Aus. Open: nem volt valódi ellenfele Novak Djokovicsnak a tornán

Kevesekben volt kétség a döntőhöz közeledve afelől, hogy Novak Djokovics tízszeres Australian Open- és 22-szeres Grand Slam-győztesként hagyja el Melbourne-t január végén, bár a férfimezőny olyan hektikus volt az idei Australian Openen, mint amilyen a női szokott lenni a majortornákon. A világelső Carlos Alcaraz sérülés miatt el sem indult, a hazai kedvenc Nick Kyrgios térdében cisztát találtak alig néhány nappal a rajt előtt, pedig őt is esélyesnek tartották a szerb megszorongatására. A legmagasabban rangsorolt játékosok közül jó néhány elhullott a korai szakaszban, szinte sosem hallott nevű amerikai játékosok végeztek „nagytakarítást” a mezőnyben – akik talán az Egyesült Államok új aranygenerációját alkotják majd, a legjobb 32-be ugyanis nyolcan is bejutottak.

A címvédő Rafael Nadalt Mackenzie McDonald búcsúztatta a második fordulóban, a spanyol klasszis pedig a meccs után bejelentette, sérülés miatt hetekre kidőlt. Ugyancsak a 64 között esett ki a tavalyi Roland Garros elődöntőjében horrorbalesetet szenvedő, bokaszalag-szakadása után visszatérő Alexander Zverev, akit a szerencsés vesztesként főtáblára jutó Michael Mmoh győzött le; és nem járt jobban a tavaly két Grand Slam-döntőt játszó, második kiemelt Casper Ruud sem, akin Jenson Brooksby fogott ki. Óriásit ment a 22 éves Sebastian Korda, aki 29. kiemeltként a harmadik körben kiütötte az előző két évben is döntőt játszó, 2021-ben US Open-győztes Danyiil Medvegyevet. Korda a nyolcaddöntőben Hubert Hurkacznál is jobbnak bizonyult, a negyeddöntőt viszont csuklósérülése miatt feladta az orosz Karen Hacsanov ellen.

A skalpok után leginkább úgy feleződött az amerikaiak létszáma, hogy egymással kerültek össze. A negyeddöntőt egymás ellen vívó Ben Sheltonnak és Tommy Paulnak igazából kemény ellenfél sem jutott a korábbi játéknapokon, kettejük csatájából végül Paul jutott elődöntőbe, akin aztán simán átgázolt Djokovics. Meglepetés volt még a tavalyi U21-es ATP-világbajnokság egyik legerősebb játékosa, a 21 éves cseh Jirí Lehecka menetelése is, aki a horvát Borna Coricot, a brit Cameron Norrie-t és a kanadai Félix Auger-Aliassime-ot is megtréfálta, tovább csökkentve a szerb klasszis érdemi kihívóinak számát. Míg a leendő amerikai csillagok parádéztak, 8. kiemelt honfitársuk, Taylor Fritz nem élte túl a második kört, miután a szabadkártyás ausztrál Alexei Popyrin jobbnak bizonyult nála – Ben Shelton rögtön revansot is vett Fritz vereségéért, három szettben véget vetett a hazai kedvenc Grand Slam-szereplésének.

Mindeközben Novak Djokovics szépen menetelt az újabb bajnoki cím felé. Bár combhajlító izma megsérült a torna előtt, még arra is volt lehetősége – no meg idegei és megfelelően felkészült orvosi csapata –, hogy összeszedje magát, és maga mögött hagyja fájdalmait a megméretés előrehaladtával. Az Australian Open elején kicsit még érezni lehetett a játékán, hogy nem százszázalékos az állapota, ám az első fordulóban Roberto Carballésnak így is „odavágott” 6:0-val a harmadik szettben; bár a 64-es táblán elveszített egy játszmát a kvalifikációból érkező Enzo Couacaud ellen, a meccs végére kifárasztotta a franciát, és éppen azzal a határozottsággal zárta a találkozót, mint a megelőzőt. Ezután Grigor Dimitrovon volt a sor, hogy megszorongassa a 22. majortrófeájára hajtó 35 éves teniszezőt, ám ő is kudarcot vallott – noha ellene különösen látszott, hogy egészségi problémákkal küzd a szerb, ez is csak arra volt elég a bolgárnak, hogy kiharcoljon egy rövidítést, amelyet aztán elveszített. Innentől végképp semmi kétség sem maradt afelől, hogy a szerb zseni a fináléig menetel, fizikailag összeszedte magát, Alex de Minaurt gyakorlatilag a földbe döngölte. Hiába reménykedtek a Djokovicsot nem kedvelők, hogy majd Andrej Rubljov megszorongatja a negyeddöntőben, nekik is csalódniuk kellett. Paul sem volt igazán a pályán az elődöntőben, ha pontot szerzett, azt is többnyire annak köszönhette, hogy Djokovics a tőle megszokottnál kicsit szétszórtabban kezdte a találkozót.

Sztefanosz Cicipasz pedig hiába fogadkozott, hogy a 2021-ben elveszített Roland Garros-döntő után visszavág neki, a finálé első szettjében őt is állva hagyta a szerb, s bár a második játsz­mában labdája is volt az egyenlítéshez, a görög nem tudott élni a lehetőséggel. Így is ő volt az egyetlen, aki érdemben lépést tudott tartani a szerbbel, de mindkét rövidítést elveszítette. Újabb győzelme nyomán pedig olyan érzelmek törtek elő az immár 22-szeres Grand Slam-bajnok Novak Djokovicsból, hogy talán ő maga is meglepődött, nemhogy a rajongók: perceken keresztül zokogott a páholyában, miközben édesanyja és testvére ölelgette.

Rengeteg minden benne lehetett ebben az érzelemkitörésben. Például úgy tért vissza Melbourne-be, hogy tavaly hatalmas felhajtás mellett oltatlansága miatt kiutasították az országból, és utána nagyon nehezen talált magára. Aztán Rafael Nadal ellépett tőle a Grand Slam-győzelmek tekintetében, és a világelsőségét is elvesztette. Most viszont visszaszerezte, amit elbukott, hiszen amellett, hogy tizedik Australian Open-döntőjét is megnyerte, ráadásul az egész tornán egyetlen szettet veszített, majortrófeák számában befogta a spanyol klasszist, így vasárnap óta ő is rekordernek mondhatja magát – egyúttal hétfőtől ismét élre áll a nemzetközi rangsorban.

Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de vitathatatlan: mentálisan betonbiztos, és tenisztudásban is a mezőny fölé emelkedett. Sokkal jobb állapotban van fizikailag, mint Rafael Nadal, így meglehet, jócskán túl fogja szárnyalni riválisa eredményeit.