Folytassa, Federer! – S. Tóth János jegyzete

Ájultan lelkendező kommentek árasztották el percek alatt a világhálót azt követően, hogy Roger Federer pénteken a wimbledoni teniszbajnokság férfi egyesének elődöntőjében legyőzte Rafa Nadalt. A hússzoros Grand Slam-győztes méltatóinak többsége nem mulasztotta el felemlegetni, hogy a svájci 37 esztendősen vívhat – karrierje során immár tizenkettedik alkalommal – döntőt a sportág angliai szentélyében. S valóban: a bázeli augusztus 8-án tölti be a harmincnyolcat, azaz tényleg kinőtt a tiniéveiből, de azért manapság ez már nem az a kor, midőn ágyban, párnák közt kellene várni, amíg a révész átevez velünk a Sztüx folyón.

Sőt, nemcsak manapság.

Mert bár valóban akadtak korszakai a sportnak, amikor a 30 éves futballistát nyugdíjba küldték, akár ereje teljében is, a 18 esztendős tornásznak megköszönték a közreműködést, és a hasonló korú úszót kiparancsolták a medencéből, azért már a múlt század első felében sem csak a húszéveseké volt a világ. Minden idők legidősebb olimpiai bajnoka, a svéd Oscar Swahn később, az 1920-as antwerpeni nyári játékokon 72 évesen és 281 naposan lett ezüstérmes a kétlövetű futó szarvas célra versenyszámban. Ugyancsak 72 esztendősen végzett a negyedik helyen a berlini olimpián díjlovas honfitársunk, az Osztrák–Magyar Monarchia területén született, osztrák színekben induló szentmiklósi és óvári Pongrácz Artúr tábornok. De a sérülésveszélyesebb sportágakban is van számos csodabogárként elkönyvelt figura, mint a hokis Gordie Howe, aki 1980-ban, 52 évesen és 11 naposan még jégen volt az NHL-ben. S hogy ne repüljünk vissza ennyire az időben, itt van az amerikai futball legendája, Tom Brady, akinek visszavonulásával kapcsolatosan évek óta megy a tippelgetés, ám a hatszoros NFL-aranygyűrűs „a kutya ugat, a karaván halad” mottó jegyében 41 évesen javában készül huszadik profi idényére.

S ha már Brady. A New England Patriots irányítója a tipikus esete annak, hogy a hosszú pályafutás titka nem elsősorban a szerencse – persze az is elkel –, sokkal inkább a tudatos táplálkozás és életmód, valamint a személyre szabott edzésmunka. S Federer is príma példa arra, miként lehet átgondolt szakmai döntésekkel (is) meghosszabbítani egy karriert. Bár az idei párizsi nyílt bajnokságon éppen Nadallal elődöntőzött, előtte két éven át kihagyta a salakpályás idényt. Noha ezen a borításon nőtt fel, tudott távol maradni, hogy kipihenten, tökéletesen felkészülten vághasson neki a füves pályás szezonnak. Választása nem volt meglepő: a négy GS-viadal közül a legtöbbször, nyolc alkalommal Wimbledonban lett egyéni bajnok. S Federer, mint oly sok veterán, nem csupán biológiai csoda, egyúttal példakép is, márpedig ikonokra minden korban nagy szükség van – kiváltképp érvényes ez a mai, súlyosan értékzavaros világunkra. Úgyhogy: hajrá, Roger, folytassa, Federer!

Egyébként meg bármennyire megmosolyogják is az ezt mantrázókat, bizony mindenki annyi idős, amennyinek érzi magát. Csak az a fránya derék, csak az ne fájna reggelente, ébredés után…