Tenisz: Gálfi Dalma a legjobb 50 előtt nem szeretne megállni

– Udvariasságból szokták felvetni, de az elmúlt két hétben lejátszott kilenc mérkőzése után valóban fontos: hogy van?
– Az eredményeknek hála boldogan, de fizikailag azért megviselt az időszak, a meccsek sokat kivettek belőlem, a sérüléseimet kezelni kellett, ezért voltam tele tape-ekkel – felelte lapunk érdeklődésére Gálfi Dalma, aki előbb egy 100 ezer dollár összdíjazású franciaországi ITF-tornán a fináléig menetelt, majd a Római Teniszakadémián rendezett 250-es kategóriájú WTA-versenyen, a Hungarian Grand Prix-n az elődöntőben kapott ki az első kiemelt, utóbb a trófeát is megszerző kazah Julija Putyin­cevától.

– És lelkileg hogyan élte meg a két tornát? A döntő, elődöntő kombinációval elégedett, vagy van hiányérzete?
– Amikor nekiindultam a százezres versenynek, nem számítottam arra, hogy két hét múlva ilyen eredményekről beszélhetek. Büszke vagyok rá, hogy a fájdalmaim ellenére idáig jutottam. Nyilván jó lett volna megnyerni a franciaországi tornát, a Római-parton is volt esélyem Putyinceva ellen, tehát egy kis hiányérzet azért van bennem, mert nagyon szerettem volna döntőzni a magyar közönség előtt, ám így is azt mondhatom, jó úton járok.

– Amikor tavaly Sofia Kenin Australian Open-sikeréről kérdeztük, akivel szemben 2015-ben még junior US Open-döntőt nyert, azt mondta, óriási segítség, hogy az amerikai sokkal több tornán indulhat szabadkártyásként hazájában. Most ön is átélhette ennek az előnyét.
– Így van, hatalmas segítség volt, és minden létező fórumon szeretném megköszönni Márky Jenőnek és a szövetségnek a szabadkártyát, mert enélkül csak a selejtezőben tudtam volna indulni, ami plusz két meccs, ráadásul haza se értem volna Franciaországból.

– Az év eleji Hungarian Ladies Openre is kapott szabadkártyát 2017-ben, 2018-ban és 2019-ben, ám ott nem tudott nyerni. Ennyit fejlődött két év alatt, megérett a WTA-mezőnyre?
– Szerintem ott is megálltam a helyem, mindhárom meccs szoros volt. Talán fejben nem álltam még azon a szinten, hogy meg tudjam lépni azt a kicsit, amit most sikerült. A koronavírus miatt egy év kihagyás után, a Roland Garrost követően újra elkezdtem együtt dolgozni francia edzőmmel, Bastien Fazincanival, az első verseny után volt is egy tartalmas beszélgetésünk, ami rengeteget segített. Mindketten azt gondoljuk, hogy sokat változtam pozitív irányba, arre vártam már egy-két éve, hogy az apró különbségek a javamra forduljanak, mert eddig is voltak jó meccseim, remek játékosokat győztem le, de úgy tűnik, mostanra végre igazán kijött a lépés.

– Többször is említette, mekkora támogatást jelentett a magyar közönség. De azért azt a sportolók is elismerik, hogy sok esetben teher is lehet a hazai pálya.
– Igen, nyilván van egyfajta plusznyomás az emberen, de az is különbség a korábbi hazai versenyek és a mostani között, hogy akkor teherként éltem meg a bizonyítási vágyat, most viszont élveztem, hogy a fontos pontoknál segítenek a szurkolók.

– Sokan is voltak az elődöntő napján.
– Igen, meglepődtem, hogy annyian kijöttek a nagy melegben egy budapesti teniszversenyre – amikor alapvetően mindenki a Balaton felé igyekszik –, hogy egy Gálfi–Putyinceva meccsen nekem szurkoljanak. Nagyon jó érzés volt felnézni a lelátóra.

– Májusban még azt mondta, szeretne az év végéig a top 150-be kerülni a ranglistán – hétfőtől a 151. Nem kellene emelni a tétet?
– Én nem szeretek kimondani konkrét célokat, azzal foglalkozom, hogy tartsam a jó formámat, próbálok egészséges maradni, mert ez a legfontosabb, és ha emellett még el is hiszem magamról, hogy képes vagyok előrébb jutni, akkor jönnek majd az eredmények, és a ranglistán ennek megfelelően lépkedek feljebb.

– Huszonkilenc hellyel áll Babos Tímea mögött. Motiválja, hogy a legmagasabban jegyzett magyar női teniszező lehet?
– Ezt nem is figyeltem. Nem jelent különösebb motivációt, olyat, ami esetleg jobban hajtana, én annak is örülnék, ha öt magyar játékos állna közel azonos helyen, és mindenki nagy eredményeket érne el. Nyilván jó érzés lenne a legmagasabban rangsorolt magyar női játékosnak lenni, de ennél azért nagyobb céljaim vannak.

– Például?
– Eddig mindig azt mondtam, top száz, top száz, de most már úgy gondolom, a legjobb ötven előtt nem szeretnék megállni.