Ünneplik és imádják – Novak Djokovics vigaszt és dicsőséget hozott Szerbiának

Biztosan nagyon sokan ismerik azt a festményt, amely Banjicában, Belgrád külvárosi, lakótelepek uralta negyedében található. Az alkotás Novak Djokovicsot ábrázolja „Istenbe vetett hittel” felirattal az egyik paneltömbház falán, amelyre a kis Nole 11-12 éves korában püfölte a labdát, miközben Szerbiát bombázták a NATO-gépek. Djokovics Banjicában, Vladimir nagyapja otthonában vészelte át a nehéz hónapokat, és akkor még sejteni sem lehetett, hogy ez a fiú egyszer hazája legfényesebben ragyogó csillaga lesz, akit például első, 2011-es wimbledoni diadala után több százezren ünnepelnek a szerb főváros központjában. Nem véletlenül hangsúlyozta akkor a most már 22-szeres Grand Slam-győztes, hogy csak a szerbek tudnak így bulizni – tűzijáték, rock- és népzenei koncertek tarkították a valóban hihetetlen fiesztát. Honfitársai iránta érzett rajongása azóta sem csökkent: januárban megszerzett 22. majortrófeája után szintén hetedhét országra szóló ünnepségen vehettek részt az önfeledt rajongók Djokovics belgrádi étterme előtt, hogy aztán a zárt körű fogadáson a világklasszis játékos megcsillogtassa az énektudását is.

Odahaza az sem ingatta meg a belé vetett bizalmat, hogy nem oltatta be magát a koronavírus elleni vakcinával, emiatt megalázó procedúrán esett át, s végül nem vehetett részt a 2022-es Australian Openen. A világ más részein sokkal kevésbé voltak megengedők vele szemben, a Covid19 terjedésével sikeresen harcoló ausztrálok körében addig fantasztikus sikerei és ragyogó teljesítménye miatt rendkívül népszerű Djokovics a kritikák kereszttüzébe került, idén viszont újabb elsöprő győzelemmel mutatta meg, hogy Melbourne-ben nincs nála rátermettebb teniszező. Szerbiában inkább mártír lett minden idők egyik legjobb játékosából, amire, valljuk be, rásegített az ausztrál hatóságok és hivatalos személyek ellentmondásos kommunikációja, viselkedése is. Tegyük hozzá, Djokovics már 2020 nyarán kifejezésre juttatta, hogy a koronavírus-járvány különösebben nem „hatja meg”. Adria Tour néven olyan körversenyt szervezett, amelyen a nemzetközi teniszmezőny színe-java (így ő maga is) megfertőződött a betegséggel. Annak következtében is, hogy a szerb ikon hatalmas partit tartott egy belgrádi éjszakai klubban, ahol több játékos is félmeztelenül táncolt, figyelmen kívül hagyva a távolságtartás követelményeit. Emellett az eseményeken a nézőszámot sem korlátozták, ami nyilván „megágyazott” a vírus további terjedésének.

Nemzetközi megítélését súlyosan kikezdte az a szintén 2020-as eset is, amikor a US Openen a spanyol Pablo Carreno Busta elleni találkozóján az első játszma végén önmagáról megfeledkezve elütötte a labdát, amely torkon találta az egyik vonalbírót, emiatt Djokovicsot leléptették. Ennek ellenére egy évvel később a New York-i közönség Novak mögé állt, amikor az orosz Danyiil Medvegyev ellen a 21. Grand Slam-győzelméért és az egyedüli rekorder pozíciójáért hajtott. Ez nagyon meghatotta Djokovicsot, hiszen a világ legtöbb helyszínén általában aktuális riválisának szurkolnak, azonban az amerikai közönség szeretett volna sporttörténelmet látni – hősünk elsírta magát a mérkőzés vége felé, amelyen egyébként nem volt esélye a sikerre.

„Novak egyenlő Szerbiával és Szerbia egyenlő Novakkal. Ha Novakot tapossák, Szerbiát és a szerb népet tapossák” – jelentette ki egy tavaly januári megmozduláson Szrdjan Djokovics, a sztár édesapja, aki minden követ megmozgat a fiáért – még ha néha el is követett visszatetszést keltő tetteket. És igen, Szerbiára valóban jellemző, hogy legjobb egyéni sportolói szereplését az országgal azonosítja, vagyis ha bántanak közülük valakit, akkor bizony a szerbek mindegyikét bántják – a nemzeti identitás e fajta megnyilvánulása átok és áldás is lehet egyben. Ahhoz nem férhet kétség, a pusztító milosevicsi nacionalizmus és a NATO-bombázás sújtotta szerbeket minden megkérdőjelezhető cselekedete ellenére pozitív színben tünteti fel Djokovics, aki a tehetség, a tudatosság és az akaraterő tökéletes egyvelegét hordozza magában.

A balkáni szeretethullám megnyilvánulásának következő állomása az előző két esztendővel ellentétben áprilisban nem Belgrádban lesz, hanem Banja Lukában. Djokovics szerb fővárosban található teniszkomplexumát felújítják, hogy 500-as ATP-versenyeknek is otthont adhasson, emiatt idén át kellett helyezni a 250-es tornát máshová – az esemény Bosznia-Hercegovinában is biztos sikerrel és igazi őrülettel kecsegtet. Azt talán hozzá sem kell tennünk, hogy a szervezéssel kapcsolatban voltak vitás kérdések, a projektet nagyon gyorsan tető alá kellett hozni, emiatt a közbeszerzési eljárások szabályait is meglehetősen szabadon értelmezték a kritikus hangok szerint.

Ha Novak Djokovics bármikor úgy döntene, pályafutása befejeztével politikai pályára lépne hazájában, egészen biztosan nem lehetne gátat szabni törekvéseinek. A földkerekségen mindenhol ismerik őt, letette már a névjegyét, és a pályán mutatott magatartására tekintettel egyértelmű, hogy határozott, kemény tárgyalópartnere lenne a legjelentősebb nemzetek vezetőinek is. Összesen 11 nyelven képes megértetni magát, öt nyelven folyékonyan beszél, rendkívül intelligens ember, szóval ne lepődjenek meg, ha egyszer ő lesz majd Szerbia első embere...

(A következő részben: Milyen hatással voltak Nole személyiségére, játékára az edzői?)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. március 25-i lapszámában jelent meg.)