Davis-kupa: Piros Zsombort már a nagy játékosok sem nézik le

– Múlt csütörtökön azt mondta, az első Davis-kupa-mérkőzésére százszázalékos állapotban lehet. Még mindig reális ez a terv?

– Sőt, egyre biztosabban állíthatom, hogy így lesz – felelte a Nemzeti Sportnak szerda esti edzése után Piros Zsombor, a világranglistán 240. helyen álló játékosunk. – Nagyon gyorsan és jól sikerült az átállás a másik időzónára, mindannyian hamar hozzászoktunk a gyors pályához, nagyon jókat edzünk. Most szerdán éreztem először, hogy elértem a száz százalékot. Másfél szettet játszottunk Fucsovics Marcival, remekül éreztem magam, a játék összes eleme jobban megy a vártnál, magabiztos vagyok, és élvezem a teniszt. Jók a körülmények is, ha lesznek nézők, tét, és ott lesz De Minaur, még jobban felszívom magam. Nagyon bizakodva várom a pénteki napot, szép emlékeim vannak erről a földrészről. Szeretem a gyors pályát, De Minaurnak a lassú torinói borításon jóval több esélye lett volna ellenem – persze így is ő a favorit, de valamivel kevésbé kedvez neki a borítás.

– A korábbi hasfalhúzódása rendbe jött?
– Nemrég jutott eszembe, hogy egy hete teljesen rendben van. Két hete is volt már, amikor játszottam Forliban, akkor még ötszázaléknyi fájdalmat éreztem, de lekopogom, jelenleg egyáltalán nem fáj. Némi izomlázam van az edzések miatt, és be volt gyulladva a jobb középső ujjam. Betéptem a bőrt, emiatt nyilalló fájdalmat éreztem, begyulladt és bedagadt a körömágyam. Szerencsére a fizioterapeutánk megoldotta a problémát, ezzel sincs már gondom, fizikailag és mentálisan is készen állok, várom az erőpróbákat!

– Beszélne részletesebben a körülményekről?
– Nagyon kellemetlen, párás az idő, négy napja szakad az eső, nem is láttuk a napot... Félig fedett arénában edzünk, rendkívüli a meleg, mindannyian úgy megyünk le a pályáról, mintha letusoltunk volna, különösen Fajta Peti. Egyébként minden nagyon profi, ebben a stadionban rendezik a sydney-i ATP-tornát is, más kérdés, hogy a sok izzadás miatt minden pont után Rafael Nadalt idézően törülközünk...

– A csapat többi tagja is jó formában van?
– Marcinak be szokták kötni a lábujját, volt panasza, de szerencsére ő is teljesen rendbe jött, a szerdai játékából, a mozgásából azt szűrtem le, hasonlóan jó formában van, mint Dubaiban volt, sőt, talán annál is jobban megy neki a tenisz. A többiek, Marozsán Fábián, Valkusz Máté és Fajta Peti párosedzéseken vettek részt, jó volt nézni őket, tiszta erőből ütik a szervát, jól ritörnöznek, bármelyikük is áll össze Marcival, képesek lehetnek meglepetést szerezni, mert a páros alapvetően az ausztráloknak áll.

– Ha minden a tervek szerint alakul, pénteken Alex de Minaurral kezd. Mit tud róla?
– Régóta szeretnék játszani ellene, hasonló a stílusa, mint az enyém, ebből a szempontból felmérhetem, hogy állok a világelithez képest. Imádok a Davis-kupában szerepelni, jobban, mint egy átlagos teniszező, ezekért a pillanatokért megéri dolgozni. Marcival arról beszéltünk, hogy De Minaur iszonyú kellemetlen rivális, nem fárad el, nem ront, nem lehet neki nyerőt ütni, a lapos fonákjai után ő támad le, tehát nehéz fogást találni rajta. Az egyik legjobb kemény pályás játékos, négy 250-est is nyert ezen a borításon. A szervája kicsivel jobb az enyémnél, a fonákja sokkal stabilabb és keményebb, a röptéje is jobb, elég ügyesen mozog a hálónál, viszont nekem nagyobb a tenyeresem, ez lehet a fegyverem. Alapvetően mindketten jól mozgunk, csúszkálunk, elérünk mindent, de úgy nem nyerhetek, ha belemegyek hatvanütéses labdamenetekbe, mert tüdővel nem fogom bírni. Kockázatos teniszt kell bemutatnom, nagyobb ritörnökkel, többször felmenni a hálóhoz, ez utóbbit az idén már beépítettem a játékomba, és működtek is a challengereken. Dolgozunk rajta, hogy fizikailag is bírjam a hosszú meccseket, ezen a téren is javul a helyzet. Hasonlóan kell teniszeznem, mint tavaly Pozsonyban, erősebbeket, laposabbakat kell ütnöm, ez jól is ment az edzéseken itt Ausztráliában.

