Tenisz: „Kevésen múlott, hogy ne könnyezzek” – Piros Zsombor

– Mennyire érte váratlanul a cherbourg-i challengertorna megnyerése?
– Rendkívül – válaszolta a 24 éves Piros Zsombor, aki az élő ATP-rangsorban szerda este a karriercsúcsot jelentő 105. helyen állt. – Aki megnézi az eredményeimet, láthatja, augusztus óta a közelében sem voltam elődöntőnek, minden negyeddöntőmet simán elveszítettem. Nemhogy a tornagyőzelem, a négy közé jutás is meglepetés lett volna, de a verseny előtti négy-öt napban voltak biztató jelek a felkészülésemben. Persze más a meccs, mint az edzés, de szerencsére át tudtam menteni a formámat éles mérkőzésbe is.

– A döntőben Matteo Martineau ellen játszott, posztolt is arról a közösségi médiában, hogy barátjával kellett összecsapnia. Ez könnyített vagy nehezített a dolgán?
– A mezőnyben nincs sok jó és vidám kapcsolat a játékosok között, három-négy olyan teniszező van, akivel néha beszélgetünk versenyeken kívül is, Matteo az egyikük. Tizenöt éve ismerjük egymást, jóban vagyunk, most is együtt ütöttünk be a döntő előtt, amit kevés játékossal tennék meg egy ilyen fontos helyzetben. A mérkőzés kezdetétől másfél órán keresztül ellenfelek voltunk, a kézfogás után kapcsolt vissza a barátság, ez így működik.

– Mi játszódott le önben a győzelem pillanatában?
– Kevésen múlott, hogy ne könnyezzek, amikor letérdeltem, elöntöttek az érzelmek. Legutóbb tavaly áprilisban vívtam döntőt challengeren, kisebb gödörből mászom ki, jó a játékom, a mentalitásom, érzem, egyben vagyok.

– Milyen állapotban és céllal vágott neki a két tenerifei versenynek?
– Nagy önbizalom van bennem, de mások a körülmények, ezért az első tornától nem vártam sokat. A franciaországi öt fokból huszonhatba jöttem, süt a nap, beltérről kültérre váltottam. A borítás kicsit salakos jellegű, magasra pattan a labda, s bár az első forduló egyesben ezúttal nem sikerült jól, pozitívan állok a folytatáshoz.

– Mi most a pontos felállás edzőfronton, ki kísérte el Franciaországba és Tenerifére?
– Franciaországban az első edzőm, Mayer Máté volt velem rendhagyó módon, a tenerifei két héten Tamás Bence, egykori riválisom és Szintai Dávid segít. Egy ideje együtt dolgozom Nagy Zoltán Davis-kupa-kapitánnyal, ő a főedzőm, aki irányt szab a játékomnak, kitalálja a stratégiát. Nagyon sokat beszéltünk az elmúlt két hónapban arról, hogyan javítsam a szervámat, a támadó teniszemet, ezen szoktak elmenni a meccsek, mert a védekezés a véremben van. A versenyválasztásban is vele egyeztetek, illetve a Nemzeti Edzésközpontban Palágyi Miklós is segíti a munkámat.

– A Davis-kupában harmadszor buktuk el sorozatban a selejtezőt. Mi lehet az a plusz, ami hiányzik a nagy tenisznemzetek elleni küzdelmekben?
– Ha tudnám, lehet, kapitányként ülnék a padon… Van egy sejtésem, eddig egyszer sem volt olyan, hogy minden játékosunk makkegészséges lett volna, most a németek ellen én betegeskedtem, Marozsán Fábián kisebb sérülésekkel küzdött. Fucsovics Márton szépen játszott, Valkusz Máté is önmagához képest remek passz­ban volt, míg tavaly a franciák ellen Marci volt kisebb hullámvölgyben és mi, fiatalok voltunk lendületben. Nehéz a jó időzítés, mert egyébként jó a csapatunk, ide nekünk az oroszlánt is!

– Érzelmesen búcsúzott a visszavonuló Balázs Attilától. Nagy űrt hagy maga után a korábbi világranglista-76. játékos?
– Igen, az én szempontomból biztosan. Ilyen visszatérést nem nagyon produkált senki, amilyet ő, már edzősködött az Építőkben, aztán még ATP-tornát is nyerhetett volna, majdnem a top hetvenig vitte. Főleg salakon remekelt, de kemény pályán is nyert challengert, az egyik legjobb magyar játékos volt, az én első példaképem, sokat tanultam tőle. Szórakoztató volt nézni a játékát, a különleges mozdulatait és ejtéseit, ráadásul mindig az utolsó pillanatig küzdött.

– Hogy érzi, közel van, hogy végre betörjön a top százba, és meg is ragadjon ott?
– Tavaly nyáron stresszeltem emiatt, akkor megígértem magamnak, soha többé nem izgulom túl ezt a kérdést. Nem sokon múlott, hogy Cherbourg-ban nem kaptam ki a nyolc között a világranglista 557. helyezettjétől, és ha úgy lett volna, most nem is a top százról beszélgetnénk, hanem arról, hogy hogy kiesek-e a top százötvenből. Megbecsülöm, hogy nagy küzdelemben megnyertem azt a meccset, most menni kell tovább, és nagyot álmodni.

– Korábban arról beszélt a totaltenisz.hu-nak, hogy a salakszezon elejére vár nagyobb eredményt. Mire gondolt?
– Kicsit korábban jött a jó eredmény, mint gondoltam, ami sosem baj. Salakon stabilabbnak érzem magam, ha nem megy az agresszív tenisz, ott a B-terv, hogy védekezem, és jobban belejövök a meccsbe. Tavaly jó eredményeket produkáltam salakon, ráadásul kevesebbszer is kell mennem pedikűrözni, a kemény pálya szétszedi a talpat és az ízületeket. Indulok Fehérváron, Zadarban, aztán Spanyolországba és Olaszországba megyek challengerekre, míg áprilisban több ATP-tornán is próbálkozom, hátha az egyiken kijön az eredmény – egy elődöntő óriási lendületet adna.