Fucsovics Márton: Hatalmas mérföldkő az olimpiai szereplés

– Miként élte meg, hogy rögtön az egyik legnehezebb ellenfelet, Sztefanosz Cicipaszt kapta a Roland Garroson?
– Nem volt szerencsés sorsolás, ez tény, de egy Grand Slamen nincs könnyű párosítás, minden játékos kiemelten készül a tornára és a legelejétől százszázalékosan össz­pontosít. Úgy készültem, szeretnék nagyon jó meccset játszani jó tenisszel, közel a maximumomhoz és abból még meglepetés is lehet – válaszolta Fucsovics Márton, aki cikkünk megjelenésének napján az 55. helyen áll a világranglistán.

– Az első szettben nagyon közel volt a göröghöz, mi döntött a végül az ő javára?
– Sajnos nem tudtam fájdalommentesen kiállni a mérkőzésre. Így amikor az első szett rövidítésében Cicipasz ritmust váltott, én már képtelen voltam új szintre emelni a játékomat. A váltás hiányzott a teniszemből, hogy egy fokozattal én is felkapcsoljak.

– Cicipaszt a végső győztes Alcaraz állította meg, a spanyol huszonegy évesen már mindhárom fő borításon nyert Grand Slamet. Hogyan látja őt játékosként és emberként
– Nagyon jó srác, alázatos és rengeteget dolgozik. Nagyszerű, hogy ilyen fiatalon már ennyi nagy sikert elért. Nem vagyunk szoros személyes kapcsolatban egymással, viszont a jelenlegi legnagyobb riválisával, az olasz Jannik Sinerrel sokkal többet edzettem már együtt.

– Ha jól láttam, csak Mallorcára nevezett, addig hogyan készül a füves pályás szezonra?
– Az itthon töltött időt rehabilitációval töltöm, és kezelésekre járok a csuklómmal. Háttérbe szorult a teniszpályán való munka, a stábbal együtt azon vagyunk, hogy minél hamarabb újra teljesen fájdalommentesen játszhassak. Ott szeretném folytatni, ahol Bukarestben és Rómában abbahagytam, közel a maximumomhoz játszani ismét meccsről meccsre.

– Egyelőre tehát nem sikerült százszázalékos állapotba kerülnie?
– Ezen dolgozunk most mindannyian a fizioterapeutámmal és az orvosokkal közösen.

– Milyen elvárásokkal és érzésekkel készül a szívének kedves wimbledoni tornára?
– Az első és a legfontosabb, hogy szeretnék egészségesen Wimbledonba utazni. Nincsenek különösebb elvárásaim, a legfontosabb az egészség, nem veszem félvállról a rehabilitációt, és nem is szeretném siettetni, maximálisan erre koncentrálok most.

– Tud még meríteni a bukaresti meneteléséből, hosszabb távra is megadta önnek a kellő önbizalmat az a siker?
– Persze. Hat év után nyertem újra ATP-tornát. Újabb motivációt adott, aminek nem múlik el csak úgy, egyik hétről a másikra a hatása. A mindennapi edzések során is sokat merítek a bukaresti győzelemből, és mindenképpen célom még néhányszor megismételni. Ezért dolgozom, mert megunhatatlan érzés.

– Már biztos, hogy egyesben ott lesz a párizsi olimpián. Fontos, hogy akárcsak a Davis-kupában, a magyar színeket képviselheti?

– Természetesen nagyon fontos, a magyar sportolók életében hatalmas mérföldkő az olimpiai szereplés. Nekem is egyedi a helyzet, igazán nagy csapat tagjának érezhetem magam – nagyon várom már!

– Nagyon fájt, hogy három éve az utolsó pillanatban vissza kellett lépnie a tokiói ötkarikás versenyzéstől?
– Igen, nagyon sajnálom, hogy nem tudtam pályára lépni Tokióban. De itt az újabb esély a párizsi olimpián, ahol igyekezni fogok a legtöbbet kihozni a kínálkozó lehetőségekből.

– Min múlik, illetve mikor dől el az, hogy játszhat-e párosban is Párizsban Marozsán Fábián oldalán?
– Azon múlik, hogy felférünk-e a párostáblára. Meglehetősen bonyolult a pároskvalifikáció, de mindketten ott leszünk Párizsban, és ha lesz rá lehetőségünk, párosban is játszunk.

– Zavaró, hogy fűről ismét vissza kell majd állni salakra?
– Nem ideális beiktatni egy salakos versenyt a megszokott füves-kemény pályás ritmusba. De az, hogy újra a Roland Garros helyszínén lehetünk, nagyon jó, hiszen nem egy, csak erre az alkalomra épített pályáról van szó, hanem a világ legjobb minőségű salakpályáiról.