Tenisz: világújdonság a magyar salakos mobilpálya

A magyar és a belga teniszezők is maximálisan elégedettek voltak a debreceni Főnix Csarnokban felállított ideiglenes salakpályával – a mieink az eredménynek is örülhettek egy hónappal ezelőtt, hiszen 3–2-es győzelmüknek hála bejutottak a Davis-kupa madridi szuperdöntőjébe. Ők tudhatták, amit olvasóink közül sokan még nem: a borítás a világon egyedülálló, kitalálója és megvalósítója pedig egy magyar vállalkozás.

A 2014-ben útjára indított Rebound Sports Kft. egyik alapítója Kuhárszky Andreas, akinek vezetékneve ismerős lehet minden magyar teniszrajongónak: édesapja, Kuhárszky Zoltán egykori remek játékosból lett az egyik legjobb hazai edző, kiváló eredményeket ért el férfiválogatottunkkal, dolgozott korábban a svájci Fed-kupa-csapat élén, irányította többek között a szerb Ana Ivanovics és Szávay Ágnes munkáját. Andreast kereste meg az ausztrál Rebound Ace márka – ez szállította 1988 és 2007 között az Australian Open hivatalos borítását – európai képviselője, hogy indítsák be a magyarországi piacot. A teniszben felnövő, nem mellesleg közgazdász végzettségű Andreas legjobb barátjával, Freund Krisztiánnal alapította meg a vállalkozást, amelyet a mai napig ők vezetnek.

Délután futball, reggel tenisz

A cég fix kültéri és beltéri, valamint mobil pályák építésével foglalkozik. Freundék készítették el a kemény borításokat többek között a Nemzeti Edzésközpontban, a Budai Teniszcentrumban, illetve a győri ifjúsági olimpiára – utóbbi kilenc egysége a térség legnagyobb kemény pályás komplexuma.

„Azt hittük, a mobil pálya lesz a mellékág, de nem, nagy rá az igény. A fix pálya meglehetősen drága, öt-tizenöt millió forint, tehát a megrendelések függnek az aktuális gazdasági helyzettől, az esetleges pályázatoktól, a klubok lehetőségeitől” – mondta Kuhárszky.A mobil pályákkal kapcsolatbanFreund hozzátette, ezeknek jelentős a bekerülési értékük, tízmilliókról beszélhetünk, amit előre ki kell fizetniük, és csak bizonyos megrendelési szám után termel profitot, tehát nem arról van szó, hogy vesznek valamit 100 forintért, és amint lehet, eladják 120-ért.

Magyarország alapvetően nem kemény pályás, hanem salakos piac, ám az építményeikre – amelyekhez a fa Németországból, az összekötő anyag és az akril Ausztráliából érkezik – jelentős a kereslet külföldről. A mobil pálya 2015-ben az Agnieszka Radwanskával felálló Lengyelország és a Marija Sarapovával érkező Oroszország Fed-kupa-mérkőzésén mutatkozott be, azóta számtalan nagy Davis- és Fed-kupa-találkozót rendeztek meg a borításon. Ezen léptek pályára a budapesti WTA-torna három évében, a magyar főváros ATP-challengerversenyén, az elmúlt öt évben az 500-as kategóriájú bécsi ATP-viadalon.

Játszottak rajta francia–spanyol és szerb–spanyol Davis-kupa-párharcot, az egyik legemlékezetesebb pedig a férfi csapatverseny 2017-es fináléja, amelyen a franciák a lille-i labdarúgó-stadionban győzték le a belgákat.

„A gyorsaság volt a kulcs, ezért is választott minket a francia szövetség. Vasárnap délután még focimeccset rendeztek ott, éjfélkor tudtuk elkezdeni a munkát, reggel kilenckor pedig már a belgák edzhettek a pályánkon. A másik példa a tavalyi Fed-kupa-mérkőzés Rigában: jégcsarnokban rendezték a találkozókat, a jeget műanyag borítással letakarták, arra építettük rá a pályát. Gyakorlatilag egy éjszaka alatt megoldható, hogy az egyik nap még hokimeccset láthassanak a nézők, másnap már teniszt” – árulta el Freund, aki hozzátette, más sportágakkal is együtt tudnak működni, az asztaliteniszezők tavalyi világbajnokságán, amelynek a Hungexpo adott otthont, a rendezvény alápadlózatát a teniszezők mobil pályáival oldották meg. A háromezer négyzetméteres helyszínt úgy kellett kialakítaniuk, hogy a pályáik darabjait itt-ott összekeverték, hiszen oszlopok is nehezítették a logisztikát.

