Tenisz: Megértem, hogy most a biztonság az első – Fucsovics Márton

– Milyen a melbourne-i karanténélet?
– Nehéz – vágta rá a Nemzeti Sport megkeresésére Fucsovics Márton. – Így még sohasem voltam bezárva, négy napig ki sem léphettünk edzőmmel, Jancsó Miklóssal a szobából, kedden edzettünk először a szabadban.

– Ha kimehettek, az azt jelenti, hogy nem azonosítottak koronavírus-fertőzöttet azon a járaton, amellyel érkeztek, ugye?
– Így van, az utazással minden rendben volt, és mivel nem találtak beteget a mi gépünkön, kimehetünk napi öt órára. De ezt is úgy kell érteni, hogy csak a teniszkomplexumba, egyébként teljesen el vagyunk zárva az ausztrál lakosságtól.

– Miért csak kedden gyakorolhattak a szabadban először, ha nem volt beteg a repülőn?
– Előzetesen azt mondták a szervezők, hogy megérkezünk az országba, elvégeznek egy újabb koronavírustesztet, másnap pedig már edzhetünk is. Nos, mi pénteken landoltunk, ám rögtön az a hír fogadott bennünket, hogy csak vasárnap lehet elhagyni a szobákat. Azért tolták el egy nappal a kezdést, mert ugye fertőzötteket találtak a gépeken, és várták az újabb vizsgálatok eredményét. Hétfőn végül a közlekedés megszervezésével akadt probléma, ezért csak délutántól engedték ki a játékosokat.

– Milyen volt kedden a friss levegőn ütögetni?
– Nagyszerű! Legutóbb egy héttel ezelőtt edzettem otthon, szóval furcsa volt, de jó érzés kint lenni a szabadban, érezni a napsütést. Egyébként rendkívüli a szigor, végig ott van velünk egy őr, elkísér bennünket mindenhová. Napi öt órát tölthetünk a szállodai szobánkon kívül, minden percre pontosan be van osztva, ahogyan az is, mit szabad és mit nem.

– Mi az, amit nem szabad, pedig szükség lenne rá?
– Tilos például kinyitni a szállodai szobánk ajtaját. Mivel az ablakaink nem nyithatók, jólesne néha, hogy bejöjjön egy kis levegő, ám a szabályzat nem engedi meg. És én még nyugodtan mondhatom, hogy a szerencsésebbek közé tartozom, mert néhány órára kiengednek.

– A szállodai szoba milyen?
– Közepes méretű. Abból a szempontból is jól jártam, hogy Mikivel egy szobában lehetek, míg sokan külön vannak az edzőjüktől – akik két hétig szigorú karanténban maradnak, ennyi ideig nem találkoznak emberrel, nem beszélgethetnek személyesen senkivel. Pokolian nehéz lehet. Mi azért jól érezzük itt magunkat, sorozatokat, filmeket, NBA- és NFL-mérkőzéseket nézünk, dumálunk.

– Tele a Twitter és az Instagram videókkal, amelyek azt mutatják, a teniszezők milyen leleményesen alakítják át a szállodai szobájukat edzőteremmé: az ágy matracának, a párnáknak, a szekrény oldalának vagy az ablaknak ütögetik a labdát. Önöknél is volt átalakítás?
– Ilyen azért nem, viszont mindennap edzettünk. Amíg nem mozdulhattunk ki, erősítettünk, ugró- és gumiköteleket használtunk, tehát amennyire ekkora területen meg lehet oldani a mozgást, azt megtettük, hogy formában maradjak. De ez azért nem ugyanaz, mint kint gyakorolni, és emiatt az átállás az új időzónára is sokkal nehezebben megy. Normális esetben napközben edzünk, elfáradok, aztán alszom egy nagyot – így viszont, hogy egész nap a szobában vagyunk, olykor napközben is lepihenek, emiatt éjjel nehezen alszom. Bízom benne, hogy a rendes tréningek segítenek. Ugye előbb voltunk edzeni, és most érzem is, hogy álmos vagyok.

– Az ausztrál televíziókat, újságokat figyelve úgy tűnik, kialakult egy ellentét a helyiek és a sportolók között, mert sokan azt mondják, ha az első forduló vesztesének is jár százezer ausztrál dollár egy világjárvány alatt, akkor ne panaszkodjon két hét karantén miatt. Ön mit gondol erről?
– Én úgy hiszem, egész jól tudok alkalmazkodni mindenhez az életben, így ezekhez a körülményekhez is, megpróbálom kihozni belőlük a maximumot. Nyilván nem fogom elhallgatni, hogy mi a helyzet itt, mennyire szigorúak a szabályok, ám maximálisan megértem, hogy most a biztonság az első. Tényleg nem akarok panaszkodni, de azért nagyon várom már a végét: elvileg két hét után szabadon mozoghatunk a városban, ahol az éttermek is nyitva vannak…

– Várja, mint a karácsonyt?
– Nagyjából úgy, igen.

– Most, hogy napi öt órára szabad ember, miként alakul a felkészülése? Arról is sok videó kering, hogy a teniszezők szinte kiskutyaként várják a szobájukban a biztonsági őr kopogását.
– Ez igaz, megvan az időbeosztásunk, és kopognak, ha indulhatunk. Készen kell állni, nincs olyan, hogy legyenek kedvesek még öt percet várni. Ahogy megérkezünk a komplexumba, egyből kimegyünk a pályára teniszezni, amire összesen két óránk jut. Sokan azt csinálják, köztük én is, hogy már a szobában bemelegítünk – a pályán ezzel ne menjen az idő.

– Legalább a kopogásban nem szenvednek hiányt: amikor az ételt az ajtó elé teszik, edzés előtt…
– Igen, sőt… Előzetesen arról volt szó, hogy kétnaponta tesztelnek minket, erre eddig mindennap jöttek, akkor is kopognak, aztán ki kell menni az ajtó elé, hogy levegyék a mintát.

– Mivel nincs lehetőség naponta váltogatni az edzőpartnereket, kivel gyakorol?
– Az első héten az olasz Stefano Travagliával – nagyon jóban vagyunk, sok torna előtt edzettünk már –, a második héten az amerikai Frances Tiafoe-val és az ausztrál Alexei Popyrinnal. Február elsejétől az egyik melbourne-i előversenyen lépek pályára.

– Szintén nagy vitát eredményezett az elmúlt napokban, hogy a férfi és női top három Adelaide-ben karanténozik, jobb körülmények között – a szerb Novak Djokovics például az erkélyen napozott, amire a melbourne-i hotelekben nincs lehetőség.
– Hallottam, hogy egyesek dühösek emiatt, én viszont úgy gondolom, hogy akik Adelaide-be kerültek, megérdemlik, hogy velük kicsit másképpen bánjanak. Nem tudom pontosan, milyen körülmények között laknak, edzenek ott, én is csak annyit láttam, hogy Djokovics napozott az erkélyen, amire nekünk nincs lehetőségünk. De ez belefér. Egyébként Melbourne-ben van például a német Alexander Zverev és a svájci Stan Wawrinka is, ha jól tudom, tehát itt is karanténoznak topjátékosok.