Tenisz: a kommunikáció hiánya zavarja Valkuszt

– Miért utazott haza Torinóból?
– Fájt a bánásmód – felelte a világranglistán 433., 23 esztendős Valkusz Máté, akinek helyére Nagy Péter került be a magyar válogatott Davis-kupa-világdöntőben szereplő keretébe. – Nagyon rossz volt az utolsó pillanatban kimaradni, ráadásul Köves Gábor szövetségi kapitány meg sem várta, hogy megtudja, hogyan érzem magam, mennyire fáj a vállam, eldöntötte, kihagy a csapatból. Ennek így kellett lennie, nem sértődtem meg, és a kapitányt sem szeretném megsérteni. Leginkább a kommunikáció hiánya zavar. Felvetettük, hogy szervezünk egy edzőmeccset és egy szervaedzést is, amelyeken Gábor megnézhetett volna, de miután kimentünk Olaszországba, egy edzésemet sem látta, Fucsovics Marcival és Piros Zsomborral foglalkozott a fő pályán, míg mi a másikon dolgoztunk a többi edzővel.

– Miért Nagy Péter lett végül a keret tagja?
– Az ITF-től kapott pénzjutalom elosztását a játékosoknak kellett megbeszélniük egymással. Nagy Peti úgy érezte, ha Marozsán Fábiánnak, Zsombornak és nekem jár bizonyos összeg, ő is megérdemli, mert az elmúlt években sokat tett a válogatottért. A véleményünk az volt, persze, megérdemli azt a 3.5 százalékot, amit mi is kapunk, mindenki belement ebbe. A kérdés az volt, kinek a pénzéből kapja meg a 15 ezer dollárt. Hárman azon az állásponton voltunk, hogy az első és második játékos, vagyis Fucsovics Márton és Balázs Attila 89 százalékából jöjjön le az összeg, de azóta már kiszivárgott az az e-mail, amelyből kiderül, Marci és Ati Nagy Petit szerette volna a keretben tudni. Ebben az esetben nem nekik kellett volna összedobniuk a pénzt, hanem alanyi jogon járt volna neki, de hogy ez bármilyen szerepet játszott volna abban, ami velem történt, arra nincs bizonyítékom, csupán feltételezésekre hagyatkozhatok. Nem vagyok mérges, mert nem velem akartak kiszúrni a srácok, hanem saját magukat akarták jobb helyzetbe hozni, csak éppen én voltam a legsebezhetőbb, mert én voltam a legrosszabb formában.

– Köves Gábor ön mellett állt?
– Igen, de nem tudott mit tenni, hiszen azt hallottam, Marci jelezte, hogy Petivel szeretne párosozni. Gábor kitalálta, hogy összeszed ötezer dollárnyi fájdalomdíjat nekem, ami ezer dollárt jelentett volna mindenkinek a pénzdíjából. Először ugyan nem, később mégis mindenki beleegyezett ebbe. Nem esett jól, hogy a saját csapattársaim közül néhányan nem akartak belemenni, én nagyon szívesen adtam volna bárkinek. Ezek után, és hogy kitettek a keretből, nem volt kedvem ott maradni Torinóban szurkolni, jöttem haza az első géppel másnap. A teniszszövetséggel egyeztettem, semmi következménye sem lesz a lépésemnek. Tényleg nem akarok senkit megbántani, elfogadom, hogy így alakult, legközelebb teszek azért, hogy ne így legyen!

– Tényleg nem tudott rendesen szerválni?
– A német orvosom beinjekciózta a vállamat, ezért pihentetni szerettem volna keddig vagy szerdáig. A Davis-kupa utáni hétfőn már a maximumon edzettem, nagyon magas szinten volt a szervám és az alapütéseim is. Lehet, hogy Gábor nem így véli, de nem látott eleget, és azt gondolom, ha nem is egyéniben – mert volt három, nálam jobb eredményekkel rendelkező játékos –, párosban valamelyik párharcban kettő nullánál vagy nulla kettőnél betehetett volna a csapatba. Hiába utazott ki összesen nyolc teniszező, háromtagú együttest képzelt el. És ha engem kivesz, még mindig inkább berakhatta volna Fajta Pétert, aki 220-szal szervál, jól ritörnözik, remekül röptézik... Vagyis nem a játéktudás döntött.

– Mi fájt önnek leginkább?
– Nincs bennem harag, nem bántott meg senki, az viszont hatalmas csalódás, amit velem tettek, hogy ennyire lehet hatni egy szövetségi kapitányra, akinek döntéseket kell hoznia. Jobb kommunikációval talán más lett volna, ha a kapitány az esemény előtt egy héttel már képben van az egészségi állapotomat illetően, és akkor megmondja, Máté, nem tudlak elvinni... Megköszönöm a lehetőséget és edzek tovább, de hogy a nevezés lezárása előtt tíz perccel tesznek ki a keretből, azt nem fogadom el. Fel is ajánlottam volna a pénzemet Nagy Petinek, ha felvonulhattam volna kétszer a csapattal.

– Pontosan mi a probléma a vállával?
– Jelenleg százszázalékos vagyok, és elkezdtem az alapozást. A rotátorköpenyem volt begyulladva, meglazult a labrum nevű porc. A hazai doktorok mindenképpen műtétet javasoltak, de az hat hónapnyi kihagyást jelentene. A németországi orvosom, aki korábban bármit helyrerakott, egy-két alkalommal kezelt, hogy tudjak játszani a sérülésemmel. Ez a kezelés eléggé drága, de megéri, jelenleg bomba formában vagyok, edzettem Marozsán Fábival, aki nem győzött csodálkozni, hogy a sok kihagyás után milyen magas szinten teniszezem.

– Beszélt a Davis-kupa-döntő óta a többi csapattársával?
– Fábival és Zsombival egyébként is szoktunk, velük sokszor edzek együtt, a többiekkel nem nagyon tartom a kapcsolatot, Marcival alkalmanként edzegetünk.

– Ha hívják az ausztrálok elleni párharc keretébe, igent mond?
– Nem is lehet kérdés. Semmi okom sem lenne visszautasítani a meghívást, szó nélkül megyek, ismét csak azt tudom mondani, senkire sem haragszom. Egyszerűen csalódott vagyok, hogy amatőr módon bántak velem, sms-ben értesítették az egyik edzőt arról, hogy nem vagyok kerettag, velem meg este nyolckor közölték személyesen...

– Gondolkodott már azon, miért sújtja ennyi sérülés és betegség?
– Feltételezi az ember, hogy pszichés tényezők is közrejátszanak, ha valaki annyit sérült, mint én. Pszichológushoz is járok, de nem tudjuk az okát ennek az egésznek, lehetséges, hogy minden sérülés más miatt van, például egyszer tényleg rosszul lépsz... Mélyebbre senki sem tud látni.

– Mit tervez 2022-re?
– Rengeteg challengertornán indulnék, mert másképpen nem lehet felfelé haladni. Elvileg növelik a future-tornák pontszámát is, ezért egy-kettőn részt vennék, de a fő célom, hogy minél hamarabb challengerfőtáblákon szerepelhessek, onnan meg elérjem év végére a Grand Slam-kvalifikációt, vagyis felzárkózzak a világranglista 220. helye környékére. Persze fel lehet gyorsítani a folyamatot, ha nagyot dobbantok egy challengeren vagy akár ATP-tornán.