Tenisz: Eszméletlenül értékes, hogy három top 100-as játékosunk van – Babos Csaba

– Milyen várakozásokkal fut neki a válogatott a Billie Jean King-kupának?
– Két évünk kimaradt a pandémia miatt, és végül nem rendezett világcsoportdöntőt Magyarország sem, így elvesztettük annak lehetőségét, hogy házigazdák lehessünk, Prágába pedig egy gyengébb csapatot, Kanadát hívták meg helyettünk – mondta Babos Csaba, a magyar női teniszválogatott szövetségi kapitánya. – Nagy szívfájdalom volt a lányoknak, hogy nem léphettek pályára hazai közönség előtt. Most küzdenünk kell, hogy alanyi jogon szerepelhessünk a világcsoportban. Alkalmasnak tartom a felnőtt válogatottat a feljutásra, nem lehet tehát más a célunk Antalyában, mint az őszi rájátszásba jutni. Túl magabiztosnak és álszerénynek sem kell lenni, de legrosszabb esetben jobbik csoportmásodikként oda kellene érnünk.

– Kik kapnak majd lehetőséget?
– Négy egyéni és egy párosmeccs vár a lányokra. Nincs nagy különbség játékosaink tudásszintje között, nagyon értékes, hogy hárman is a legjobb száz között vannak a világranglistán, egyelőre nem tudom, ki kezdi az egyénit, és ki játszik majd párost. Később kiderül, ki milyen állapotban érkezik Törökországba, illetve azt is meg kell nézni, hogy az adott ellenféllel szemben melyik játékosnak lehet a legnagyobb esélye. A páros egyébként is mindig lutri, azon elcsúszhat egy-egy találkozó. Ráadásul négy napon keresztül játszanak a lányok, és ha csoportmásodikok leszünk, még az ötödik napon is. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy nem jó időpontban van a kupa, kemény tornákról jönnek a teniszezők és nehezekre mennek tovább, így figyelni kell arra, hogy fizikailag és mentálisan is jó formában távozzanak Antalyából, hiszen az egyéni karrierjük is fontos.

– Milyen stáb kíséri el a csapatot?
– Nagyon felkészült szakmai stáb lesz a válogatottal: a helyettesem, Fekete Rudolf, a női csapat mentora, Temesvári Andrea, aki maga is Grand Slam-győztes és aktív edző, Bartha Kincső fizioterapeuta, valamint Vaskó Balázs erőnléti tréner is a helyszínen segíti a lányok munkáját. Balázs egész évben dolgozik a teljes csapattal, így naprakész arról, ki milyen állapotban van jelenleg.

– Hogyan értékeli, hogy hosszú idő után három játékos is odaért a legjobb száz közé a világranglistán?
– A junior eredményeik után kicsit talán korábbra vártam tőlük ezeket az eredményeket, de többjüket is sérülések hátráltatták, Gálfi Dalmának például komoly gerincproblémái, Bondár Annának pedig térdszalagszakadása is volt, ezek visszavetették őket – ráadásul külföldi kortársaik, akiket korábban meg tudtak verni, más közegből érkeztek a teniszbe. Ez a sportág nagyon drága, sok pénz kell hozzá, hogy egy játékos megfelelő teamet tudjon maga mellett. A szövetség nagyon sokat segít, de más nemzetek sportolóinak ez junior korból kilépve könnyebben megadatik. Eszméletlenül értékes, hogy mindhárman ott vannak a legjobb száz között, és nem is az az érdekes, hogy hány évvel ezelőtt volt utoljára ilyen, hanem az, hogy a mai világban értek el ilyen kiemelkedő helyezést.

– Kifejtené ezt kicsit bővebben is?
– Amíg nem kerestél pénzt, nincs miből fizetni a versenyre utazást, és az edzőt, aki veled is tart. A lányom, Babos Tímea trénere, Thomas Drouet bére heti ötezer euró volt, valamint a pénzdíjak tíz százalékát is ő kapta. Éves szinten nagyjából ötven millió forint volt a költsége. Magyarországon az egyéni sportágakra sokkal nehezebb szponzort szerezni, mint a látványsportágakra, és bár lehet magas összeget keresni a tornákon, sokan akarnak kihasítani maguknak egy-egy szeletet a tortából. Jani Réka két hetet volt Antalyában, az egyik ITF 25000-es versenyt megnyerte, a másikon is döntőt játszott, és így csak kicsit volt mínuszban. Húsz évvel ezelőtt ezek az összegek még többet értek, mint ma, amikor a költségek már sokkal magasabbak, de mindenkinek ezen a szinten kell kezdeni a játékot. Régen nem volt ilyen kiélezett a verseny, kevesebb volt játékos és nem volt mindenki annyira felkészül. Most már azzal nem lehet kiemelkedő eredmény elérni például, ha valaki egy kicsit jobb fizikumú. Egyszerűen nem elegendő.