A mobil pályák 19-szer 19 táblából állnak, mindegyiket ugyanúgy kell letenni és felszedni, egy óriási puzzlerendszer az egész, amely variálható; Bécsben például szélességében és hosszúságában is más a centerpálya, mint a hagyományos 20x40 méter. Az építésnél vigyázni kell arra, hogy minden a helyére kerüljön, hiszen egy apró csúszás, és máris nem egyenesek a vonalak – 18 tonnás pálya ese­tében nincs lehetőség a korrigálásra, szinte az alapjaira kell visszabontani hibázáskor. Olyan helyen, ahol sólyomszem üzemel, ezt csak a verseny előtti szerdáig lehet megtenni, hiszen a kamerák beállítása után már tilos a módosítás.

Át kell vészelniük ezt az időszakot

Freundék szerint rendkívül fontos a hozzáállásuk, hogy az aktuális projektbe mindent beleadnak, hiszen a szolgáltatóiparban dolgoznak, az ügyfelek csak akkor térnek vissza, ha elégedettek. Változó, hogy mikor mennyi feladatuk van, ezért nincs állandó munkaerő a cégnél: egy pálya megépítéséhez hat-nyolc ember szükséges, nagyjából húsz szabadúszóval állnak kapcsolatban, velük dolgoznak együtt rotációban.

A raktárban momentán öt kemény és hat salakos pálya tornyosul, utóbbiakat az április 14. és 19. között a Papp László Budapest Sportarénába tervezett Fed-kupa-döntőre szerezték be, ám az eseményt a koronavírus-járvány miatt elhalasztották. A tulajdonosok abban bíznak, csak átmenetileg, s a járvány megfékezése után pótolják a versenyt, hiszen jelentős befektetést igényelt a felkészülés, a milliók pedig momentán a raktárban állnak – valahogy nekik is át kell vészelniük ezt az időszakot, mint sok más vállalkozásnak.

A mobilverziós salakpálya a debreceni magyar–belga összecsapáson mutatkozott be, és még a Nemzetközi Teniszszövetség illetékesei is nagyon várták, hiszen sokáig lehetetlennek tartották ezt a megoldást.

„Alapesetben egy salakos pálya felépítése egy hétnél is hosszabb ideig tart. Ez egy csarnok kibérlése esetén jelentősen növeli a költségeket, ráadásul télen alig van szabad aréna két hétre. Eddig a legjobb cégek is minimum hetvenkét óra alatt építették fel a pályát, az igény tehát megvolt a gyorsabb kivitelezésre” – mondta Kuhárszky. Üzlettársa hozzáfűzte, a hulladékkezelés szempontjából is óriási a különbség, hiszen beltéren a salakot kémiai anyagokkal kell módosítani, hogy ne legyen szükséges a locsolása, innentől viszont veszélyes hulladéknak minősül. Ez egy átlagos pálya esetén 30 tonnányi, míg a mobil pályánál csak a csúszóréteg egy tonnája marad, az alap 100 százalékban újrahasznosítható. Ez a Fed-kupa-döntő kapcsán azt jelenti, hogy 180 helyett hat tonna veszélyes hulladék keletkezik.

„Úgy kell elképzelni, mintha a pályánkra ráaszfaltoztak volna egy salakból, gumiból és kötőanyagból álló keveréket. Erre kerül rá a salak, amit a bontásnál csak le kell söpörni, aztán elpakolni az elemeket. Debrecenben vasárnap tízkor kezdtünk el bontani, este hétkor már üresen és tisztán adtuk át a Főnix Csarnokot” – magyarázta Kuhárszky, aki az építéssel kapcsolatban elárulta, az eddigi 72 óra helyett ők fél nap alatt elkészültek.

