Ötvenjenes fagylalt gólonként – így lett aranycipős Tokióban Bene

Nehezen indult az 1964-es olimpia a magyar labdarúgó-válogatottnak, Marokkó ellen csak 2:0-ra vezettek Lakat Károly fiai. Kaptak is egy hangos fejmosást a szünetben, a vége 6:0 lett, Bene Ferenc szerezte mind a hat gólunkat, ez azóta is méretes olimpiai rekord. Egy kivétellel minden magyarral madarat lehetett volna fogatni a lefújáskor, csak a kapus, Gelei József volt elégedetlen.

Ki nem találnák, miért!

„Nagy kunszt, az én kontómra! Gólonként egy ötvenjenes fagylaltot ígértem neki. Erre lő egy hatost. Ilyen az én formám” – idézi Geleit Ardai Aladár és Peterdi Pál a tokiói olimpiáról szóló könyvében.

Bene nagyon szerette a fagylaltot, mert 12 góllal lett a torna gólkirálya, a magyar válogatott természetesen aranyérmet szerzett.

Ismert anekdota Kő András és Török Péter A magyar futball anekdotakincse c. könyvéből, de nem tudjuk magunkban tartani: Lakat Károly nagyon sok kritikát kapott korábban Bene miatt. „Csak ez a Bene Ferenc. Ne vicceljen már! Ön sokkal jobb edző annál, hogy ne lássa: ez a gyerek semmi egyebet nem tud, mint gólt rúgni…” – fakadt ki egy elnökségi tag, de a mester fel sem vette a nagy tudású szakértő mérgezett nyilait: „Kérem, én annyira igénytelen vagyok, hogy Benétől ennyivel is beérem”.

Nem kérdés, mi tűnt el hamarabb a magyar futballból, a zsenialitás vagy a rosszindulat, de az is biztos: jó lenne sok újabb ilyen „igénytelen” tokiói aranyérmes…

Az elődöntőre már csak négy gombóc jutott

Színes felvételek az olimpiai futballdöntőről, 12:07-től