Tenisz: Bondár Anna élete egyik legjobb játékát nyújtotta Svájcban

„Nem vagyok igazán nyerő szériában” – félreértés ne essék, Bondár Anna nem a francia Diane Parryvel párosban aratott lausanne-i tornagyőzelme után mondta ezt, hanem még július 18-án a Hungarian GP-n Babos Tímea ellen elért sikere után. Az azt megelőző négy tornán egyéniben az első körben kieső Bondár bizakodott, hátha hazai salakon törik meg a jég, aztán a következő fordulóban jött a hatodik kiemelt orosz Elina Avaneszjan, és 6:3, 6:0-val „belerondított” a képbe. A szeghalmi születésű teniszező innen felállva nyújtott kivételes teljesítményt Svájcban, a végeredménnyel okkal lehet elégedett.

„Elég simán nyertük meg a finálét, a döntőben nyújtottuk a legjobb teljesítményt – kezdte Bondár Anna. – Most játszottam először együtt a francia lánnyal, de ismerjük egymást korábbról, és meccsről meccsre jobbak lettünk – fontos megemlítenem, hogy mindketten szombaton kaptunk ki szoros mérkőzésen egyéniben a négy között, és még aznap este ki kellett állnunk a páros elődöntőjére, ami nagyon nem volt könnyű. Végül tíz nyolcra sikerült győznünk döntő szett tie-breakben – ezek után nagyon meg akartuk nyerni a döntőt.”

Kívülről kifejezetten jó hangulatúnak tűntek a magyar és a francia játékos párosmérkőzései, amit Bondár Anna meg is erősített, majd hozzátette: nyitott az újbóli összefogásra. „Nem beszéltünk még erről részletesen, de valóban élveztük a játékot egymás oldalán. Benne van a pakliban, hogy a jövőben is megpróbáljuk együtt.”

Bondár lapunk kérdésére kitért az Elisabetta Cocciarettóval vívott szombati elődöntőjére is, valamint a próbatételre, amit az esőszünetek okoztak. „Ez volt az egyik legnagyobb kihívás. Két nagyon szoros játszmát is hozott az a találkozó, még meccslabdám is volt a második szett rövidítésében, majd a harmadik felvonásban, egy nullás előnynél állt meg először a párharc, és jó ideig várakoznunk kellett. Az ilyen helyzetek kifejezetten nehezek, rengeteg gondolat fut át a játékos fején – például azon merengtem, hogy meccslabdám volt, befejezhettem volna a mérkőzést. Közben fenn kellett tartanom a figyelmem, hiszen nem tudtam, mikor mehetek vissza a pályára. Meg kellett próbálnom elfelejteni, ami addig történt és csak a döntő szettre összpontosítani. Amikor először visszajöttünk, alig értünk ki, újra eleredt az eső, akkor megint órákra be kellett mennünk, aztán négy hármas hátrányban következett az újabb szünet…Nem volt könnyű feladat, fárasztó volt folyamatosan ébernek maradni ilyen körülmények között.”

A magyar játékos kitért a szezon korábbi szakaszára is, hogy milyen út vezetett a svájci sikerekig. „Jól kezdtem az évet, megszereztem életem első Grand Slam-főtáblás győzelmét az Australian Openen, lendületben éreztem magam – aztán sajnos jött egy betegség, ami eléggé visszavetett, utána sokáig nem is találtam igazán a korábbi formámat – folytatta Bondár Anna. – Elég hosszú hullámvölgy következett, jó néhány első fordulós vereség is becsúszott, kerestem magamat. Aztán Rómában, a májusi ezres tornán azt éreztem, megint egészen jól teljesítek, de úgy vélem, igazán mostanra állt vissza a régi játékom. A múlt héten az egyik legjobb teniszemet tudtam pályára vinni, az első fordulótól meccs­ről meccsre fejlődtem, és az elődöntő is nagyon kevésen múlott. Szerintem ha azt megnyerem, a fináléban is lett volna esélyem a győzelemre.”

A Hajdúszoboszló SE teniszezője érezhetően új lendületet kapott, és minden oka megvan a bizakodásra. Nemsokára itt van ugyanis a US Open, a szezon utolsó, kemény pályás Grand Slam-tornája, amelyet augusztus 28. és szeptember 10. között rendeznek, és az önbizalomra ott is szüksége lesz. Noha a kvalifikációs körökön túl kell esnie, az esélyei jók. „Azon a Grand Slamen biztosan selejtezős leszek. Lesz még jó néhány tornám, de ezek nem számítanak, miután a főtáblára nevezés már lezárult. Azon leszek, hogy minél előbb visszakerüljek a legjobb százba, és a jövő évi majortornákon már főtáblán szerepelhessek” – mondta Bondár Anna.