Davis-kupa után Grand Slam-torna: Jannik Sinner a férfitenisz csúcsán

„Ez a fiú még viheti valamire” – mondogatták csaknem öt évvel ezelőtt, 2019 áprilisában a budai Sport 11 szabadidőközpontban megrendezett salakos 250-es ATP-tornán, de mi, többen a sajtóközpontban, inkább csak pironkodtunk és nem teljesen értettük az eredményt. Az idei Australian Openen először Grand Slam-főtáblára jutó, a magyar válogatottal a Németország elleni Davis-kupa-selejtezőre készülő Valkusz Máté szabadkártyásként ugyanis kikapott élete első ATP-főtáblás mérkőzésén a nála három évvel fiatalabb, akkor 17 esztendős, ugyancsak karrierje első ATP-főtáblás találkozóját játszó, szerencsés vesztes olasz Jannik Sinnertől, aki vörös hajával, furcsa ruházatával mókásan festett, bár a külső és a tenisztudás gyakorlatilag semmilyen relációban nincs egymással. Sinner egyébként már annak az évnek a februárjában feltűnt, úgy lett a legjobb a bergamói challengertornán, hogy korábban meccset sem nyert ilyen szintű versenyen. Január 7-én még csak 553. volt a ranglistán, november 18-án már a 78. helyen állt, miközben Milánóban, hazai pályán helyi szabadkártyásként megnyerte az U21-es világbajnokságot.

Nagyjából fokozatos fejlődés után tavaly először tudott 1000-es tornát nyerni, természetesen kemény pályán, a torontói döntőben az ausztrál Alex de Mi­naurt verte meg, éppúgy mint 2019-ben Milánóban. Grand Slamen a vasárnap véget érő melbourne-i tornáig „csak” egy elődöntő és négy negyeddöntő jutott neki, most viszont összejött az áttörés és az abszolút megérdemelt majortrófea.

A tavalyi év végén mutatott teljesítménye alapján az Australian Open egyik favoritja volt, a negyedik körös US Open-veresége után 500-as viadalt nyert Pekingben és Bécsben, míg Párizsban nem állt ki De Minaur ellen, ezzel is felhívva a figyelmet arra, hogy az ATP nincs igazán tekintettel a játékosokra. Szerdáról csütörtökre virradóra, hajnali fél három után fejezte be a mérkőzését Mackenzie McDonalddal, amely eleve a tervezettnél három és fél órával később vette kezdetét a program csúszása miatt. Ezek után a másnapi (illetve már aznapi) programban Sinner nem az utolsó, hatodik meccset kapta, hanem a negyediket, vagyis már kora este a pályára szólították volna – még a norvég Casper Ruud is kiakadt ezen Twitter-bejegyzésében, aztán hamarosan jött a hivatalos közlés arról, hogy Sinner visszalépett a tornáról, teljesen érthető módon. Döntése is közrejátszhatott abban, hogy idéntől az ATP öt mérkőzésben maximalizálja egy-egy torna centerpályájának programját, az esti etapban csak két találkozó megrendezésére van lehetőség, és 23 óra után alapvetően nem kezdenek bele új mérkőzésbe.

A franciaországi kálváriát követően a torinói világbajnokságon a csoportkörben legyőzte Novak Djokovicsot (aki a wimbledoni elődöntőben elbúcsúztatta őt), majd becsületesen továbbjuttatta őt azzal, hogy felülmúlta a dán Holger Runét is, a döntőben viszont kikapott a szerbtől úgy, hogy a közelében sem járt annak a teljesítménynek, amelyet öt nappal korábban mutatott ellene. Közös történetüknek ugyanakkor még nem volt vége 2023-ra, következett ugyanis az évet záró Davis-kupa-világdöntő, amelynek elődöntőjében Olaszország Szerbiával került össze. Miomir Kecmanovics elpáholta Lorenzo Musettit, Sinnernek így az életben maradásért kellett játszania Djokoviccsal – a döntő játszmában 4:5-nél adogatóként hárított három mérkőzéslabdát, amivel meg is törte a 24-szeres Grand Slam-győztest, és sorozatban három játékot nyerve kiegyenlítette válogatottja hátrányát. A fináléba kerülésről határozó párost is sikerült behúznia Lorenzo Sonegóval Djokovics és Kecmanovics ellen, aztán a döntőben szintén kitett magáért, a cikkünkben ismételten vesztesként feltűnő De Mi­naurt 6:3, 6:0-ra páholta el, Olaszország 1976 után lett ismét Davis-kupa-győztes.

