Tokió 2020: „Ez a csapat sokra van hivatva” – a kapitány a női kardozókról

– Már Dél-Korea bűvöletében telnek a mindennapjaik?
– Természetesen könnyebbség – már ha az olimpia kapcsán lehet ezt a szót használni –, hogy látjuk előre az ágat, és kiemelten lehet készülni az első ellenfélre – válaszolta Gárdos Gábor, a női kardcsapat vezetőedzője. – Tokióban Dél-Korea vár ránk a negyeddöntőben, fokozottan készülünk a párharcra, s ha túljutunk az ázsiaiakon, kétszer vívhatunk éremért. Az meg azért... Na, ne kiabáljunk el semmit, mondjuk inkább azt, hogy a négy között már bármi megtörténhet.

– Elárulom, olimpiai felvezetésünkben leginkább babonából szerepel a női kardcsapat a pontszerzésre esélyesek között...
– Nagyon helyesen, hiszen rendkívül fiatal a válogatott. Csak Márton Anna szerepelt korábban olimpián, a többiek első bálozók lesznek, mégsem túlzás kijelenteni, hogy ez a csapat sokra van hivatva. A tokiói kvóta megszerzése talán nehezebb volt, mint július végén az éremszerzés lenne – ha sikerül, hatalmas eredményt érnének el a lányok. Viszont három év múlva már biztosan nem ebbe a kategóriá­ba kell sorolni a csapatot: Párizsban nem pontszerzésre, hanem éremre esélyes lesz, s ugyanígy vélekedem a következő esztendők világbajnokságairól is.

– Vissza Dél-Koreára: a statisztika kifejezetten reményt keltő.
– Ezzel sem tudok vitatkozni. Az elmúlt négy évben négyszer találkoztunk a dél-koreaiakkal, egyszer ők nyertek 45–44-re, egyszer pedig mi, aztán a kvalifikációs időszakban kétszer is szembe jöttek velünk, mi meg mindkétszer legyőztük őket – ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy mi vagyunk az esélyesek. Az említett sikerekhez is nagy bravúrokra volt szükség tőlünk.

– Akkor másként kérdezek: a tokiói nyolc csapatból melyik mondhatja el magáról, hogy két top tízes kardozója van?
– Például az amerikai.

– Valóban, náluk van a ranglista hatodik és kilencedik helyezettje – nálunk meg az ötödik és hetedik Márton Anna és Pusztai Liza személyében.
– Ez is igaz, valóban erősnek tűnik a csapatunk, jó is lenne, ha meglepnénk a dél-koreaiakat, ám ehhez az kell, hogy mindenki rendben legyen.

– Most nincs?
– Apróbb gondjaink vannak, de dolgozunk folyamatosan. A héten Budapesten edzünk, majd a lányok kapnak egy rövidke, mindössze háromnapos pihenőt, aztán június huszonnyolcadikától bezárkózunk: burokban készülünk. Próbálom hozzászoktatni a csapatot ahhoz, ami Tokióban vár rá, ami azt jelenti, hogy a versenyzőket hétvégére sem engedem haza. Remélhetőleg a férfi kardcsapattal együtt készülhetünk, aztán a teljes vívódelegáció július tizenötödikén útnak indul Tokióba.