Én sem értem – Klein Ron jegyzete

„Csak azt nem értem, miért nem tudunk örülni annak, hogy a világ egyik legjelentősebb sportágának egyik szakágában egy magyar sportoló a legjobbak közé tartozik?”

Nagyjából ötven perce faggattam Babos Csabát, a párosban újdonsült Roland Garros-győztes Tímea édesapját kellemes és kevésbé kellemes emlékekről, amikor visszakérdezett – nem tudtam válaszolni, mert én sem értem.

A magabiztosan megnyert párizsi döntő után olvastam hozzászólásokat, amelyek a nézők hiányával foglalkoznak, de ha az döntené el egy mérkőzés jelentőségét, hogy a franciák hányan mennek ki, Roger Federer és Rafael Nadal kínosan érezhetné magát, mert kezdéskor jóindulattal is fél ház volt a centerpályán. Tudom, néhányan a páros komolytalanságáról írtak… Vasárnap, Babosék döntője után Temesvári Andreával beszélgettem, aki 33 évvel ezelőtt nyert Párizsban Martina Navratilovával, de még mindig határtalan örömmel emlékezett vissza arra a sikerre. Látom, néha érthetetlen ellenszenvvel követelik a soproni lány visszavonulását, pedig ő speciel nem közpénzből, hanem a saját, versenyeken összekeresett jövedelméből utazza körbe a világot. Tanácsokkal is ellátják, mondván, egyesben ne lépjen pályára többé, miközben ebben a műfajban 2012 óta minden évben a legjobb száz között fejezte be a szezont a világranglistán, és az idén is van még hátra öt hónap, azaz néhány jó versennyel visszakerülhet oda. Néha úgy fitymálják le az eredményeit, mintha tobzódnánk Grand Slam-bajnokokban, pedig Asbóth József, Körmöczy Zsuzsa, Taróczy Balázs és Temesvári Andrea után ő az ötödik győztes a magyar tenisztörténelemben, világelsőnk meg még sohasem volt. Irigylik a 26 éves korára megkeresett 6.4 millió dollárt, tehát 1.8 milliárd forintot, miközben minden egyes centért megküzdött a pályán.

Ettől még igaz, hogy a nyilatkozatai nem mindig voltak szerencsések; olykor csúnyán beszél a pályán, negatív a testbeszéde; az egyes a fontosabb műfaj, és ott az elmúlt hónapokban gyengébben szerepelt – de kérdezem, mindezt nem feledteti a tény, hogy az előző három Grand Slam-tornán láthattunk magyar teniszezőt döntőben játszani; az őt jól ismerő francia társa azt fejtegette a sajtótájékoztatón, hogy Tímea csodálatos ember; a nagy győzelem után a párizsi közönséget is elvarázsolta, hogy három nyelven mondott köszönetet a szurkolásért?

Szerintem igen, feledteti.

De Babos Csaba kérdésére még mindig nem tudom a választ.