A salakos borítás már csak abból a szempontból is segítette a magyar férfiválogatottat, hogy a belgák top 10-es klasszisa, David Goffin korábban állítólag jelezte, ha nem kemény pályán rendezik a párharcot, ő nem vállalja a játékot – hiányában Fucsovics Mártonnak és Balázs Attilának jóval több esélye volt a győzelemre.

Djokovics ugyanazt kérte volna

A vállalkozás rizikós lehet, hiszen a teniszezők eredményeihez is kötődik a sikere: két vereség után előfordulhat, hogy harmadszorra már nem ezt az ideiglenes pályát választják a nemzeti szövetségek. Kuhárszky szerint a sportolók közül sokan meglepően keveset tudnak a borításról, amelynek sebességérzete egyébként függ az ellenfél stílusától és a labda típusától is: „A játékosok véleményét nagyban befolyásolja a mérkőzés végeredménye. Pontos mérésekkel tudjuk megállapítani, mennyire gyors a pálya, amelyet az akrilba kevert homokkal szabályozunk, hiszen a borítás érdességén múlik a sebessége. Minél több a homok, annál érdesebb, annál jobban fogja meg a labdát. Mégis előfordul, hogy egy párharc után azt mondják, túl gyors vagy túl lassú volt a pálya – az ilyen megjegyzésekkel nehezen tudunk mit kezdeni, hiszen a mérések egyértelműek. Az ilyesmi sokszor fejben dől el, nem a borításon vagy a tenisztudáson.”

Freund megerősítésképpen elmesélt egy történetet, amelynek főszereplőjét nem akarta megnevezni, csupán azt mondta róla, a sztárok közé tartozik. A teniszező az egyik edzés után arra panaszkodott, gyorsabb pályára lenne szüksége, mert ez a borítás nem fekszik neki. Az építők megígérték, hogy éjjel 20 ember felmegy a pályára, a cipőikkel dörzsölik, aminek következtében veszít az érdességéből és gyorsabb lesz. Másnap figyelték a játékos reakcióját, aki remekül teljesített az edzésen, közben ki is mutatott, hogy most már tökéletes a pálya – természetesen semmi sem történt éjjel, mindenki aludt.

Szintén jó példa a belgák esete. Freundék régóta szerették volna a partnereik között tudni a belga szövetséget, ám sokáig hiába igyekeztek – aztán Alison Van Uytvanck kétszer is megnyerte a mobilverziójú kemény pályán a budapesti WTA-tornát, a szervezet pedig legközelebb ezt a borítást kérte egy hazai Fed-kupa-találkozóra.

Három évvel ezelőtt, a Szerbia–Oroszország Davis-kupa-párharc során a hazaiak sztárja, Novak Djokovics beszélt néhány percet Freunddal: megköszönte a pálya biztosítását, és azt kérte, ezt a borítást ne használják semmire, ebben az állapotban tegyék félre, és ugyanezt építsék fel, ha bekerülnek a világcsoport fináléjába. Végül a szerbek nem jutottak el a végéig, de a döntőt így is Freundék pályáján játszották a lille-i stadionban.

A vállalkozók tudják, egy-egy eseményen mindig a hazai kedvenc véleménye a legfontosabb. A március eleji Horvátország–India Dk-találkozó esetében például Marin Cilic kérésére lassú kemény pályát kellett felépíteniük, hogy a horvátok klasszisának minél kevesebb gondot okozzon az átállás az IndianWells-i mestertornára. Az más kérdés, hogy a járvány miatt végül lefújták az ötödik Grand Slam-tornának tartott kaliforniai viadalt...

A bécsi ATP-tornán természetesen az osztrák Dominic Thiemnek kell kedvezni, de a Davis- és Fed-kupa-találkozókon Freund ésKuhárszky már sok nagy játékossal beszélt a tapasztalatokról – ők nem úgy állnak hozzá e klasszisokhoz, hogy „hű, ő itt Roger Federer”, hanem úgy, hogy vajon Roger Federer mit gondol a pályájukról.