fábián, aki egyesben 523., párosban 481. a világon. – A helyezéseim jók, de annyira nem bánkódom, mert az első félévem általában nem szokott jól sikerülni. Az idei éppen nem volt rossz a korábbiakhoz képest, Antalyában az elődöntőig jutottam egyesben, párosban kétszer játszottam ott döntőt. Vegyesek az érzéseim, nem bánom, hogy nincs sok verseny, de csalódott is vagyok, mert végre jól kezdtem az évet.
– Mivel telnek a mindennapjai, tud edzeni, van edzőpartnere?
– Mindennap edzem a szövetség központjában, egyéni tréningeket végzek, a megállapodás szerint csak az edzőmmel dolgozhatok és kondizhatok. Tehát nincs olyan sok tréningem, mint korábban, ám folytatom, amit eddig csináltam.
– Még fiatal, de felvetődik a kérdés, anyagilag mennyire érinti negatívan a leállás?
– Szerencsére a szüleimtől tudok segítséget kérni, ha úgy adódik, és a szövetség is támogat, tehát sokat nem kell fizetnem, nem kerülök olyan nagy hátrányba.
– Mit szól Novak Djokovics és társai kezdeményezéséhez, amellyel pénzalapot hoznának létre a kettőszázötvenedik és a hétszázadik hely közöttiek támogatására – a ranglistás helyezése alapján ön is jogosult lenne a tízezer dolláros összegre.
– Nem kis pénz, mindenkinek jól jönne, én is örülnék a támogatásnak, hiszen mindenkinek meg kell oldania a megélhetését, az edzéseket, majd később az utazást. Nem tudom, megvalósulhat-e a kezdeményezés, másokat is kérdeztem róla, csak annyit tudok a témáról, amit az interneten olvastam, majd kialakul.
– Már ott kopogtat a Davis-kupa-csapat ajtaján – milyen élmény volt az ukránok és a belgák elleni győzelem testközelből?
– A németek elleni párharcban még csak „megfigyelő” voltam, ezen a kettőn hivatalosan is a csapat tagjaként vehettem részt. Nagyon jó élmény volt együtt edzeni és gyakorlatilag egy hétig együtt élni kiváló játékosokkal.
– A közeljövőben önre is épülhet a nemzeti csapat?
– Nagyon remélem, hogy emiatt is válogatott be a szövetségi kapitány, de nem ismerem az elképzeléseit. Mindenesetre bízom benne, hogy Piros Zsomborra, Valkusz Mátéra és rám is építhet majd, ha Fucsovics Márton és Balázs Attila már nem jöhet számításba – ez nem most lesz, addig is talán ha egy párharc már eldőlt, lehetőséget kaphatok, rajtam nem múlik majd.
– A jövőben is szeretne hangsúlyt fektetni a párosra, vagy ez inkább csak kiegészítő az egyes mellett?
– Mindig szerettem párosozni, csak amikor elkezdtem profi versenyekre járni, nem volt ranglistám, és nem ismertek; akivel összeállhattam, nem tudtunk jó eredményeket elérni. Aztán Nagy Péter és Borsos Gábor oldalán felkapaszkodtam, odafigyelek a műfajra, de a fő hangsúly az egyénin van.
– A salakot preferálja, vagy jól érzi magát a kemény borításon is?
– Mindkettőn jól érzem magam, de a legjobban a gyors salakot szeretem, amelyen jobban megy a labda.
– Hogy kalkulál, lesz még idén versenyszezon?
– Kilencven százalékig biztos vagyok benne, hogy törölni fogják a US Opent, és szeptember közepéig nem lesznek versenyek. Utána esetleg felélesztik a teniszt, de hogy hol lehet majd játszani, az megint másik kérdés. Akkor jönnének a távolabbi, ázsiai túrák, amelyek nagyon költségesek, ez sok játékost, így engem is negatívan érintene. Európában nemigen lehet versenyezni abban az időszakban, talán még Antalyában és Dubaiban, amely nincs olyan messze. Nagyobb esélyét látom azonban annak, hogy törlik az egész idényt.