„A csapattársaim követték az eseményeket, Medvegyev kétszettes vezetésénél mondták, az orosz fáradtsága miatt jön a fordítás, úgyhogy edzés után hazaérve én is megnéztem az utolsó húsz percet – ennyit még sosem láttam teniszmeccsből. Nem lettem a sportág szerelmese, de izgalmas volt, örültem, hogy Sinner nyerte meg az Australian Opent. Az olasz csapattársaim rendkívül örültek, míg a külföldiek szekálták őket, amiért repesnek, hiszen Sinner szerintük nem is olasz, hanem osztrák… Ez persze nem szegte kedvüket, nagy dolognak tartják, hogy egy honfitársuk győzött a tornán” – fogalmazott a Parma magyar válogatott labdarúgója.

Dél-tiroli srácként nem különösebben meglepő, hogy Sinner az északolasz nagyváros futballcsapatának, az AC Milannak szurkol. November 28-án a San Siróban nézte meg kedvenc klubja Dortmund elleni Bajnokok Ligája-mérkőzését, a hazai drukkerek a nevét skandálták, mégiscsak egy nemzeti hős tette tiszteletét a körükben…

A státusa aztán a múlt héten megerősítést nyert, Adriano Panatta Roland Garros-diadala után 48 évvel köszönthetett ismét férfi Grand Slam-győztest Olaszország, és a döntőig igazi diadalmenet volt, amit Jannik Sinner bemutatott. Úgy jutott el az elődöntőig a bivalyerős és technikás tenyeresét fő fegyvereként használó 22 éves csillag, hogy nem vesztett szettet (Andrej
Rubljov ellen 1–5-ről nyerte meg a második játszma rövidítését a nyolc között), ám nem tudhattuk, ez mire lesz elég olyasvalaki ellen, aki mind a tíz Australian Open-elődöntőjét megnyerte. Nos, döntőbe jutásra volt, merthogy az első két szettben leradírozta a pályáról Djokovicsot, s bár a harmadikban már nem, miközben a szerb legenda mosdószünetre ment, Sinner totális nyugalomban várta őt és melegített, koncentrált a folytatásra, amelyben ugyanolyan mederben zajlott a küzdelem, mint jó egy órával korábban, így sikerült neki négy szettben lezárnia az ütközetet anélkül, hogy a történelem legjobb ritörnözője akárcsak egyetlen breaklabdához jutott volna. Egyúttal érthetővé vált, miért a Sinner felkészülését irányító, korábban Andre Agassival, Lleyton Hewitt-tal és Simona Haleppel is dolgozó Darren Cahill, valamint Simone Vagnozzi nyerte el az ATP Év edzője díját tavaly, noha Djokovics kifejezte értetlenségét, miért nem Goran Ivanisevic, az ő horvát trénere győzött a voksoláson.

A fináléban már mindenki Sinner dia­dalmenetét várta a holtfáradt Danyiil Medvegyev ellen, hogy aztán az orosz lenyűgöző tenisszel 2:0-s előnyhöz jusson. Kiadott magából mindent, egyértelműen arra játszott, hogy három szettben lezárja a finálét, de reménykeltő kísérlete kudarcba fulladt. Miután Sinner szépíteni tudott, fokozatosan átvette az irányítást, noha az első két szettben tanácstalanul nézett a stábjára, és végül a rá jellemző nyugodtsággal felőrölte Medvegyevet, aki egy sikere mellett öt vesztes finálét számlál már a Grand Slameken.

„Mindig van nyomás, de ez jó, pozitív értelemben kell tekinteni rá – így a világranglistán továbbra is negyedik Sinner a döntőt követő sajtótájékoztatón. – Kiváltság, mert kevés játékosra nehezedik nagy erővel. Másfelől ha létezik ez a nyomás, az azt jelenti, hogy az emberek elhiszik, hogy tényleg nagy tetteket vihetek véghez. Szeretek táncolni ebben a viharban, általában így tudom magamból kihozni a legtöbbet. Ilyenkor is nagyon nyugodt vagyok, mert mindig igyekszem élvezni a játékot.”

