Tenisz: A 60. és a 150. hely között ég és föld a különbség – Marozsán Fábián

– Milyen élmény volt a franciák elleni Davis-kupa-párharc?
– Elképesztő, hogy telt házas stadionban játszhattunk. Tavaly Ausztráliában is óriási volt a hangulat, de ott nem volt tele a lelátó – kezdte az értékelést Marozsán Fábián, a Davis-kupa világdöntőjének selejtezőjében 3:2-es vereséget szenvedő magyar válogatott tagja. – Akkor is felhangzott azért a „Ria, ria, Hungária!”, bele is borzongtunk, már csak ezért is fantasztikus volt tudni, hogy tömött nézőtérre számíthatunk szombaton Tatabányán. Kicsit meg is döbbentünk, amikor először hallottuk a buzdítást.

– Hogyan érezték magukat a pályán Valkusz Mátéval?
– Jó napot fogtunk ki, megvolt a „flow-érzés”, remekül teniszeztünk. Kellett egyébként a közönség is, mindenki őrjöngött, kiabált, tényleg óriási, hogy hazai pályán, ennyi ember előtt szereztük meg a vezetést a válogatottnak!

– Készültek külön a két francia játékából?
– Őszintén szólva nem néztünk vagy elemeztünk videókat. Persze tudtuk, kikről van szó. Nicolas Mahut párosban ötszörös Grand Slam-győztes, és egyéniben is sikeres volt, jóllehet most már idősnek számít, Arthur Rinderknech pedig negyeddöntőbe jutott az Australian Openen párosban. Aki benne van a teniszben, tudja, nem két kutyaütővel teniszeztünk. Próbáltunk a tavalyi győzelmi élményből meríteni, szeretünk együtt játszani Mátéval, bízunk egymásban, tudjuk, mire képes a másik. Mindent megtettünk a győzelemért, küzdöttünk, és megvertünk még egy nagy párost az ausztráloké után.

– Fáradt volt az egyesmérkőzése előtt?
– A páros mindig intenzív, de nem. Nem is akarom erre fogni a vereséget, már csak azért sem, mert ezért dolgozom, ezért edzem, kondizom naponta több órát, ezen a szinten már nem lehet azt mondani, hogy ha valaki játszik egy óra húsz percet párosban, akkor nem tud felállni még egy meccsre – főleg úgy, hogy az volt az első mérkőzésem a héten. Tudtuk, hogy Zsombi nem százszázalékos, benne volt a pakliban, hogy a második meccsére nem tud kiállni. Számítottam rá, hogy akár kétszer is pályára kell lépnem.

– Hogyan értékeli az Ugo Humbert elleni mérkőzését?
– Mindent megtettem a győzelemért, de bevallom őszintén, ez még kicsivel magasabb szint, mint ahol én tartok – nincs okom rá, hogy ferdítsek vagy hazudjak. Minél több ilyen meccset kell játszanom akár a challengerversenyeken, akár egy-két ATP 250-es torna kvalifikációjában. Ha nyerek, azzal a tapasztalattal magabiztosabban tudok majd pályára lépni a későbbi versenyeken és a Davis-kupában is, ha ismét lehetőséget kapok. Ezeken a meccseken lehet azt is megtudni, mire képes az ember, és persze megszokni a ritmust.

– Segíti a karrierjét, hogy most ilyen magas szintű játékosok ellen mérette meg magát?
– Mindenképpen lökést ad, hiszen nem nagyon kerülök szembe top százas teniszezőkkel. A legerősebb challengertornákon azért elindulnak néha olyanok, akiket a hatvanadik-hetvenedik hely környékén rangsorolnak vagy alacsonyabban, de a legjobb száz között, és meg kell mondanom, ég és föld a különbség a százötvenedik és a hatvanadik helyezett között. Szerintem ezt csak azok érzik, akik jobban benne vannak a teniszben, a kívülálló nem biztos, hogy fel tudja mérni: azt láthatja, hogy olyan nagy különbség nincs is, hát miért nem tud nyerni? De ez a sportág sajnos nem ilyen egyszerű.

– Milyen elemeken dolgozik majd a most szerzett tapasztalatok alapján?
– Erről még beszélnem kell az edzőmmel, de láttuk, amikor Mikael Ymerrel játszottam január végén, vagy amikor Fucsovics Marcival meccseltem a pozsonyi challengertorna fináléjában, hogy a szervámnak mindenképpen fejlődnie kell, ez az egyik gyengébb pontom a top százas teniszezőkhöz képest. Emellett a lábmunka, az agresszivitás, a mozgás a pályán, amit még nagymértékben fejlesztenem kell, hogy stabilabb legyen a teljesítményem, jobb szögeket tudjak nyitni, és képes legyek befejezni a pontokat. Persze mindenen lehet még csiszolni, de a mozgás, a szerva a két legfontosabb elem.
– Mi vár önre a következő időszakban?
– Ezen a héten párosozom Tenerifén, utána egy hétig Magyarországon edzek, mielőtt elmegyek Pauba egy challengertornára, amelyen a győztes 125 ranglistapontot szerezhet. Antalyában szerepelek először salakon ebben az évben, aztán a székesfehérvári challengertornán indulok. Beneveztem egyébként a marseille-i 250-es torna selejtezőjére, kevés rá az esély, de ha beférek, mindenképpen elindulok ott is, hogy tapasztalatot szerezzek.

DAVIS-KUPA, VILÁGDÖNTŐ, SELEJTEZŐ
Magyarország–Franciaország 2:3
Piros Zsombor–Benjamin Bonzi 7:6 (7–4), 6:3
Fucsovics Márton–Ugo Humbert 3:6, 2:6
Marozsán, Valkusz–Rinderknech, Mahut 6:2, 7:6 (7–4)
Fucsovics Márton–Adrian Mannarino 6:7 (6–8), 2:6
Marozsán Fábián–Ugo Humbert 6:3, 6:3

TOVÁBBI EREDMÉNYEK
Chile–Kazahsztán 3:1, Dél-Korea–Belgium 3:2, Finnország–Argentína 3:1, Hollandia–Szlovákia 4:0, Horvátország–Ausztria 3:1, Kolumbia–Nagy-Britannia 1:3, Németország–Svájc 2:3, Norvégia–Szerbia 0:4, Portugália–Csehország 1:3, Svédország–Bosznia-Hercegovina 3:1, Üzbegisztán–Egyesült Államok 0:4.
A győztesek a málagai világdöntőbe jutottak, a vesztesek szeptemberben a világcsoport I-ben maradásért küzdenek.