– Hogy számol, szombaton Alexei Popyrinnal vagy Thanasi Kokkinakisszal játszhat?
– Popyrin eszembe sem jutott. Kokkinakis van jobb formában, persze a döntés Lleyton Hewitt kapitány kezében van, de kilencven százalék, hogy őt választja. Nagyon erős a szervája, kemény a tenyerese, a fonákja viszont kissé kyrgiosos: stabil, de inkább csak pajzsként használja, és visszaüti vele a labdákat. A tenyerese és a szervája az ATP 250-es tornán Adelaide-ben nagyon működött, John Isnert és Marin Cilicet is legyőzte vele, és tornát nyert. Szerintem sebezhetőbb De Minaurnál, mert rosszabb napjain elütögeti a labdát, nem annyira stabil, mint a világklasszis csapattársa. Fucsónak és nekem is foghatóbb meccs a Kokkinakis elleni, ugyanakkor De Minaurral szemben sem kell minket temetni.

– Van rá esély, hogy a torinói párharchoz hasonlóan szerepet kapjon párosban?
– Ki kell mondanom, egyszerűen nem a párosra születtem. Torinóban tök jól helytálltam Fábián mellett, de nemigen szoktam gyakorolni ezt a műfajt, versenyen is csak azért indulok, hogy a ritörnt és a szervát éles szituációban gyakorolhassam, az első körös egyénim előtt beüssem magam. Ha oda kellene állni ismét, odaállnék, és küzdenék, közepes szintű teljesítményre képes is volnék, ám a magyar csapatnak jobb, ha nem én párosozom. Egyéniben ugyanakkor Marci után most én vagyok a legjobb formában, ez az év jobban kezdődött, mint korábban bármelyik, szóval remekül érzem magam.

– Novemberben, a Davis-kupa világdöntőjében legyőzte John Millmant és Marin Cilicet is. Kellő önbizalmat ad ahhoz, hogy idegenben is felülmúlja bármelyik ausztrált?
– Igen, nagyon jól jött nekem ez a néhány győzelem Torinóban, mentálisan hatalmas löketet adott. Nem úgy állok már ki a pályára, hogy egy kissrác vagyok, aki próbálkozik. Már nem néznek le annyira a nagy játékosok sem, ezt igyekszem az előnyömre fordítani. Bár mindig nem nyerhetek, nem érhetek el bravúrt, azt már elvárom magamtól minden esetben, hogy jó meccset játsszak.

– Lát esélyt a továbbjutásra, reális lehet ez a nagy bravúr?
– Abszolút látok, őszintén azt gondolom, harminc-harmincöt százaléknyi sanszunk van rá, hogy megnyerjük ezt a találkozót. Jó formában vagyunk, tehát összejöhet.

– Edzője, Noszály Sándor szokott mesélni az 1995-ös magyar–ausztrál összecsapásról?
– Szokott, néhányszor most is szóba jött. Akkor talán a borítás és a hazai pálya növelte a válogatott esélyeit, ezúttal még annyi esélyünk sincs, mint amennyi Sasáéknak volt huszonhét éve. De mindig mondja, nekik sem volt sok reményük, kéri, hogy higgyünk magunkban, mert bármi lehetséges, nekik is két kezük és két lábuk van. Láttuk edzeni az ausztrálokat, tempóban sincs hatalmas különbség. Ha hiszünk benne, sikerülhet a győzelem, ami azért is lenne fantasztikus, mert utána nagyon jó érzés tölthet el minket, hiszen erősebb csapatot múltunk felül.