Tenisz: Bondár Anna és Gálfi Dalma évet értékelt, majd a jövőbe tekintett

A Magyar Teniszszövetség szervezésében két női topjátékosunk, Bondár Anna (WTA-106.) és Gálfi Dalma (145.), valamint a hölgyek szövetségi kapitánya, Palágyi Miklós részvételével tartottak sajtóbeszélgetést a budapesti Nemzeti Edzésközpontban. A legnagyobb hangsúly Bondár és Gálfi évértékelőjén volt – a Hajdúszoboszló SE és az MTK teniszezője saját szavaival adta át eddigi 2023-as tapasztalatait, élményeit, magasságokat és mélységeket, valamint részben előre is tekintett a november közepén esedékes, Belgium elleni Billie Jean King-kupa-párharcra, melyen a tét ugyanaz, mint a férfiaknál Keszthelyen szeptemberben: a jövő év eleji világdöntő-selejtező elérése. Röviden szó esett továbbá az olimpiáról – az ötkarikás kvalifikációs időszak idén június 12-én, a Roland Garros után kezdődött el, tehát a harmada már eltelt.

„Nem könnyű ez az év, eléggé hullámzó volt eddig – kezdte Bondár Anna. – Pedig nagyszerűen kezdődött, az Australian Openen megszereztem karrierem első Grand Slam-főtáblás győzelmét, jó formában is éreztem magam. Aztán sajnos tüszős mandulagyulladástól szenvedtem sokáig, melyet követően nem találtam a játékom, nem éreztem jól magam a pályán, számos első körös vereség is becsúszott az egyes tornákon. Nehezen tudtam kijönni ebből a negatív sorozatból, nem egy meccset előnyről buktam el. A májusi, római 1000-es tornát tekintem fordulópontnak, melyen a selejtezőből továbbjutva két kört is mentem – a másodikban a cseh Karolína Plísková elleni sikeremet tartom az eddigi legnagyobbnak, még ha nem is ott nyújtottam a legjobb játékomat. Bár a füves szezon egészen jól sikerült, de hamar visszatértem salakra – a lausanne-i 250-es torna kiemelkedő volt, körről körre javultam. Sajnos a későbbi győztes olasz Elisabetta Cocciarettóval szemben meccslabdáról szenvedtem vereséget, ez azért is volt fájó, mert úgy éreztem, akár a tornagyőzelem is összejöhetett volna, ha döntőbe jutok. Az augusztus végi US Open-selejtezőkkel rövidre is zártam a kemény pályás szezont, és visszatértem salakra, a bukaresti és a parmai 125-ösön is a későbbi nyertestől kaptam ki. Úgy érzem, végre megvan a tavalyi formám – most is küzdök sarokgyulladással, de a hátralévő tervezett versenyeken igyekszem úgy teljesíteni, hogy meglegyen a top 100, vagy az Australian Open-főtábla.”

Bondár továbbá azt is elárulta, mi a legfontosabb idei tapasztalat, amit magával visz a későbbiekre. „Az, hogy sokkal türelmesebb legyek magammal. Tavaly végig a Touron voltam, ITF-jellegű kisebb versenyeken nem, de most szükségem volt rá, miközben sokszor nagyon frusztrált, mikor jövök már ki a gödörből, sokáig nem láttam, mikor lesz ennek vége. Szóval türelemmel kell ilyenkor is továbbmenni, ez a legfontosabb.”

Ezután Gálfi Dalma vette át a szót. „Mint tavaly, idén is betegséggel indult az évem, ez megpecsételte az esztendő elejét. Nem úgy sikerült az Australian Open, ahogy akartam, nem hoztam azt a formát, amilyet vártam volna magamtól. Majd átálltam kemény pályára, és a februári, linzi 250-esen negyeddöntőig jutottam a selejtezőből, erre kifejezetten büszke vagyok. Ekkor sérülés miatt kellett feladjam a találkozót (Markéta Vondrousová ellen – a szerk.) – az egész évre jellemző ez a hullámzás, sokszor felépítettem magam, aztán a csúcsomhoz közel érezve magam vagy sérülés, vagy betegség nehezítette meg a dolgom. Több mélypont volt ebben az idényben, mint pozitívum, ám voltak szép pillanatok is, például Wimbledonban eljutottam a harmadik fordulóig – pályafutásom során másodszor voltam harmadik körös Grand Slam-tornán. Az ottani térdsérülésem miatt hat hetet kellett kihagynom, ez nagyon sok, főleg nyáron, számos lehetőség lett volna a pontszerzésre, ez kimaradt így nekem. A US Openre sem teljesen százszázalékos állapotban mentem ki, viszont már nagyon pályára akartam lépni, megnézni, mire vagyok képes, és nyertem egy jó meccsen, majd kikaptam egy szoroson. Tavaly is volt nagyobb kényszerszünetem, ám idén jóval nehezebb volt ezt feldolgozni, hogy újból kimaradok versenyekből.”

Kérdésre Gálfi kiemelte, a Danielle Collins ellen az Indian Wells-i mestertornán aratott sikerére, illetve a Jule Niemeierrel szembeni, wimbledoni második körös győzelmére emlékszik a legszívesebben.

A nők szövetségi kapitányával, Palágyi Miklóssal egyetértésben a résztvevők elmondták, nehéz mérkőzésre számítanak Belgium ellen idegenben a Billie Jean King-kupa osztályozóján november közepén, de mindent megtesznek a sikerért. A belgáknál ráadásul vélhetően pályára lép Greet Minnen (61.), valamint, bár a tavaszi, Kanada elleni (3–2-es vereséggel záruló) selejtezőn nem szerepelt, Kimberley Zimmermann (párosban 57.) beválogatását sem lehet kizárni. Akárhogy is állnak ki a belgák, Bondár Anna gyakori párostársáról, társairól van szó – lapunk kérdésére a szeghalmi születésű teniszező elárulta, furcsa lenne ellenfélként találkozni velük, de minden tudást hasznosít majd, vagy átadja csapattársainak, ha arra van szükség.

Végül mindkét játékos elárulta, álmodoznak az olimpiai szereplésről – Gálfi Dalma inkább az egyesre koncentrál, míg Bondár akár még párosban is kijutna Párizsba, a tervek szerint Babos Tímeával, akivel a 2015-ös Fed-kupa után először álltak össze ez év nyarán, és rögtön tornát is nyertek, mégpedig egy 100 000-es besorolású ITF-et Spanyolországban.