A norvég Kristian Blummenfelt nyerte a férfi triatlon egyéni versenyét, de az igazi hős nekünk nem ő, hanem a két magyar fiú, a 29.-nek beérő Tóth Tamás és mindenekfelett Bicsák Bence, aki gyakorlatilag a sétára is alkalmatlan térddel a 7. lett, ami egészségesen is bravúros teljesítménynek számítana. Így meg pláne!
Ki korán kel, aranyat lel alapon a helyi idő szerint hétfő hajnali 6.30-kor kezdődő férfi egyes triatlonversenyen életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak, és piszkosul büszkék! Két fiunk, Bicsák Bence és Tóth Tamás is hányattatott időszakot követően ért el a játékokra, ahol ráadásul az öböl piszkos vizében, dögmelegben és tikkasztó páratartalomban kellett odaállniuk a rajthoz – amit még el is szúrtak.
Az történt ugyanis, hogy az Odaibai Tengeri Parkban a pontonon felsorakoztak a sportolók, ahogy azt kell, nyilván fejesugrásra készen, amikor ellőtték a rajtot. Eddig stimmelne a dolog, csakhogy még keresztbe állt előttük az egyik rendezői hajó. Úgyhogy a mezőny azonnal kettészakadt. Az egyik fele úgy vélekedett, hogy nyomban beugrik, hiszen mégiscsak ellőtték a rajtot, a másik viszont úgy, hogy ugrik a fene, ha egyszer elállja az utat a csónak...
Néhány kartempó megtétele után nyilván visszahívták a már becsobbantakat, és másodjára rendezettebben kezdődött a verseny, amelynek első szakaszát követően a mieink közül Bicsák a 15., Tóth a 30. helyen mászott ki a vízből, hogy átüljön a kerékpárra.
„A körülmények nem jelentettek meglepetést, tudtuk, hogy ez vár ránk. Sőt, őszintén szólva melegebbet vártam, nagy mázli, hogy beborult az ég, ez sokat lazított a terhelésen. A legelején az történt, hogy nem ment még el a kamerás hajó, még a sor közepénél járt, amikor ellőtték a rajtot. Talán azt nézték, hogy már idő van és kéne indulni, csak a hajó még ott állt keresztben... Szemben volt velem, én be sem ugrottam, azt gondoltam, rajthiba, de a többiek már ugrottak... Nekem az úszás egész jól jött ki, az első csapat végén, a középmezőnyben másztam ki. A bringa nagyon rángatós, végig veretős volt, ám a jó helyezkedésem miatt nem tűnt annyira intenzívnek, két kanyar között sokat tudtam pihenni. Nagyon sokat számított, hogy annyira hosszúra nyúlt a sor, hogy a kanyarhoz érve úgy lelassultunk, hogy a kigyorsításnál nekem nem kellett annyi energiát elhasználnom, mint az elejének. A top 20-ba szerettem volna beérni, ez volt az álom, ugyanakkor a kvalifikációs időszak öt-hét versenye annyira megviselt, hogy már annak is örültem, hogy összeszedtem magam legalább annyira, hogy jól kiállhassak. A fő célom a csapatverseny, inkább arra is edzettem, hogy talán egy pontszerző helyet elérhessünk.” |
Ez a szám mindkettőjüknek jól jött, mert a kanyarokban szépen összerázódott a mezőny, egyetlen nagy masszává gyúródott össze – és így könnyebb volt szurkolni is a honfitársainknak, például annak a séfnek, aki másfél évtizede Japánban él, és a munkába indulás előtt magyar címeres zászlóba burkolózva lejött a házból drukkolni a földijeinek.
És volt miért!
A futás során ugyanis Bicsák rátett még egy lapáttal, noha össze-vissza kineziotape-elt bal lábával küszködött: miként az interjúnkban kifejti, az önálló életre is alkalmatlannak tűnt a teste néhány napja, nemhogy az élsportra, és főleg az olimpiára! De ezek a srácok – minden egyes triatlonista, ha már itt tartunk – valami csodálatra méltó kitartással harcolnak a céljaikért. Ment az élen is a küzdelem, az esélyes brit Alex Yee szaladt is az élbolyban, hogy majd a végén nyerjen, csak hát ugyanerre készült más is, és a norvég Kristian Blummenfelt csinálta kicsit jobban.
Nekik lélekben máris gratuláltunk, de jobban érdekelt, hogy a végül a 29. helyen befutó Tóth Tamás előtt hova fér be a másik versenyzőnk, Bicsák Bence?
Tudniillik a dobogó alatt nagyon szorosan alakult a finis, végül nyolc másodpercen belül értek be öten! Bicsák éppenséggel a 7. helyen, ami egészen lenyűgöző teljesítmény – volna egészségesen is, de nagyjából félholtan, ahogy végigtolta ezt az egy és háromnegyed órát, már közelebb áll az emberfelettihez.
Főleg korán reggel.
– Ez valami egészen káprázatos volt! – Hogy van a térde? – Honnan merített erőt ennyi szenvedés és fájdalom közben?! |
OLIMPIA, TOKIÓ
TRIATLON, FÉRFIAK
A végeredmény. Olimpiai bajnok: Kristian Blummenfelt (Norvégia) 1:45:04, 2. Alex Yee (Nagy-Britannia) 1:45:15, 3. Hayden Wilde (Új-Zéland) 1:45:24, 4. Marten Van Riel (Belgium) 1:45:52, 5. Jonathan Brownlee (Nagy-Britannia) 1:45:53, 6. Kevin McDowell (Egyesült Államok) 1:45:54, 7. BICSÁK BENCE 1:45:56, ...29. TÓTH TAMÁS 1:48:19
A BEFUTÓ