Andrew Eichenholz írása azzal felütéssel indít, hogy miután a tenisz messze nem a legnagyobb érdeklődést kiváltó sportág Magyarországon – elnyomja többek között a labdarúgás, a vízilabda és a kosárlabda is –, vajon miért lett csak Asbóth József 1948-as negyeddöntője után 73 évvel ismét negyeddöntőse hazánknak Wimbledonban, és Fucsovics miért éppen a teniszt választotta valamely népszerű csapatsportág helyett?
„Talán, mert gyerekként nagyon tehetségesnek bizonyultam, sok meccset és tornát nyertem, odahaza mindig korosztályom legjobbja voltam, sőt, Európában is sok tornát sikerült nyernem, sikeres voltam és szerettem is csinálni” – idézi a magyar teniszezőt az ATPtour.com.
Fucsovics véletlenül került a tenisszel kapcsolatba, ötéves volt, amikor édesapját elkísérte egy nyíregyházi teniszklubba, ahol a barátai ütögettek. Megtetszett neki a játék, élvezte a teniszt, és 12 éves koráig párhuzamos űzte a labdarúgással és a kosárlabdával.
„Gyerekként nagyon könnyűnek tűnt teniszezni, meccseket nyerni, utazni. Szóval nem volt nehéz döntés a teniszt választani, egy pillanatig nem hezitáltam. Sikeres voltam, és imádtam játszani” – válaszolta meg a kérdést Fucsovics, aki elárulta, 15 éves korában a jobb edzéslehetőségek reményében külföldre költözött.
„Nem voltak megfelelő edzéslehetőségek, edzőpartnerek és edzők Magyarországon, ezért külföldre kellett mennem” – idézte fel Fucsovics a kezdeti időszak nehézségeit. A Németországban eltöltött három év meghozta a gyümölcsét: 2010-ben szettveszteség nélkül megnyerte a juniorok wimbledoni tornáját, világelső lett a junioroknál.
„A legnagyobb álmom az volt, hogy a legnagyobb szupersztárokkal Roger Federerrel, Novak Djokoviccsal és Rafael Nadallal játszhassak. A wimbledoni eredmény csak egy állomás volt, nagy eredmény volt, de nekem más céljaim voltak” – emlékezett vissza Fucsovics.
Profi karrierjének korai szakaszában volt egy olyan két hónapos időszaka, amikor egyáltalán nem fogott ütőt a kezébe, és hirtelen már egyáltalán volt nem könnyű számára meccseket nyerni. Újra kellett értékelnie, mit akar a teniszben elérni, és pontosan meghatározott célokra volt szüksége. Ezek egyike volt, hogy bekerüljön a világranglista első száz helyezettje közé.
Akkoriban még nem gondolta volna, hogy ez csak 2017 júliusában történik meg vele, de két hét múlva már edzőpartnernek hívta magához Svájcba Roger Federer egy hétre.
„Jó ütéseim voltak, jó volt a szervám, megvolt bennem a potenciál, hogy betörjek az első százba, sőt, az első ötvenbe is. Amikor Rogerrel edzettem, jókat beszélgettünk. Akkor éreztem igazán, hogy mennyire el akarom ezt érni” – mondta Fucsovics a svájci napokról.
Immár bő három és fél éve, 2017 októbere óta Fucsovics folyamatosan tagja a világranglistán az első száznak és az egyik legfőbb oka, ami miatt nem esett ki onnan, az a fizikuma: 16 éves kora óta bicepszre gyúr és dolgozik a fizikuma javulásán, éppen ezért nem sok fizikailag nála erősebb játékos tagja az ATP Tour mezőnyének.
Eichenholz szerint amikor Fucsovics a pályára sétál, a meccsek elején joggal bízhat benne, hogy erőnlétileg jobban fogja ellenfelénél bírni – így volt ez a tavalyi US Openen, amikor Grigor Dimitrov ellen négy óra ötven perc alatt nyerte meg pályafutása első, GS-tornán vívott ötszettes meccsét.
A Fucsoviccsal foglalkozó írás zárásként a szerző kiemeli, a magyar játékosnak a nagyszerű fizikuma fenntartásán túl mentális bátorságra is szüksége lesz, hogy az igazi nagyágyúkat el tudja csípni. A 2019-es Roland Garrosig nem tudott meccset nyerni top10-es játékos ellen, akkor a világranglistán ötödik Danyiil Medvegyev ellen törte meg a rossz szériát, s most Wimbledonban pályafutása legnagyobb győzelmét aratta a hetedik helyezett Rubljov ellen.
ANGOL NEMZETKÖZI BAJNOKSÁG, WIMBLEDON (35 016 000 font, füves pálya)
FÉRFI EGYES, NYOLCADDÖNTŐ
Fucsovics Márton–Andrej Rubljov (orosz, 5.) 6:3, 4:6, 4:6, 6:0, 6:3
Bővebben a mérkőzésről itt olvashat.