A film forog tovább, a salakszezont kemény pályás amerikai mestertornák készítik elő, a Roland Garroson meg az átlagosnál többen pályázhatnak majd a diadalra – akár Rafael Nadal is, ha addig nem sérül meg újra, és persze ki írná le előre Jannik Sinnert?!

ARINA SZABALENKA FEJLŐDÉSE KÉZZEL FOGHATÓ

„Ha először jut az ember döntőbe, nehezebben kezeli az érzelmeit – emelte ki a világranglista-2. fehérorosz Arina Szabalenka még a Cseng Csin-vennel vívott Australian Open-döntő előtt. – Amikor viszont harmadszor állsz ki a fináléra, azt gondolod, oké, bár döntő, ez is egy újabb mérkőzés. Ekkor már képes vagy elvonatkoztatni az érzelmektől, és inkább a játékra koncentrálsz.”
Majd kiállt a szombati döntőre, és higgadt játékával esélyt sem hagyott kínai ellenfelének, 6:3, 6:2-re nyert – egyedül a mérkőzés lezárása bizonyult nehéznek, némi „alkotói válságot” követően az ötödik meccslabdát értékesítve megvédte melbourne-i címét. Életében először játszmaveszteség nélkül nyert Grand Slam-tornát, és immár ugyanúgy kettővel áll, mint honfitársa, Viktorija Azarenka – ő egyébként szintén az Australian Openen gyűjtötte be mindkét GS-trófeáját.

Arina Szabalenka élvezte a teniszt, és az egész torna során olyan kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, mint még korábban soha – többek között visszavágott a tavalyi US Open-fináléban elszenvedett vereségéért az amerikai Coco Gauffnak az elődöntőben. „Mindez a tapasztalatból fakad – mondta szintén a finálé után Szabalenka. – Nincsenek nagy győzelmek nagy vereségek nélkül. Az ilyen mérkőzések nagyon lehangoltak, volt, hogy sírtam, vagy földhöz vágtam az ütőmet. De egy-két nap elteltével leültem a csapatommal, és végiggondoltuk, min kell javítani, hogy ilyesmi lehetőleg ne forduljon elő a jövőben.”

Ha már nagy vereségek: a 25 éves fehérorosz játékos egyszerre fejlődött játékban és mentálisan is rengeteget az elmúlt években. Erőteljes szerváira és tenyereseire, akár a hálóhoz fellépésre épülő taktikája ezúttal kifizetődött – ám ez nem volt mindig így. Miután Szabalen­ka 2018-ban nagy csatában elvesztette a US Open nyolcaddöntőjét a későbbi győztes Oszaka Naomival szemben, két éven át nem jutott a legjobb 16 közé Grand Slamen. És bár 2020-ra három 1000-es tornát is megnyert, majortornákon továbbra sem jött ki a lépés – a 2021–2022-es időszakban háromszor elődöntőzhetett GS-en, s mindhármat elbukta, valamennyit döntő játszmában, kettőt szettelőnyről. 2022-ben Adelaide-ben játszott felvezető tornát Melbourne előtt, és úgy kapott ki első kiemeltként az akkor a világranglistán 93. svéd Rebecca Petersontól – ugyancsak játszmaelőnyről, döntő szettben –, hogy 21 kettős hibát hozott össze, majd az az évi Australian Openen, amelyen a nyolcaddöntőig jutott, minden meccsén tíz vagy annál több dupla rontást ütött. Azt az évet több mint 400 kettős hibával fejezte be, és még bizonytalan szervával is ötödikként végzett az idény végén a világranglistán.

„Követtem az Australian Opent, mostanában nagyon megtetszett a tenisz, főként a netflixes sorozat miatt, amelyben persze vannak ferdítések, ám azt megmutatja, mekkora mentális terhelés van a versenyek mögött, és hogy gyakorlatilag maguk ellen harcolnak a játékosok. Emiatt a női és a férfitornát is figyelemmel kísértem, Sinner döntőjéről viszont lemaradtam. De az összes csapattársam mondta, milyen nagy szó a győzelme és az olaszok posztoltak róla a közösségi médi­á­ban. Elég nagy Róma, biztos volt, ahol közvetítették a meccset és megőrültek az emberek, ám én nem tapasztaltam ilyesmit” – árulta el az Oygen Roma kosárlabdázója.

„Remélem, egy nap képes leszek folyamatosan két játszmában nyerni, és nyugodttá válok a pályán – talán éppen ezért játszom háromszettes meccseket, mert ezen görcsölök, és elkezdek agyalni: »meg kell nyernem ezt a játszmát, játékot, pontot«… Ez nem segít azon, hogy két játszmában lehozzam a párharcokat, de bízom benne, egy nap képes leszek rá”  – mondta még 2018-ban.
Szabalenka egy idő után felismerte, min kell elsősorban dolgoznia, a fejlődés pedig kézzelfogható – a tavalyi, első melbourne-i címekor 51 nyerőt és csak 28 ki nem kényszerített hibát ütött, míg az idén egyetlen szettet sem bukott hét meccs alatt.

És ne felejtsük el az őt körülvevő, a mentális oldalért is felelő csapat tagjait sem. „Nem úgy gondolkodtunk, hogy címet kell védeni. Mert az a tornagyőzelem már megvan, ez pedig egy újabb verseny, amit meg kell nyerni – így Anton Dubrov, aki 2020 óta dolgozik Szabalen­ka edzőjeként. – A lényeg, hogy Arina sokkal jobban bízik a folyamatban, a munkában, amit végez, és ez jóval fegyelmezettebbé, higgadtabbá teszi őt. Mindig csak a következő pontra koncentrál, mindegy, hogyan áll a meccs, vagy mit érez éppen.”

Erőnléti edzőjétől, Jason Stacytől származik a tételmondat: „Azért vagyunk itt, hogy nyerjünk, nem azért, hogy ne veszítsünk – ezt a mentalitást részesítem előnyben.” Vessük ezt össze a 2018-as Szabalenkával!

A játékos pedig nem is felejtette el méltatni segítőit, akik például lufis edzéssel dobják fel a közös munkát. „Könnyebb így kezelni a nyomást, mert jól érezzük magunkat a közös munka során. A pályán keményen dolgozunk, ám azon kívül átmenetileg elfelejtkezünk a teniszről és a verseny okozta stresszről.”

Szabalenka ebben az évben tizenkét meccs­ből csak egyet vesztett, és nagyon egyben van – a világranglistát tavaly nyolc hétig vezető játékos az idén még nagyobb kihívója lehet Iga Swiateknek.

„Inkább Novak Djokovics volt a favorit az Australian Open elődöntőjében, de nem játszott úgy, ahogyan a korábbi években, így meggyőződésem, Jannik Sinner megérdemelten nyert – ez kulcsfontosságú volt a végső sikerben amellett, hogy simán jutott el a legjobb négy közé. Danyiil Medvegyev alaposan megnehezítette az olasz dolgát – bár az orosz sokkal fáradtabbnak tűnt az utolsó három játszmában, ettől még Sinnernek észnél kellett lennie. Az igazán nagy tett, hogy Sinner képes volt kihasználni a helyzeti előnyét. Med­vegyev az elején meglepte Sinnert, aki kissé megilletődötten kezdett, ám pontosan ismerte ellenfele helyzetét, és amikor Medvegyevben már nem volt annyi, hogy úgy játsszon, mint az első két szettben, akkor eljött Sinner ideje, és élt a lehetőséggel. Azzal, hogy Arina Szabalenka nyert a melbourne-i majortornán – sőt, a tava­lyi US Openen is döntőzhetett –, Iga Swiateknek mindenképpen vigyáznia kell, és igen jól játszania a kö­vetkező versenyeken, hogy megtartsa világelsőségét, mert hamarabb esnek ki a nagyobb pontjai, mint a fehérorosz­nak. Szabalenka legnagyobb meccse a Coco Gauff elleni elődöntő volt, de azt is simán hozta – a szerencse is mellé állt, amikor Gauff vezetett hat-öt, harminc-semmire, és az amerikai nem élt az ölébe hulló lehetőséggel, nem szerválta ki az első játszmát. Megvan az esély, hogy Szabalenka hamarosan átvegye a vezetést a világranglistán, ha csak Swiatek nem játszik csúcsformában, és nem nyer meg majdnem minden tornát Wimbledonig. Ha Szabalenka játékát tekintjük, a Roland Garroson, salakon lehet a legnehezebb feladata, az inkább Swia­­tek terepe. Sinner is jó eséllyel nyerhet még idén tornát kemény pályán, salakon nagyobb kihívással szembesülhet” – értékelte a finálékat a magyar Davis-kupa-válogatott korábbi kapitánya, az Eurosport szakkommentátora.